Kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy egy műfaj születése felett bábáskodott és sorlemezei folyamatosan megkapták a legendás jelzőt. Hét év telt el az utolsó teljes és nem kollaborációban készült Death in June lemez, az All pigs must die óta. Tehát az idén áprilisban megjelent Rule of thirds albumot több mint feszült várakozásban várhattuk. A győztes csapaton Douglas P. nem változtatott, a dalok a régi felállással, a régi séma szerint készültek. Csupasz akusztikus gitártémák, kevés kísérő hangszer, néhol angol vagy német nyelvű dialógusbetétek egy megkopott gramofon varázsával. Könnyű dallamok, jól megjegyezhető refrének, néhol torzított avagy effektezett énekhang, azaz minden olyan mint régen. Ugyanakkor mégsem, mintha lassabbak, visszafogottabbak lennének a Pierce által csak "Toten Pop"-nak definiált műfajú lemez dalai.
Már a nyitó "The glass coffin" is igen sokrétű, archaizáló,mégis végül torzított dialógus betéttel indul, hátterében halk kórus, és madárcsicsergés követi Pierce hangját, de hallhatóan nem merik, nem akarják megzavarni. Keretes szerkezetű dal, melynek végén a fúvósok is tiszteletüket teszik a már ismert recsegő gramofon betéttel együtt. A Forever loves decay jóval puritánabb, de a refrénje jobban megmarad. Jesus, Junk And The Jurisdiction-ban elkerülnek a komolyabb témák is, mint a jelenkori pogányság létjogosultságának kérdése, valamint a modern kor és a vallás viszonya. Hasonló mélységű az Idolatry is, és zeneiségében sem tér el a korábbiaktól. Nem a korlátok feszegetésének és nem a megújulásnak a lemez a Rule of thirds. Sokkal inkább épít a régi jól bevált elemekre, de mégsem válik unalmassá. Sajátos nyelvi humorral dolgozik a Good mourning sun, amely szintén a prekeresztény Európa vallási felfogását és a felvilágosodás előtti világképet helyezi előtérbe. Hatodik dalként a zaklatott, német nyelvű betéttel ellátott The Perfume of traitors is Pierce sötét jövő képét tükrözi. Tipikus rövid Death in June dal a Last Europa Kiss, amely a fentiek szellemében hitvallás is egyben. A nyolcadik a címadó darab a The rule of thirds, amely a lemez leggyorsabb, legdinamikusabb dala. A Truly be maga alig több mint két percével, szintén sláger, főleg az egyszerű de megfogadásra érdemes "Truly be, the best therapy" refrénnel. A következő tétel a Their deception kicsit elmegy a hallgató mellett, de cserébe kárpótol a My rhine atrocity, amiben minden benne van mind zeneileg, mind szövegileg az, ami a Death in June-t a részben általa is teremtett műfaj máig meghatározó és megkerülhetetlen alakjává tette. Ebből a dalból származik a címként kiválasztott sor is. A tizenkeddik dal, a Takeyya komoly és aktuális problémával foglalkozik. A takeyya egyébként arab szó eredetileg al takeyya, jelentés: megelőzni, avagy megvédeni. Fontos eleme az iszlám jognak, lényegében annyit tesz, hogy egy muszlimnak joga van hazudni ha életveszélyben van.(1) Végül a balszerencsés tizenharmadikként a Let go-val útjára engedi a hallgatót 2008 egyik legfontosabb lemeze.
Sok hallgatás és odafigyelés kell az albumhoz, számos apró háttérzaj, mellékzönge hallható rajta, amiket könnyű elveszíteni ha feszülten rohanva, másra is figyelve esetleg csak háttérnek hallgatjuk. A rule of thirds a fotográfiai kifejezés mellett a könnyűbúvárkodás szakszava is, a vízből felszínre kerülő búvár által fel nem használt oxigént is jelenti. És valóban érdemes többször elmerülni a lemezben, még akkor is, ha sokszor ismert vizeknek tűnnek.
(1) A gondolat a Korán 3. szútrájának 28. versén alapul. Lásd: Korán (ford.: Simon Róbert) Bp. Helikon 1987. 39.oldal Valamint: http://www.islamreview.com/articles/lying.shtml
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
