Larrnakh: oldal2 of 2

Nemrég jelent meg a békéscsabai Larrnakh zenekar második lemeze 'Like the Silken Shrouds of Loneliness' címmel. A bemutató koncertre készülő neofolk zenekar részéről Sörös Gergő és Gresz Ágnes válaszolt kérdéseinkre.

Sütő Judit / Last Exit: - Mi minden történt Veletek az első lemez után? (Úgy tűnik, hogy a tavalyi év elég mozgalmas volt, hiszen egyrészt máris elkészült a kettes lemez, másfelől a zenekar belső átalakuláson is átesett, gondolok itt Rády Sándor érkezésére és távozására.)

Larrnakh: - Igen, egyrészt helyesen látod, hiszen valóban felgyorsultak az események a LARRNAKH csoport körül az első album megjelenése óta és azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy többségében a megfelelő impulzusok értek minket, a dolgok nagyobb részt pozitív mederben folynak, vagy inkább csordogálnak, hiszen a neofolk-közegre soha nem volt jellemző a kapkodás és a nyüzsgés. Ellenben a Sándorral kapcsolatos értesüléseid nem fedik teljes mértékben a valóságot, hiszen ő soha nem volt állandó tagja a zenekarnak, így nem is igazán hagyhatta el azt. Sándor egy nagyon szívesen látott vendég közöttünk, aki időről-időre felbukkan a köreinkben és akivel igazi megtiszteltetés együtt dolgozni. Amikor ideje engedi, akkor részt vesz a munkálatokban és mi szívesen látjuk őt. Megjegyzem, hamarosan ismét együtt zenélünk vele egy koncert apropóján, a Focus Abyssi-est keretén belül.

- Van-e koncepciója az új lemeznek, illetve a Like the Silken Shrouds of Loneliness címről mit kell tudni?

Larrnakh: - Zeneileg alapvetően a klasszikus, vagy tiszta neofolk zene (itt elsősorban természetesen a kilencvenes évek legendás alapvetéseire és néhány újabb kori kiemelkedő megnyilatkozásra gondolok) és a drasztikusan felkavaró, számunkra igazán kedves industrial házasításáról van szó. Személy szerint nekem például nagyon különös, hogy manapság szinte nagyítóval kell keresnünk az egyszerűségében is csodálatos színtiszta neofolk albumokat, amelyek zeneileg, esztétikailag és egyéniségükben is a megfelelő nívót képviselik. Természetesen semmi szükség egy újabb „Rose Clouds…” másolatra, de a „rendelkezésre álló akkordokat” és formai elemeket is újabb köntösbe lehet burkolni, izgalmassá lehet tenni, az előadó egyéniségét megőrizve és hangsúlyozva. A közelmúltban vitattuk meg a SCIVIAS tagjaival a „klasszikus neofolk” fogalmát, amely persze igazából nem is létezik. Szerintem a hangszerelésnél, a végső formába öntésnél dől el a dolog lényegi része és azt gondolom, hogy ebben a tekintetben a LARRNAKH több, mint kielégítő munkát végzett. A Like The Silken Shrouds Of Loneliness egyszerűen csak megtetszett, nincs mögötte tudatosan felépített koncepció, de ettől még nagyon erőteljesnek és hatásosnak érzem.

- A szövegek szimbólumai (tűz, szirom, bűnbánat) mögött konkrét történetek, események, személyek rejtőznek, vagy egyszerűen jobban szeretsz elvontabb szövegeket írni? (Ha az előbbi, szeretnél elmondani bármi konkrétumot, miből született egy-egy téma?)

Larrnakh: - Különböző gondolatok és érzések társulnak a dalainkhoz és szeretem, ha ezek megfelelően idomulnak a zenénkhez, vagy még inkább kiegészülnek általa. A feketén-fehéren logikáját követve persze ilyenkor talán egyszerűbb dolgom lenne, de azt hiszem nem árt egy bizonyos mértékben a fantáziára bízni a végkövetkeztetést, még akkor is, ha ez olykor sajnálatos módon kellemetlenségeket is okozhat.

- Hogyan alakult ki a magyar/angol szövegvilág?

Larrnakh: - Folyamatosan kapom a kritikát, miszerint a magyarul tolmácsolt szövegeim sokkal erőteljesebbek, mint az idegen nyelven előadottak.
Ettől függetlenül már a kezdetek óta (itt nem csak a LARRNAKH-ról van szó) kedvelem ezt a megoldást, nem hiszem, hogy ez jelentősen megváltozna a közeli jövőben.

- A Larrnakh zenei stílusa inkább a kezdeti években formálódott, a két sorlemez közt kevésbé. Mondhatjuk, hogy mostanra megtaláltad a számodra ideális zenei irányt? Korábbi Larrnakh interjúkban elhangzott, hogy a zenekarban minden a Te elképzeléseid szerint történik. Ágnessel hogyan működik ez a viszony, mennyire tud ő is kibontakozni az alkotói folyamat során?

Larrnakh (1. Ágnes, 2. Gergő): - (1.) Teljes mértékben ki tudok bontakozni. Nem csupán a kész alapokra van lehetőségem szólamokat írni, hanem az én ötleteim is feldolgozásra kerülhetnek, akár egy teljesen új szám születésekor. A hegedűnél tehát csak az én elképzeléseim érvényesülnek, természetesen Gergőnek rá kell bólintania a végén, de ezzel még soha nem volt gond, úgy tűnik, eléggé egyezik e téren az ízlésünk.

(2.)A LARRNAKH továbbra is én vagyok elsősorban (miközben Ágnes is kiemelkedő munkát végez a csoport soraiban), de az ízlésem, a zenei megoldásaim folyamatosan változnak bizonyos keretek között. Már van egy véleményem szerint szilárd alap, amire építhetek (építhetünk), de a forma folyamatosan változhat.

- Bár a két lemez ugyanazt az utat követi, mégis milyen eltérések vannak köztük zeneileg?
A kettes albumnál milyen szerepet szántál Áginak, több feladat hárult rá?

Larrnakh (1. Ágnes, 2. Gergő): - (1.) A második albumnál kicsit több lehetőséggel élhettem az alkotómunka során. Erre az albumra már két zongoratémám is felkerült introként. Valamint egy jól elbújtatott vokálos részt is a magaménak tudhatok, de a hangsúly itt is a hegedűjátékomon volt. Én személy szerint e tekintetben is sokkal kiforrottabbnak érzem ezt a lemezt, de több lehetőséget kaptam a kibontakozásra is.

(2.) A „Silken”- album talán direktebb és a hangszerelést tekintve szélesebb merítést alkalmazhattam. Ezen kívül a munkálatok során Ágnes is jelentősen nagyobb szerepet kapott, Sándor pedig többet vokálozik (narrál) a bemutatkozó albumhoz képest.

- Milyen filmbetét hallható a CD-n? Az egyes lemez 'jeleneteit' is megemlítenéd?

Larrnakh: - Nem titok, nagyon kedvelem a klasszikus horror kultúrát. Az említett bejátszások néhány legendás filmből lettek kiollózva, mint például a The Exorcist és a Hammer Studio Drakula-adaptációi.

- A kettes lemez már nem a Steinklang gondozásában jelent meg. Hogyan történt a váltás?

Larrnakh: - Nem szakadtunk el végleg a Steinklang kiadótól, de szívesen dolgozunk más cégekkel is. A Silken-album kiadójáról (a cseh Epidemie Records-ról van szó), illetve annak főnökéről, Martinról kizárólag baráti jelzők kíséretében tehetek említést.

- Mennyire kell manapság egy zenekarnak kiadó? Ti milyen segítséget kaptok, mennyi háttérmunkát végez el számotokra a kiadó? Konkrétan a Moon & the Nighspirit miatt kérdezem ezt, akik éppen arra jutottak, hogy a kiadó már szükségtelen.

Larrnakh: - Megértem a TMATN döntését, van is benne logika, de én túl lusta vagyok ahhoz, hogy mindent saját magam intézzek a lemez kiadása, terjesztése és értékesítése körül, így jelenleg kényelmesebb megoldásnak tűnik, ha ezeket egy kiadóra bízom. Ezen túl azonban azt is meg kell jegyeznem, hogy Misiék egy lényegesen „eladhatóbb” műfajban alkotnak, így lemezeket is könnyebb a számukra értékesíteni.

- Korábban többször együttműködtetek a Bleiburg zenekarral. A jövőben is terveztek kollaborációkat?

Larrnakh: - Nem zárkózunk el a lehetőségek/felkérések elől, de meg kell válogatnunk, hogy mihez adjuk a nevünket, hiszen sajnálatos módon történtek bizonyos visszaélések.

- Vannak külföldi meghívásaitok, jobb a kinti koncerthelyzet?

Larrnakh: - Meghívások vannak, az már egy másik történet, hogy ezekből mi az, ami végül meg is valósul. Külföldön sincs kolbászból a kerítés, ebben a műfajban egyre nehezebb megfelelő helyen, a megfelelő közönség előtt színpadra állni.

- Milyen terveitek vannak a közeljövőre?

Larrnakh: - Idén kijött a második album, valamint az ALLERSEELEN húsz éves jubileumi válogatása, amin a LARRNAKH is megszólaláshoz jutott (hazai részről a CAWATANA és a SCIVIAS mellett), így jelenleg egy csendesebb időszak előtt állunk, készülnek az új dalok, de kapkodásra nincs okunk. Egy EP van betervezve a következő évre, ehhez a tervek szerint egy külföldi zenekar csatlakozása várható, így split anyagként fog megjelenni. Én bakelit formátumot szeretnék, de úgy tűnik, hogy ezzel az igényemmel teljesen magamra maradtam. Tavaszra van néhány koncertmeghívásunk is, de ezek még csak most formálódnak.

- Keressük meg a pályafutásod eddigi kiemelkedő pontjait, melyik zenei formációt tartod a legsikerültebbnek, melyik albumot, koncertet, melyik szervezésedet?

Larrnakh: - Nem tudok és nem is igazán szeretnék sorrendet felállítani az eddigi produkciók között, amikhez közöm volt, illetve amelyeknek kreatív részévé váltam, de természetesen akadtak kiemelkedő pillanatok, illetve meghatározó események, kiadványok, ezek közül talán a lipcsei koncerteket, a CAWATANA bemutatkozó albumát, a két LARRNAKH lemezt, a közreműködést az osztrák ALLERSEELEN zenekarral, illetve az alkalmi szerepet a svéd ORDO ROSARIUS EQUILIBRIO tagjaként említeném. De van még számos egyéb (például a felejthetetlen rotterdami koncert a STURMAST színeiben), abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hosszasan sorolhatnám ezeket a büszke és boldog pillanatokat, eseményeket.

- A mostani magyar csapatok tulajdonképpen egységes egészet alkotnak a külföldi színtérrel, mindenhol mindenki jóformán hasonló színvonalat hoz, nincsenek igazi különlegességek, csúcspontok. Az új Blood Axis CD lehetett volna, de az is 'csak' jó lett. Egyetértesz azzal, hogy a hőskorszakhoz képest kevésbé kreatív a színtér, vagy szerinted vannak olyan produkciók, amik Current93, DIJ, Actus, Scivias-szintű vezérfonalként tudnak működni?

Larrnakh: - Az idő múlásával talán az elvárások is megváltoztak némileg. 10-15 évvel ezelőtt például az olasz ORDO EQUITUM SOLIS csoport hatalmasat robbantott a kiadványaival, pedig valljuk be voltak kifogásolható aspektusai a zenéjüknek, esztétikailag és formailag egyaránt. Abban igazad van, hogy a valódi „reformok”, a kultusz-teremtő kiadványok ebben az időszakban valósultak meg fantasztikus albumok és koncertek által, de manapság is tömérdek említésre érdemes megnyilvánulás lát napvilágot, csak talán az újdonság varázsa kopott meg némileg. Ettől függetlenül valóban nehéz igazán kiemelkedő korongot említeni a közelmúltból, inkább „csak” tisztességes és jó anyagok jelennek meg a színtéren, ahogyan te is utaltál erre.

- Te igen aktív résztvevője vagy a színtérnek. Mi mindennel foglalkozol még a zenélésen túl? Míg régebben egy összefogás értelmében többszintű rendszer működött, voltak először is zenekarok és rajongók, majd kiadók, szervezők, sajtó, klubok, akik a saját területükön (többé-kevésbé) profi munkát végeztek, ma azt látjuk, hogy minden poszton ugyanaz a pár ember küzd, szinte szó szerint. Mit gondolsz minderről?

Larrnakh: - A helyzet valóban nem túl rózsás jelenleg, gondolok itt elsősorban Magyarországra, de Európa többi részén sem fenékig tejfel a „neofolk és társai” közösséget életben tartani. Mindig akad egy-két ember, vagy csoport, akik igyekeznek a felszínre emelni a színtér arra érdemes előadóit, kezdeményezéseit, de ez egyre inkább egyfajta szélmalomharcra kezd emlékeztetni sajnos. Ellenben siránkozással, panasz áradattal semmire sem megyünk, így inkább arról tennék említést, hogy több év szünet után ismét külföldi résztvevővel megkoronázott neofolk rendezvény kerül lebonyolításra ebben a hónapban Budapesten, ezúttal a Focus Abyssi-est keretén belül. A dán OF THE WAND AND THE MOON még ropogósan friss „The Lone Descent” című ötödik albuma kerül bemutatásra ezen az éjszakán, három magyar zenekar felvezetésével kiegészítve. Akit egy kicsit is érdekel a műfaj, annak feltétlenül ott lesz a helye, tehát mindenkit szeretettel várunk november 19-én este a budapesti Kék Yukban!