Az idei Treffen első éjszakáján kellemes élménynek lehettem részese néhány ezer ember társaságában. Az "Atopos" mintegy másfék évet csúszott, így ezzel a koncertturné is váratott magára. Köszönhető ez a zenekar maximalista hozzáállásának, valamint azoknak a változásoknak, melyek alapvetően a zenekar eddig kialakított világát is alapvetően érintik.
Annak idején, 1992-ben Sven Mertens alapító tag kivált, hogy a 'Colder-től eltérő elképzeléseit megvalósíthassa. Az idő múlása úgy hozta, hogy ismét találkozzon Mark Hartung-gal zenei pályájuk. Amikor Susan és Andy, akik a zenekar poposabb oldalát képviselték távoztak, Sven úgy gondolta, lehetőség van ismét az egymásra találásra, az eddigi tapasztalatok kicserélésére. Röviden ennyi a története annak a váltásnak, mely újjászületését is jelenti ennek a patinás, kicsit talán már elhasználódott bútordarabnak. Az "Atopos" zenei repertoárját több keleti (főként arab és indiai) hangszer alkotja, így az albumot hallgatva okkal lelhetünk hidakra a DCD univerzuma felé. Az ezzel kapcsolatos kérdésre Mark így reagál: "Ha meghallasz egy indiai ragát, akkor a DCD-re asszociálsz, pedig a raga 3000 évvel öregebb a DCD-nél. Mi ügyelünk arra, hogy a hangzásunk ne hasonlítson senkiére, de azt is figyelembe kell venni, hogy nehogy olyan hangszert zárjunk ki, amelyik csodálatosan szól." A különféle tradicionális hangszerek a középkori reneszánsz és gregorián világába ragadnak el, kultúrák üdvözletét tolmácsolják. De nem ez az egyetlen erénye a L.I.C.T.D.-nek. Elmélyülésre ösztönöz, belső utazásra invitál, felfedezteti a bennünk rejlő szépségeket, aminek jó hasznát vehetjük a való életben.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
