Judith

A nyolcvanas évek maghatározó goth - zenekarainak (The Sisters Of Mercy, The Mission, The Fields Of The Nephilim) sorozatos kifulladásai után, több fiatal csapat tűnt fel a 90-es évek elején ezt a zenei stílust megújítandó. Sokan közülük nem alkottak maradandót, mások csupán az előbb említettek halvány kópiái voltak, vagy hamar befejezték zenei pályafutásukat.  Az amerikai Judith nevű zenekar nem tartozik az epigonok közé.

A történet 1994-ben kezdődött New York-ban, ahol négy fiatalember, Christopher David, Damian James, Mark Wagner és Brian Veit kezdte el közösen próbálgatni hangszeres tehetségét. Legfontosabb hatásaik 80-as évek zenekarai, a szecesszió és a francia szimbolizmus, valamint a barokk és romantikus zene voltak.
Brain Veit, a dobos, hamarosan kilépett a zenekarból, hiányát dobgéppel pótolták. A felmerülő összehasonlítgatásokkal szemben már a kezdetektől része volt a zenekar koncepciójának, a Sisters Of Mercy vagy a Red Lorry témáinak gépies ismételgetése helyett valami újra való törekvés, a gyökereket is megtartva.
Első albumuk, Föhn címmel jelent meg és egy igen igényes munka, amely beváltotta az alkotóik reményeit. A hegedű és zongora duettjével induló lemez egységes egészet alkot. A többnyire középtempós, vagy annál gyorsabb számok erős váltásokból építkeznek. A komolyzenei betétek mellet a hagyományos, kissé nyers dark gitárhangzásra épülő, melankolikus dalok egytől egyig kielégítően magkomponált alkotások, melyeket folyton átszőnek a tagokat ért művészeti hatások. A gyönyörűen kivitelezett borító szintén a XIX-XX. - századi szimbolizmus komoly hatásáról árulkodik.

Az albumot, a Lyre Of Amphion kiadó segítségével jelentették meg, amely a zenekarok mellett, főként kiállítások szervezésére szakosodott. A Judith tagjai közreműködtek a The Sentimentalist című zenei-művészeti lap létrehozásában, amely főként a viktoriánus és neoszecessziós alkotókkal foglalkozik.
1996-ban egy új kislemez jelent meg Sahara Seas címmel, melyen az első CD három dalának átdolgozott verziója mellett két új szám is helyet kapott.
A következő nagylemez 1998-ban, La Réveuse címmel jött ki, és semmivel sem maradt el az elsőtől. A gitárok kissé visszafogottabbak lettek, a hangszerelés csiszolódott, a dobgépet a dob/dobgép kombinációja váltja fel. Az énekes Christopher David sötét tónusú, romantikus hangja mintha az 1800-as évek ópiumfüstös szalonjaiból szólna. A La Réveuse-n helyet kap egy jól sikerült David Bowie feldolgozás (Andy Warhol) és a nagy elődök előtti tisztelgésként a „költészet pápája” azaz Stéphane Mallarmé a nagy szimbolista költő egyik versének (Autre Eventail) zenei átirata. A borítót Mark Wagner, az együttes egyik tagjának Klimt-et idéző, gyönyörű festményei díszítik.
1999-ben Christopher David William Faith-el (Faith And The Muse) közösen alapított kiadót Neue Asthetik néven. A harmadik lemez producere is Faith lett. Az együttes nagy sikerrel vett részt, egy több zenekart felvonultató turnén, a Neu Asthetik által szervezett Blackout A.D.-n.
Az utolsó lemez 2002-ben jelent meg Play Of Light címmel. A stílus tovább finomodik. A főként akusztikus gitárra és zongorára épülő számok hangulata jóval nyugodtabb, mint az ezt megelőző két albumon. A költői ihletettségű szövegek és a hangzás így tökéletes egységben van. A lemezt az olyan csúcspontok teszik igazán remekművé, mint az elvágyódó Air Of Lovers, vagy az atmoszférikus Without Her. A Judith még két évig létezett azonban számomra ismeretlen problémák 2004-ben feloszláshoz vezettek. Az énekes, Christopher David új zenekart szervezett „Moto: Rosa” néven. Az új együttes nem tér el lényegesen a Judith stílusától, olyan mintha az utolsó lemez hangulatvilágát vinné tovább új megfogalmazásban.