„Mahakala és Mahayana Buddhizmus, posztkonstruktivizmus, az ipari gépek éneke és zaja, a posztmodern korban való felnövés és élet. A szavak nem pontosak, így a további kategorizálást a hallgatóra bízzuk.” ‒ írja magáról a 11 esztendeje alakult zenekar. Kevés interjú készült eddig velük, fél évtized után ezúttal a jelenlegi állapotról faggattam Őket.
Szelevényi Gellért: - Igazán régen volt, hogy interjút készítettem Veletek, azóta komoly átrendeződésen esett át a zenekari tagság. Mindenekelőtt beszéljetek, kérlek erről a folyamatról, az új tagokról a jelenlegi felállásról…
Entrópia Architektúra:: - Komoly fejlődésen, nehéz időszakokon esett át a zenekar. Az átrendeződés tulajdonképpen elmozdulás volt a játéktól az életút felé. Nem tagadom kezdetben kísérleti zenekarként neveztem magam is az Entrópia Architektúrát. A kísérletezés játékos, gyermeki szakaszából azonban tovább kellett lépni. Talán furcsán hangzik, de az alkotó kreativitását korlátozza a túl nagy tér vagy szabadság. Tehát e gyermeki szakasz végét követte egy hosszú inaktív majd egy dinamikus átrendeződési szakasz (rövid idő alatt sok ember megfordult a zenekarban).
Azonban végül rátaláltunk a jelenlegi és reményeim szerint végleges felállásunk tagjaira Orosz Philippe Balász fagottos és Grabow Wolfgang András basszusgitáros szinte egy időben történő belépésével elkezdődött a mögöttünk álló másfél év szisztematikus fejlődése. Látásmódjukkal és technikai tudásukkal kiegészítik, erősítik és egyensúlyt teremtenek.
Zeneileg és szervezési szempontból egyaránt megerősödtünk, a céltalan bolyongás véget ért az Entrópia Architektúra elindult a kijelölt útján.
- Hatásokként jelenleg a Mahakala és Mahayana Buddhizmust, a postkonstruktivizmust, az ipari gépek énekét és zaját valamint a poszt-posztmodern korban való felnövést és életet jelölitek meg. Ez utóbbi kettő nem szorul magyarázatra, az előbbiekkel kapcsolatosan azonban mélyítenétek kicsit a „barázdát”?
Entrópia Architektúra: - A tradíció képes egyedül jellemezni azokat az energiákat és erőket, melyek folyamatosan ott sisteregnek a kimondatlan szavaink körül. A rituálé fontos eszköz ahhoz, hogy kiszakadjunk a szakrális és szellemi környezetszennyezés konstans szorításából, hogy megálljunk és kicsit a csendben odafigyeljünk a valóságra. A tradíció súlya elsöpri a jelen lerakódott szemetét. Ebben a csendben hangokból faragunk post konstruktivista szobrokat, amik az abszolút jelen letisztult formáit mutatják meg. Ezek a dolgok ősiek és sokkal ösztönösebbek annál, hogy érdemes legyen esztétikai eszközökkel összekenni őket. Entrópia Architektúra, leromboljuk, a struktúrát s a romokból újra alkotjuk, és megint, majd megint. Samsara, vagy tudatos körben járás? A választ a hallgatóra bízom.
- Augusztusban megjelent első lemezetek, szerencsém volt fül és szemtanúként részt venni a sóskúti stúdiózásnál. Sokaknak mérföldkő az első hanghordozó, fél év távlatában milyen a viszonyotok a koronghoz? Már egy ideje hallani az új album készületeiről, hol tart a munka, mikor várható a megjelenés?
Entrópia Architektúra: - Az elkészült lemez pontosan megfelel a céljának. Annak, ami egy első lemez funkciója, hiteles ízelítőt nyújt azoknak, akik szeretnék megismerni a munkáinkat. Hűen tükrözi azt a hangulatot, ami mélyen áthatja minden általunk hatott hang születését. Mérföldkő, ami egy az addigiaknál sokkal strukturáltabb út megkezdését jelzi.
Azonban azóta sok változáson mentünk keresztül. A szerencsétlen külső körülmények közrejátszása miatt elég lassan készült el az első lemezünk. Ez jócskán visszavett a bennünk rejlő lendület lehetőségéből, ráadásul viszonylag sokat változott a zenénk. Meg kell tanulnunk a saját fejlődésünk sebességét megfelelően kezelni. Elképzelhető hogy ez kevesebb koncertet jelent majd a közeljövőben.
- Mindig kollektívaként definiáltátok a zenekart. 11 év távlata húzódik meg mögöttetek, volt egy komolyabb váltás, amiből felfrissülve és megerősödve születtetek újjá.
Az alkotóközösségek kohéziójáról, a közös munkáról felemás tapasztalataim vannak, és az idő múlásával nem feltétlenül pozitív irányba billennek… Nálatok és a környezetetekben miről tudtok beszámolni?
Entrópia Architektúra: - A kérdésedre nehéz egyszerű választ adni, a részletes magyarázat pedig egy soha véget nem érő szemantikai vita folyamot eredményezne. Így az Entrópia Architektúra alkotásaihoz hasonló ösztön szintű szavakkal igyekszem összekapcsolni a múlt és jelen kérdéseinek mindenkori értelmét. Az Entrópia Architektúra egy érzékeny szellemi és lelki entitás. Nehéz harcok árán, de elérte azt az őszinteségi fokot minden tag egyéni részvétele, ami ennek az entitásnak az önálló létéhez szükséges. Ehhez meg kellett, hogy találjuk önmagunk. Jelen felállással teljessé vált a folyamat, amire abban a régi interjúban utaltam. Innentől nincs értelme az egyént vizsgálni, hiszen ami megszületett az sokkal több, mint a részét alkotó egységek. A kísérletet befejeztük, okafogyottá vált a kollektivista, vagy hierarchikus közösség kifejezés. Ami keletkezett az alkotás egy újra értelmezett energiaszintje, szavak nélküli áramlás.
- Lemez, honlap, havonta koncertek. Úgy tűnik, valami tényleg elindult; már nem egy holdudvarnak játszotok! Az Entrópia Architektúra azonban rétegzene, és gondolom az is marad. Milyen lehetőségeket, kitörési pontokat reméltek ebben a viszonylatban?
Entrópia Architektúra: - Egyfelől a zenei egység, a résztvevők gondolatinak és érzelmi kohéziójának szintje fontos. Ami ebben az időszakunkban a visszavonult gyakorlással fejleszthető tovább. Másfelől a kialakult közönség igényli azt, hogy foglalkozzunk velük, fenntartsuk a bensőséges viszonyt, melyet a rendszeres koncertekkel tudunk biztosítani. E két pólus közt egyensúlyozunk.
Szeretnénk a lehető legszélesebb körben előadni alkotásunk a hazai és az európai színpadokon egyaránt. Ezt a „main stream” felé történő elmozdulás nélkül. Jelenleg és a közeljövőben ez a cél igényli a legtöbb energia és (fizikai- és kapcsolati-) tőke ráfordítást a zenekarnak.
- A múltban meghatározó volt a spontaneitás és akciószerűség, előfordult, hogy performance-ba ágyazva láthattuk fellépéseteket. A jelenben én kötöttnek és fegyelmezett zenének érzem az Entrópia Architektúrát. A” társadalmi elégedetlenség” mintha háttérbe szorulna, átveszi a helyét a lélek? Hiszen legtalálóbban meditatívnak lehetne nevezni a zenéteket sőt akár egy koncerteteket…
Entrópia Architektúra: - Tekintve a tényt, hogy régóta ismerjük egymást és valóban szinte a kezdetektől figyeled, az Entrópia Architektúra útját elfogadom az véleményed. A változás, a meditatív szubsztancia mindenképpen helyénvaló meglátások. Ennek változásnak a jellege azonban összetettebb és árnyaltabb a spontaneitás kontra fegyelmezettség látszólagos ellentéténél. Az elmúlt időszak ezzel a jelenlegi felállással egy közös gyermek tanulásának kezdeti szakasza volt. Az útkeresésen, szárnypróbálgatáson túlléptünk. Mivel kialakult e felállással az az irányvonal, vagy látásmód melyet Entrópia Architektúrának neveztünk a kezdetekben, kijelenthetem, hogy többé nem kísérletezünk. Az elmúlt másfél év tehát a strukturáltság, a technikai fejlődés szakasza volt. Továbbra a magunk által kialakított rendszerek rombolása és újraépítése a folyamat, amit a hallgató velünk együtt átélhet, fizikai és szakrális téren egyaránt. Azonban e mögött egy meglehetősen bonyolult technikai és érzelmi rendszer bújik meg. Az akció művészet még mindig lényegi jellemzője a zenénknek. A társadalmi elégedetlenség pedig túl egyszerű és pillanatnyi érzelem ahhoz, hogy képes legyek az Entrópia Architektúra jelenlegi kontextusában értelmezni. Egyedül a kontinuitás értelmezhető az avantgarde alkotói érzésével. Azonban mi nem folytatunk semmit, hanem az Úton járunk, ezt igyekszünk bemutatni mindenkinek, akit érdekel az ebben való részvétel.
fotók: Valovics Tímea
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
