Memento Mori Radio | Neofolk.hu #30 (2025. 03. 01.)
Számlista:
IntroBell
Kaya North - Primitive Heart
Caleb R.K. Williams - Truth
Herbst9 - Crushed In Time
Paleowolf - Mastodon
Rapoon & Sonologyst - Illusions Of A Recent Past
Les Jumeaux Discordants - The Sailing Ship
Freya Arde - Riefenstahl
Sephiroth - Heliopolis
Steve Roach - Journey of One 4
Cavern of Moss - De Vermis Mysteriis
Paul Minesweeper - Clarions Of Arrival
Ruairi O'Baoighill - Phasia
Dibrowa - Station 5
The Vomit Arsonist - Suicide Blues
The Caretaker - Quiet Internal Rebellions
A Tér az ür, a roppant, ködös csarnok,
A Tér a behavazott pusztaság,
Rajta pár sötét nyom, fekete fák
És körvonalak, végtelenbe veszve;
A Tér a behavazott pusztaság
És részei: egy talpalatnyi föld,
Vagy fű, vagy kő, vagy víz, vagy levegő,
Mit szennyez egy-egy percig ember-lábnyom,
Vagy meg-megjelöl kereszttel egy álom
S az Idő behavazni újrakezd,
Az Idő, ez az örök hóesés.
És hajnalra nincs se nyom, se kereszt.
(Reményik Sándor: Tér és idő)
A nyomot ejtés igénye nélkül kanyarodtam ismét vissza a Neofolk.hu stíluseszközének kevésbé határozott kontúrok nélküli műfajához, a dark ambienthez. Miközben lebeg, úszik és foszladozik a mélység, felvillannak határozottabb hangok is. Hol az american gothic pusztába hulló sikolya, máshol a fonográf tűjének sercegése erősíti a demens érzetét. A kísérleti elektronika néhelyütt mélyebb barázdákat ejt a hangulaton, de ahogy a sebek is behegednek, a bugyborékoló sűrűfekete dallamláp ezt is belepi. Marad végül a csend: "nincs se nyom, se kereszt." Ave, morituri te salutant!
