Az alkotás számomra egyfajta terápiaként indult, mint oly sok más ember számára is. Később lett hangsúlyos az a szempont, hogy a tevékenységemmel szeretnék mások életébe is örömet hozni. Teremteni egy kis világot, ahová betekinthet, beléphet az arra fogékony néző. Azt szoktam mondani, hogy szeretnék valami jót tenni a világban, mert az embernek sokszor a mindennapokban jól esik egy kis öröm, kedvesség, élmény. Olyan tevékenységet szeretnék űzni, amiből én is és mások is töltekezhetnek.
Képeim kapcsán leggyakrabban az "álom", "látomás", "lélektöredék" szavakat szokták használni. Úgy gondolom, hogy minden művésznek benne van a lelke a munkáiban, legalábbis jó esetben. A tevékenységünkkel ajtókat nyitunk ki önmagunkban és másokban is, és felelősek vagyunk azért, hogy ezeken az ajtókon ki vagy mi érkezik, vagy távozik.
