Az alábbi gyűjtés nem önálló cikk, télesti tematikus beszélgetésekhez a világhálón gyűjtött ismeretanyagok rendezettebb vázlata. Mindez bővített teljesebb leírásban fellelhető a cikkhez kapcsolt forrásanyag linkgyüjteményében.
Álom – ‘az alvás állapota; alvás közben látott képek sora’. Származékai: álmos (Álmos vezér nevében ‘álommal kapcsolatos’), álmatag, álmodik, álmodozik.
Ősi finnugor eredetű szavunk: vogul olem, osztják álem, mordvin udem (‘alvás’). Az al- tőhöz (lásd alszik) már a finnugor alapnyelvben illeszkedett a deverbális -m névszóképző. (Etimológiai szótár)
Az álom képek, gondolatok, hangok és érzelmek összessége, amely az agyon fut át alvás közben. Életünk során összesítve nagyjából 25 évet töltünk alvással. Az álmok létrejöttének oka, módja és az álmok jelentése még nem tisztázott, bár mindig is érdekelte az embereket. A tudománynak ma még nincsenek egyértelmű és tényekkel alátámasztott válaszai arra, miért is álmodunk. Az álomkutatással foglalkozó tudomány az onirológia.
Pszichológia, tudomány:
A legtöbb álmunkat már ébredés után elfelejtjük.
Álmok legfőképpen a gyors szemmozgás (REM rapid eye movement) fázisában jelentkeznek, amikor az agyi aktivitás hasonló az ébrenlétihez. 3-5 álmunk van egy éjszaka és pár másodperctől félórások is lehetnek ezek. Összesen 90-100 percnyit álmodunk. Becslések szerint felébredés után az első öt percben az álmok felére, újabb öt perc múlva már csak a tizedére emlékszünk.
Az álmodó ritkán tudja befolyásolni az álom cselekményét (az agy logikáért felelős központja csökkentett üzemmódban van, a gondolkodás és tanulásért felelős központok aktívabbak), kivétel ez alól a tudatos álmodás. Az ébrenléti fókuszált figyelem helyett álmodás során egy változékony tudati állapot áll be, amely az ingerek közt kevéssé szelektál, és így az álom során könnyen összekapcsolódhatnak látszólag össze nem illő tudati tartalmak.
A vakon született egyéneknek nincsenek vizuális álmaik (érzeteket, hangokat, ízeket álmodnak), ehelyett azok más érzékszerveiken alapulnak, úgy mint szaglás, hallás, tapintás, ízlelés. Azok, akik csak fekete-fehér filmeket láttak gyermekkorukban, az esetek 25%-ban csak fekete-fehér álmokról számoltak be. Ha megszakad a szem-ideg kapcsolat, egy ideig még álmodunk, majd a vakokéhoz hasonlatossá válik.
Az álmok legkorábbi említése 5000 évvel ezelőttről származik (i. e. 3100), mezopotámiai agyagtáblákon megőrizve. Egyiptomban született meg az első álmosköny. Az antik kor felfogása szerint az álmok kapcsolatot teremtenek az ember és a természetfeletti világ között, valamint betekintést engednek a jövőbe és titkokat lepleznek le. Maguk a zsidók is nagy jelentőséget tulajdonítottak az álomban megjelenő képeknek, látomásoknak. Azonban a Biblia szerint Isten az ő népétől megkívánja, hogy az álmokkal szemben kellő kritikai magatartást tanúsítson,tud felületes, semmitmondó álomról, valamint emberi érzések, törekvések, remények által motivált vágyálmokról, melyektől óv, miközben a hamis álmokkal másokat szándékosan félrevezetni akaróknak kemény ítéletet hirdet. Elmondható, hogy Isten az álmot különböző formában használja a kinyilatkoztatás eszközeként. Így lesz az álom egyszerű jóslat, a jövőnek képekben történő meghirdetése.
Két megközelítés létezik.
1: Kollektív álomszimbolika. Krúdy álmoskönyve például. „Leány temetésén részt venni, és citromos karddal a koporsót kísérni” kép, ami szerelmet jelent. A magyar író élete során bármerre járt, összegyűjtötte egy álmoskönyvbe a különféle népi hiedelmeket, klasszikus szimbólumrendszereket. Az álmok jelentése egy egységes, komplex fogalomtár alapján értelmezhető, ugyanúgy, ahogy a mesékben a különféle népi motívumok. De! Eltérő vallási vagy mitológiai világhoz kapcsolódó múlttal rendelkeznek, máshogyan értelmezheti az emberegy álomban megjelenő kép jelentését.
2: FREUD: "Az álom a királyi út a tudattalanhoz." Sigmund Freud szerint az álmok szoros kapcsolatban állnak az álmodó személy aznapi tevékenységével, és szimbólumokat rejtenek, ami miatt gyakran abszurdnak vagy hihetetlennek tűnnek. (Itt érdekes lehet az analógia az álomszimbolikával.) Freud elméletei szerint az álmok jelentése a képzelet, a fantáziálás, az álmodozás formájában létrejövő vágykielégítési vagy félelemfeloldási kísérlet. Vágyaink sokszor álmunkban sem teljesülhetnek be, ugyanis a tudatalatti kötelességének érzi, hogy közbelépjen, mintegy “álomcenzúra” formájában, így az álmunkban beteljesült kép, jelenet lehet, hogy csak átvitt értelemben ábrázolja a háttérben meghúzódó valódi késztetést. Még ha így is történik és az álmok jelentése nem tudatosul, az álmodó levezeti a benne felgyülemlett lelki energiákat, stresszt – akkor is, ha az álom jelentése csak az aznapi eseményekhez köthető.
"És vajon az álomból meg lehet-e tudni a jövőt? Erre természetesen gondolni sem lehet. Mondjuk inkább így: az álomból múltat ismerjük meg. Mert az álom, akárhonnan nézzük is, a múltból ered. Bár abban a régi hitben is van némi igazság, hogy az álom elénk tárja a jövőt. Amikor az álom vágyunkat mutatja, kétségtelenül a jövőbe vezet minket, de ezt a jövőt, amelyet az álmodó jelennek tekint, az elpusztíthatatlan vágy a múlt képére alakítja."
JUNG: A lelki egyensúlyteremtést gondolja az álmok fő funkciójának. Szerinte az álom forrása elsősorban nem az elfojtott ösztönvilág, hanem a személyiség egészét szolgáló kompenzáció. Ami az emberben nem érvényesül, háttérbe szorul, az ilyen formában egyenlítődik ki. Így vetül fény a személyiség “árnyoldalára”. Ebben az egyéni tudattalan élményeken kívül, az emberiség örökölt emlékei, a kollektív tudattalan is fontos szerepet játszik. A különböző álomfeltáró beszélgetéseken túl több kísérlet is volt az álmok életrekonstrukciós befolyásolására. Ilyen pl. a cueing eljárás, melynek során egy nehézséget okozó feladattal való ébrenléti próbálkozás közben a személyekkel egy bizonyos ismétlődő hangingert hallgattatnak, majd ezt az alvás REM fázisában is lejátsszák nekik, remélve, hogy az álmodó agy az ismert hang hallatán – egyfajta pavlovi reflexként – az ahhoz társított probléma megoldásába is belekezd.
Christopher Evans, 60-as évek: REM fázisban az agyunk a nap során beérkezett információkat dolgozza fel, és építi be az emlékeink közé. Francis Crick molekuláris biológus a nyolcvanas években: ő úgy vélte, az alvásnak ebben a szakaszában az agyunk idegi hálózatainak karbantartása történik, elsősorban a lényegtelen és téves információk törlődése; és az álmaink nem egyebek, mint ennek a „nagytakarításnak” a melléktermékei – egyszerű, random sejtaktivitások.
A magatartáskutatók megfigyelései szerint alvás közben, amit tanultunk aznap, a tapasztalatok, az élmények megfelelő helyre kerülnek. Az érzelmileg hangsúlyos élmények bekerülnek az egyik fiókba, a számok, logikai ismeretek egy másik fiókba, az, hogy mi és hol történt velünk, egy harmadik fiókba. Ami fontos, megerősítődik, ami nem fontos az kihullik a memóriánkból. Ez a folyamat zajlik le az álmodás során. Ennek a melléktermékei lehetnek legjobb elképzelésünk szerint az álmok.
Az álommal foglalkozó kutatók szerint általában több rossz álmunk van, mint jó. A rémálmokat „álom alatti szorongásos rohamoknak” is szokás nevezni. Traumatikus élmény, szervi baj, alkohol drog vagy gyógyszer a kiváltó okok.
Művészet: Természetesen meghatározó alapélmény lehet a szürrealistákat, személyes kedvencemet Dalít tanulmányozni, de számos kiváló művész munkáiban sejlik fel az álom szövete. A teljesség igénye nélkül: Gulácsy, Chirico, Seurat, Ribera, Rodin, Moritz von Schwind, Blake, Füssli, Goya, Klinger... és még megannyi remek alkotás festheti alá az álomhoz kapcsolódó olvasgatásainkat. Két izgalmas videóanyag:
Alfred Kubin:
Odilon Redon:
Forrásanyag:
