A pusztulás egyetemes jelenléte Georg Trakl közvetítésével
„Az enyészeté minden, a rothadásé, az elmúlásé, a pusztulásé, elégésé, kihunyásé, széttörésé, minden letűnőben és távozóban: beomlott kunyhókban fekete szárnyakon röppen föl a rothadás, a fehér tavak fölött elhúztak a vad madarak, sírjaink fölé az éj széttört homloka hajol; a szent húsa izzó roston olvad szét, a falakon kihunytak a csillagok, a szőnyegből a sírok csontjai kelnek ki, beomlott keresztek hallgatása a dombnál, a legelők alatt a tó és bánat pestises sóhajaival telik meg, az erdő halkan hunyja le barna szemét, mikor a magányos csontos kezéből kihullik mámorittas napjainak bíbora; az éjen langyos, tömjéntől sárgult párnákon válnak szét a szeretők sóvár tagjai.” /Bencés Lajos: Morque/
Georg Trakl műveit olvasva elmerenghet az olvasó, felteheti magának a kérdést, milyenek is írásai, a költészet szavaival élve kellőképpen ábrázolva Bencés Lajos a fenti szöveggel megtette ezt helyettünk.
Georg Trakl, a „hullaszemléző” német expresszionisták egyik kiemelkedő alakja volt. 1887. február 3-án, Salzburgban született osztrák költő és író. Apja vaskereskedőként dolgozott. A szüleivel élt, viszont igen fiatal korában inkább francia tanítónőjével, Marie Boring-gal töltötte idejét, mivel édesanyja, Maria Catharina drogfüggőséggel küszködött. Már ekkor kapcsolatba került a francia irodalommal, ami nagy hatással volt munkásságára, főleg Arthur Rimbaud és Charles Baudelaire nyűgözte le.
A családban heten voltak testvérek, ő ötödikként látta meg a napvilágot. Testvérei közül kiemelkedett Grethe, vagyis a húga, Margaret. Annyira, hogy vérfertőző kapcsolat alakult ki köztük. Trakl úgy látta a lányt, mint önmagának női megfelelőjét.
1897 és 1905 között a salzburgi városi iskola tanulója volt, amit végül nem fejezett be a teljesítmény hiánya miatt, majd elkezdett egy három évig tartó, gyógyszertáros képzést. Ezalatt nem volt neki nehéz, hogy édesanyja hibáját követve, drogfüggővé váljon. Azzal kötötte le az iskolai idejének sikertelenségeit, hogy különféle szerekkel kísérletezett.
Ó, nagyvárosok őrülete, ahol este
fekete falnál nyomorék fák meredeznek,
ezüst álarc mögül a Gonosz lelke kikancsít;
fény veri mágneses, ostorral a kő-éjszakát,
ó, elsüllyedt csendülése az estharangnak!
Jeges borzongással halott kisdedet hoz a világra az utcalány.
Dühöngve korbácsolja isten haragja az ördöngős homlokát.
Bíborvörös ragály; éhség, mely zöld szemeket tör szét.
Ó, förtelmes nevetése az aranynak!
De sötét üregekben csöndesen vérzik az elmúlt emberség,
kemény ércekből kovácsolja a megváltó fejet.
/Rákos Sándor fordítása/
1906-ban bevették két színházi darabját (Totentag, Fata Morgana) a salzburgi Stadttheater-be, ahol előadásra is kerültek, azonban számára sikert ezek sem hoztak, mivel mindkét darab megbukott. Olyannyira, hogy ezután elégette drámáinak összes kéziratát, sőt mint költő egy-két évre összetört, és egyáltalán nem írt.
Bécsbe ment további gyógyszerészeti tanulmányokat folytatni, annak reményében, hogy majd önálló gyógyszerészként karriert építsen, azonban 1911-ben egy éves katonai szolgálatra ment, szanitécnek, ezért megszakította képzését. Ekkor ismerte meg későbbi mecénását, Ludwig von Ficker-t, aki nem csak pénzbeli támogatásával segítette, hanem saját expresszionista beállítottságú újságjában, a Der Brenner-ben is publikálhatta verseit Trakl. Ez meghozta neki a költői áttörést. Később rendszeresen publikált a Karl Krauss által vezetett Die Fackel-ben is.
1913-ban publikálta első verseskötetét, Der jüngste Tag címmel, és ezzel érte el kreativitása maximumát, s életében ekkor volt népszerűsége csúcsán is.
Mentálisan igen instabil volt gyerekkora óta, de a kábítószer-használat, Margarethe-vel, testvérével való illékony kapcsolata, a pénz miatt kialakult állandó szorongása teljesen megokolja számunkra ezt.
1914 augusztusában besorozták az első világháborúban, önkéntes szanitécként. Ezt követően Galíciában, a keleti frontra került. Megélte az osztrák-magyar és oroszok közti háborút, aminek folyamán egyedül látott el ideiglenesen közel 100 embert. Ennek köszönhetően idegösszeroppanást kapott, ami a háború áldozatává tette. A krakkói katonai kórházba került, ahol megírta a Grodek-et, legnépszerűbb versét, mielőtt november harmadikán – valószínűleg - öngyilkosságot követett el, kokain túladagolással. (Húga három év múlva szintén öngyilkos lett.) Második és egyben utolsó verseskötete, a Sebastian im Traum, amit még a háború előtt Salzburgban kiadásra benyújtott, 1915-ben, poszthumusz jelent meg.
Halált ugató fegyverektől zajos
minden estén az őszi erdő, az arany sík,
a kéklő tavak; komoran gurul a Nap.
S beomol az Éj fala
hős katonák vad jaját eloltva,
belepve roncsolt ajkukat.
De legelők tág tere fölött
rőt fellegörvény orkánján haragvó Isten
a vérfolyam, a holdhűvösség,
és minden út szennyes rothadásba fut.
Az aranyágú csillagéjek alatt,
a nővérek árnya leng el a lombok árnyán
bólogatva elhullt hősök és vérző fejek előtt,
s fájva zsongnak a nád közt Ősznek bús fuvolái.
Óh, fennkölt most a gyász! ti Vasoltárok,
hatalmas fájdalom gyújtja fel a Szellem roppant lángjait,
a nem születő utódok.
/Böjte János fordítása/
Verseskötetei:
Versek (Gedichte) 1913
Álmodó Sebastian (Sebastian im Traum) 1915, posztumusz kötet
Der Herbst der Einsamen 1920, posztumusz kötet
Az elhunyt éneke (Gesang der Abgeschiedenen) 1933, posztumusz kötet
Korai művei (1908-1910)
Romlás (Der Verfall) – 1909, leghíresebb verse a bécsi századvég lírájának kulcsszavait hordja.
Vérbűn (Blutschuld) – döntő élményét írja le, vonzalmát Margarethe nővéréhez, és bűntudatát.
Ének az éjszakához (Gesang zur Nacht) – legfontosabb ciklusa, mely 12 dalból áll. Vágya a tökéletes nyugalom, az éj, a halál után.
Költészetének második szakasza (1910-14)
Trakl „végre meglelte a forrón vágyott stílust”, és az új költőnemzedék, az expresszionizmus legnagyobbjai közé került. Magányos és elszigetelt költő lett apokaliptikus világérzéssel.
Művei ekkor:
Az ifjú cseléd (Die junge Magd) – a parasztok világa sem más, mint a nagyvárosoké. Nyomorgó milliókról és primitív ösztönökről ír.
Zsoltár (Psalm) – e versében a bűn zavarja a lélek nyugalmát, vezekel saját bűnéért.
Helian – öt tételes szimfonikus hangú költemény, költői önéletrajz, melynek befejezésében a kábítószer eljuttatja a lélek legmélyebb rétegeibe a költőt.
Gyermekkor (Kindheit) – a megváltás útjáról szól, elődei E. T. A. Hoffmann, és Hugo von Hofmannsthal.
Legismertebb drámája
Kékszakáll (Blaubart) 1910
Bár mindössze háromszáz verset írt, és költészetét hazájában is csak halála után fedezték föl, ma már számos irodalmi körben ismert.
Olvasnivaló:
http://www.magyarulbabelben.net/
http://www.holmi.org
http://www.georgtrakl.de/index.html
http://www.georg-trakl.com/
http://www.poetryfoundation.org/bio/georg-trakl
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
