Felforgatókönyv

A Felforgatókönyvben minden együtt áll - mint a jó csillagok esetében – ahhoz, hogy beletapasszon az első perctől fotelünkbe, és önfeledt szórakozással telhessen majdnem két óra. Szórakozással, lévén vígjátékról van szó, de legtalálóbban a fekete komédia jelző ülhetne ez esetben. Miközben szerelmet, romantikát csepegtet egy jól kitalált alaptörténetbe, kiváló színjátékok sora erősíti fő és mellékszerepekben egyaránt. De nézzük akkor a történetet…

Adott egy túlzottan átlagos és szürke adóügyi ellenőr Harold Crick (Will Ferrell – eddig szintén szürke szerepekben) aki sokezredik ugyanolyan reggelén egy női narrátor hangjára ébred – mely az agyában beszélve szenvtelen hangon dokumentálja az életét. Ezzel még túl nagy baj nem is lenne, egyszerű pszichiátriai esetként is kezelhető probléma, ám a hangnak hús vér tulajdonosa is van valahol – s mint az kiderül egy másik történeti szálon – az alkotói válsággal küzdő írónő (Emma Thompson) története szól Crick-ről. Ez tehát az a gondolati csavar a filmben ami a bonyodalmakat előidézi, mert írónőnk minden főszereplőjét eltemeti regénye végén – így „Crickünkre” is hirtelen vég vár, ha idejében meg nem találja sorsának irányítóját. Miközben a „Hang”-ot keresi, egy irodalmár (Dustin Hoffman) tanácsára gyökeresen megváltoztatja életét, görcsösen igyekszik komédiává változtatni saját történetét – s persze ezzel az alakuló regényt „hepienddel” zárni. Mindennapi kerékvágásából - zseniális a film első öt percében bemutatott high-tech életrajz - kitörve az Amerikai szépség zsánere ugorhat be, amit már annak idején is annyira szerettünk. Vagy gondoljunk a kiváló Összeomlásra Michael Douglas-al, vagy a Hivatali Patkányokra Mike Judge rendezésében. Hiszen kinek ne fordult volna meg a fejében már, hogy szakít a megszokottal, valami teljesen újba kezd? A különbség a Felforgatókönyvben az, hogy hősünk tökéletesen jól érezte magát eddigi bőrében, a kényszer tereli a változás ösvényére – s készteti önvizsgálatra. Mélyre kell merülnie, évtizedeket visszautaznia, mire megtalálja gitárját, az álmait, mindazt amit a számok-munka-akták örvényében már nagyon régen elvesztett. Marc Forster Felforgatókönyve nagyon szerethető mozi, ami az utolsó pillanatokra is tartogat meglepetéseket, de ezt természetesen ehelyütt nem illik nyilvánosságra hoznom…