- Ex-férj és Hét Nővér -
Ezzel a 2006-os lemezzel tért vissza az amerikai deathrock legenda a köztudatba, ismét koncerteznek, újra aktívak. Bár előző kiadványuk még nem jutott el hozzám, a korai éveiket összefoglaló Anno Domini cd nagyon mély nyomokat hagyott bennem. És most itt az újabb lemez, és a négyes nem egészen olyan muzsikát készített, mint szerettem volna, de még mindig nagyon eltalált kiadvány!
Talán kezdeném azzal, hogy míg az Anno Domini esetében vágni lehetett a pókhálót, és harapni a bűzös kripta levegőjét, ennél a lemeznél csak elvétve találunk nosztalgikus momentumokat. Na, azért nem olyan rossz a helyzet, bár tény, hogy egy kissé több elektronika, és a helyenként felbukkanó zakatoló torzított gitár nem a leghelyesebb út a kaliforniai csapat fejlődéséhez.
Igaz, ezeknek a tényeknek nyomát sem találjuk a nyitó „Seven Sisters” dalban. Bár az egyszerű elektro-ütemek hangjával nyit a tétel, a jóleső régi vágású billentyűs és gitártémák felvonultatása a ’80-as éveket idézi. Az ének maradt szerencsére a már megszokott, sötét, majdhogynem szavaló orgánum, legalább ez is nosztalgikus érzéseket kelt bennem. Sajnos a következő „Spiritual Lies” már a torzított gitáros, elektromos alapú dalok közé tartozik; bár nem rossz, nem is a szívem csücske! A következő nóta is ezt a vonalat képviseli, szerencsére a negyedik kompozíció gitáros megoldásai ismét fényt hoznak az éjszakába: „El Diablo Blanco” címmel az ördög szabadít meg minket. És végre újabb csodás szerzemény az „I Cold Have Been” személyében, az ének és gitártémák olyanok, amilyennek egy kaliforniai deathrock bandánál lennie kell. A csilingelően ható húros hangszer érzése a Screams For Tina szerű korai gothic/deathrock bandákat idézi, bár az Ex- Voto sem ma kezdte pályafutását. Egy meglepőbb, több billentyűs motívumot magában foglaló dal következik, sajnos, a sok torzított gitár már ront az összképen, pedig nagyon jó hangulattal bír a „Western Skies”! A lemez 17 nótát tartalmaz, nem szándékozom az egész albumot részletesen tárgyalni, de nagyjából az a tematika, hogy váltakoznak a régi és az újabb stílusú dalok a lemezen, és olyant is találunk, ahol a kettő egybeolvad. Nekem főként a régi, porosabbnak ható szerzemények jönnek be, de az újabbakkal sincs semmi gond, csupán kissé furcsán hatnak!
Nem olyan fergetegesen jó lemez ez, mint az Anno Domini, de még így is kiváló ötletekkel kápráztat el minket az Ex-Voto. Remélhetőleg újabb lemezt is nemsokára hallhatunk tőlük!
(10/9) Honlap és kiadó: Ex- Voto, Poor Alice Music
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
