A martial industrial alapjaitól a military-pop műfajáig - a Derniére Volonté zenekar bemutatása
A Derniére Volonté lényegében Geoffroy D (teljes nevén Geoffroy Delacroix) francia zenész egyszemélyes projektje. A zenekar 1995-ben alakult, hazánkban mégis az utóbbi években kezdtek népszerűvé válni. Nevük jelentése: utolsó kívánság, végakarat, végrendelet.
Ha kicsit beleássuk magunkat a Derniére Volonté munkásságába, hamar feltűnhet, hogy a korai és későbbi dalok között markáns stílusbeli különbségek mutatkoznak. Zenéjüket kezdetben a martial industrial, illetve dark ambient stílushoz sorolták, majd a 2000-es évek elejétől hangzásuk fokozatosan egyre letisztultabbá, finomabbá vált, előtérbe került a szintetizátorok által meghatározott dallamvilág, illetve Geoffroy D énekhangja. Így zenéjükre egyre inkább az electro-martial, illetve military-pop jelzőt illesztették. Hazánkban is felléptek – sajnos mind ez idáig csak egyetlen alkalommal – 2007-ben a budapesti Gyár-ban, a Hyperborea-fesztiválon.
I. Eredeti eszmei és politikai háttér
A korai lemezeken a háborús győzelmek (vagy épp vereségek) és a dicső múlt nosztalgikus emlegetése, valamint a militarista eszmék hirdetése állt előtérben. Az albumok és a dalok nagy részének címe alig titkolt nemzeti érzelmekről árulkodik, melyek néhol nehezen határolhatók el a radikálisan jobboldali nézetektől. Ilyen számcímek pl. „Le Travail Rend Libre” (az „Arbeit macht Frei”-jelmondat alapján, melyhez, azt hiszem, különösebb kommentár nem szükséges), „Roma 39 (Axe II)”, „L’Essence Nationale”, „A. Speer”.
Az együttes első logója gyakorlatilag megegyezett a 17. SS-páncélgránátos hadosztály jelképével, mely egy ökölbe szorított páncélos kezet ábrázolt. Ekkoriban koncertjeiken is az SA egyenruháját idéző barna uniformisban léptek fel. Később emblémájukat egy semlegesebb, az együttes nevének kezdőbetűit ábrázoló pajzsra cserélték.
II. A kezdetek (1998-2003)
1998: Obéir et Mourir („Engedelmeskedni és meghalni”)
Kiadó: La Nouvelle Alliance
Dalok az albumról:
Terrorangrif
La Rose Blanche
Le Train
Roma
2000: Le Feu Sacré („A szent tűz”)
Kiadó: Hau Ruck!
Dalok az albumról:
Wake Up!
Le Coeur Ombre
Les Tambours
Meres de Nos Souffrances
Der Zörn Gottes
Ezeken az albumokon a martial ill. dark ambient stílusjegyeinek megfelelően többségében hosszabb zeneszámok szerepeltek. Általában nem különült el a versszak és a refrén szakasza, hanem jellemzően egy csatazaj-szerűen hömpölygő zenei alapra épült a mormoláshoz hasonló, monoton ének, helyenként menetelés hangjaival, eredeti felvételekkel, háborús beszédek részleteivel kiegészítve.
Zenéjük jól illeszkedett a martial industrial-neofolk-neoclassical műfajok által meghatározott, meglehetősen széles és változatos palettára. Rajtuk kívül olyan zenekarok fémjelezték ezt, mint a Von Thronstahl, Blood Axis, Der Blutharsch; a később a dark ambient felé mozduló Les Joyaux de la Princesse, vagy akár a neofolk irányába mutató Death in June, Sol Invictus. Innen merített később a szűkebb értelemben vett martial műfaj képviselőjeként a Triarii, Legionarii, Arditi zenekar is. Ami Geoffroy D példaképeit illeti, a Soft Cell, Kraftwerk, Suicide, Taxi Girl, Test Dept, Laibach zenekarokat emeli ki több interjúban is.
Belehallgatás-képpen leginkább a „Les Tambours” és a „Meres de Nos Souffrances” című számot ajánlom ebből az időszakból:
III. Új irány (2003-2006)
2003: Les Blessures de l’Ombre („A sötétség sebei”)
Kiadó: Hau Ruck!
Dalok az albumról:
Le Poison
Vienna
Vers la Lumiere
Si…
La Foudre et le Tonnerre
Ezen a lemezen érezhető először, hogy Geoffroy D az eddig történelmi értelemben vett háborút egyre inkább a lélek síkján, mintegy belső küzdelemként értelmezte és élte át. A dalszövegekben a tömegek csatája helyett az egyén magányos harca került előtérbe. Személyes kedvencem erről a lemezről a „Vienna” című szám, de a „Si…”-t is szeretettel ajánlom figyelmetekbe:
Ezzel párhuzamosan az együttes színpadi megjelenése is átalakult: a barna katonai egyenruhát fekete csizma, fekete nadrág, fekete póló vagy ing, illetve fekete vagy szürke zakó váltotta fel. A hangzás is egyre inkább dallam-központúvá vált, zenéjük egyre szélesebb rétegekhez jutott el. A dalok között egyre több a rövidebb, könnyebben emészthető, dallamos alkotás, mely vonulat leginkább a soron következő stúdió-albumon látszik kiteljesedni.
2004: Commémoration („Megemlékezés”) (válogatás-album)
Kiadó: Hau Ruck!
Dalok az albumról:
Soldat!
De Profundis
Ezt a lemezt a Wikipédia a martial industrial műfaj „20 mérföldkőnek számító albuma” között jegyzi, egyetlenként a zenekartól. Ízelítőként a „Soldat!” című dal:
IV. Elköteleződés a military-pop mellett
2006: Devant Le Miroir („A tükör előtt”)
Kiadó: Hau Ruck!
Dalok az albumról:
Au Travers des Lauriers
Nos Chairs
L’Eau Pure
Douce Hirondelle
Cran d’Arret
La Nuit Revient
Mes Faiblesses
L’Ombre des Reverberes
Verbes Fragiles
A zenekar ezzel az albummal tette le egyértelműen voksát a letisztult, már-már a synth-pop jegyeit magán hordó hangzás és a belső küzdelmet hűen tükröző melankolikus hangulat mellett. Geoffroy D éneke egyre jobban hallhatóvá és érthetővé vált, bár hangja nem mondható magasan képzettnek, mégis nagyon jól és hitelesen illeszkedik ehhez a stílushoz. A műfajban ritkaságnak számító francia nyelvű ének is szerencsésen kiemeli a szövegvilág melankóliáját, mely azonban kellő nyelvtudás hiányában is érezhető és átélhető. A letöltési adatok szerint mindeddig ez a legnépszerűbb lemezük, és szerencsére erről található a legtöbb feltöltés a különböző zenei megosztó csatornákon. Az egész album olyannyira erős és egységes, hogy legszívesebben minden dalát ajánlanám. Egyik kedvencem a – ha lehet ilyet mondani – egyszerűségében nagyszerű, a harangjáték-szerű háttérrel kimondottan megkapó „Verbes Fragiles”.
V. A 2010-es évek
2010: Immortel („Halhatatlan”)
Kiadó: Hau Ruck!
Dalok az albumról:
Corps Languissant
Rien á Aimer
Le Mal Que Tu Me Fais
2012: Mon Meilleur Ennemi („Legkedvesebb ellenségem”)
Kiadó: Hau Ruck!
Dalok az albumról:
Invisible
Mon Meilleur Ennemi
Le Quai de la Gare
La Sentence est la Meme
Bár több kritika szerint a fent említett két nagylemez nem tudta túlszárnyalni a 2003-as és 2006-os albumok által magasra tett mércét, voltak olyanok is, akik kifejezetten elismerően nyilatkoztak róluk, főleg, ami a dalok egységét és a hangszerelés minőségét illeti. Talán valóban kevesebb rajtuk az első hallásra fogós dallam, de vannak rajtuk erős dalok, és ha valaki veszi a fáradságot ezek felfedezésére, megérnek egy második (vagy többedik) hallgatást is.
Az előző albumok borítóinál megszokott betűtípus és képi megjelenés helyére új arculat került. Az új tervezés az Ovidie művésznéven ismert francia felnőttfilm-színésznő, majd rendező, nem mellékesen grafikus nevéhez fűződik, aki néhányszor helyettesítette Pierre Pi billentyűst (a később említendő Position Parallele formáció koncertjein) is. Nem hivatalos források szerint Ovidie és Geoffroy D a magánéletben is igen közel álltak egymáshoz.
Ebből az időszakból leginkább az „Invisible” (sajnos nem a legjobb minőségben), a „Le Quai de la Gare”, és a „La Sentence est la Meme” című dalokat emelném ki.
2012: Ne Te Retourne Pas („Ne fordulj hátra”) (válogatás-album)
Kiadó: Hau Ruck!
Dalok az albumról:
Un Pas en Arriere
L’Appel
Toujours
L’Eau Froide
Erről a lemezről leginkább a „L’Eau Froide” című gyöngyszemet szeretném az értő fülek figyelmébe ajánlani.
2014? A legutóbbi hírek szerint idén az együttes új albummal jelentkezik, de ezt hivatalos forrásból nem sikerült megerősíteni.
VI. Fesztiválok és koncertek
Koncerteken Geoffroy D mellett Pierre Pi szólaltatja meg a szükséges hangszereket. Ez nagyrészt gépek által szolgáltatott zenét jelent, melyet kiegészít Pierre Pi szinte rituális (és látványos) dobolása, ezt alkalmanként Geoffroy D teszi teljessé néhány dobütéssel.
Meglehetősen ritkán adnak koncertet, évente pár fesztivált vállalnak, a hozzáférhető adatok alapján.
Érdekesség, hogy 2007-ben a németországi Black Easter Festival-t a Derniére Volonté meghívása miatt, pontosabban a zenekar megosztó politikai nézetei miatt más helyszínre (egy központi és könnyen megközelíthető vidékről a holland határ közelébe) helyezték. A fesztivált végül megtartották, de a fő szervezőt elbocsátották állásából.
Hasonló okok miatt nem övezte egyöntetű lelkesedés első fellépésüket a Wave Gothic Treffen-fesztiválon sem, ugyancsak 2007-ben.
Ebben az évben jártak hazánkban a Hyperborea-fesztiválon, egy három országot érintő mini-turné keretében, melynek Budapesten kívül Róma és Zágráb voltak állomásai. Budapesti Gyár-beli fellépésük alapvetően pozitív kritikákat kapott, bár Geoffroy D emlékei nem egyértelműen rózsásak. Egy későbbi interjúban a főváros szépségei mellett a szervezés meglehetősen kaotikus voltát emelte ki, de többet nem árult el…
Ezután pár esztendeig csak évi 1-2 fesztiválon léptek fel, majd 2012-ben újra hullámhegy következett. Ekkor léptek fel ismét a WGT-n, illetve a francia Dark Castle, a portugáliai Entremuralhas és a milánói In Folk Noctis-fesztiválokon, de koncerteztek Brüsszelben és Moszkvában is.
2013-ban is lehetett velük pár fesztiválon találkozni, többek között Madridban (El Ritmo y Compas) és Bécsben (Rites II).
Az említett fesztiválok szinte mindegyikéről fellelhető valamilyen hang-és képfelvétel, néhol meglepően jó minőségben (pl. Magasin 4, Live in Moscow, Rites II).
Wave Gothic Treffen (2012): http://www.youtube.com/watch?v=RM6KPQoXsX8
Entremuralhas (2012): http://www.youtube.com/watch?v=qACkz86CLRg
In Folk Noctis (2012): http://www.youtube.com/watch?v=O35tCezllDY
Dark Castle Festival (2012): http://www.youtube.com/watch?v=-0vFlqu4EM0
Magasin 4, Brüsszel (2012): http://www.youtube.com/watch?v=1yZA-XdC0QM
Live in Moscow (2012): http://www.youtube.com/watch?v=lOeP4_sGlQk
El Ritmo y Compas (2013): http://www.youtube.com/watch?v=LoDTDTWXRck
Rites II (2013): http://www.youtube.com/watch?v=Sm1xDSGTbo0
VII. Mellékszálak
Említést kell tenni a különféle kollaborációkról és side-projektekről is, melyek Geoffroy D nevéhez fűződnek.
Position Parallele
2008: Position Parallele
Kiadó: Hau Ruck!
Dalok az albumról:
Hotel Du Nord,
Tes levres…/Passe les Portes
Je reviendrai
Fortune
2013: Néons Blancs
Kiadó: Hau Ruck!
Dalok az albumról:
Comme ca
Passe Par Ici
A tagok ugyanazok, mint a Derniére Volonté esetében, tehát Geoffroy D mellett Pierre Pi írja a dalokat, de a zene még könnyedebb, poposabb, néhol szinte slágeres, a szövegek szintúgy. Az elektronikus hangzás még a megszokottnál is jobban előtérbe kerül.
Der Blutharsch
Több album:
2001: When all else fails!
2004: Time is thee enemy!
2006: Untitled
Kiadó: WKN
Dal:
Nos Camouflages
Die Krupps
2013: The Machinists of Joy
Dal:
Sans Fin
Geoffroy D vendégszereplései közül a legfrissebb és legfajsúlyosabb a Die Krupps legújabb, „The Machinists of Joy” című, 2013-as albumán történő közreműködés.
IX. Epilógus
…S hogy miért pont a Derniére Volonté?
Jómagam csupán egy éve találkoztam zenéjükkel. Kezdőnek éppen nem mondható, ám tökéletlen francia tudásom arra pont elegendő volt, hogy szinte első hallásra rabul ejtsen. Igyekeztem minden fellelhető zenéjükbe beleásni magam, és remélem, ez valamennyire sikerült is.
Muzsikájukban – legalábbis számomra – nagyszerűen keveredik a monoton és a dallamos, a melankólia és a remény, amely arányt ugyan sokan próbálják eltalálni, de csak keveseknek sikerül.
Szívből ajánlom a Derniére Volonté zenéjét minden nyitott szívnek s fülnek, franciául tudóknak, de legfőképp nem tudóknak, rajongóknak, ismerkedőknek, és ismeretleneknek, hátha őket is foglyul ejti ez a különleges keveredés, a reménykedő szomorúság, és a francia nyelv vitathatatlan hangulata, mindez Geoffroy D karizmatikus előadásában.
* * *
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Kisduda Árpádnak (Pornography Hungarian The Cure Tribute) az ötletért és lelkesítő szavaiért, és a Lilian Goth Art Prod.-nak a lehetőségért.
Források:
Általános ismertető: Wikipédia, Last FM, Digplanet
Lemezek és dalok: Discogs, Youtube, Vimeo, Dailymotion, Soundcloud
Immortel-lemezkritika (magyar): Subterra.hu
Ovidie: Wikipédia, Discogs, Ovidie.net
Hyperborea-beszámoló (magyar): Subterra.hu
Fesztiválok: Last.fm
Interjúk: Peek-a-boo, Stigmata, Premonition
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
