Kevés kiadó mondhatja el magáról, hogy olyan jelentős hatást tudott gyakorolni egy adott zenei irányzatra, minta Cold Meat Industry. 1987 óta Roger Karmanik – egyébiránt a Brighter Death Now frontembere – vezetésével a dark-ambient és a durvább skandináv ipari rétegzenékre koncentrálódtak, s a kezdetek óta makacsul ragaszkodnak is ezen koncepcióhoz. A mi legnagyobb örömünkre.
A CMI túlnőtte már magát egy szokványos kiadó fogalmán. bár skandináv kiadóként jellemzik őket, de ez mára részben kiszélesedett. A földrajzi távolságok kiszélesítése mellett továbbra is fő vezérfonaluk maradnak a borongós és rituális hangulatok, érzések kifejezése, egyfajta középkori káprázat, vonzódás a hátborzongató és a halálközeli iránt, melyet olyan együttesek fémjeleznek, mint az Archon Satani, Raison d'ętre, Arcana vagy a Deutsch Nepal. A kiadóról most annak vezetőjével, Roger Karmanikkal beszélgetünk.
- Hogyan és miért hoztad létre a CMI-t?
- A zenék és művészetek világához 1981-82 környékén kerültem közelebb. Ekkor kazetták és néhány bakelit lemez kiadásával kezdtem. Mivel volt egy-két konkrét elképzelésem és távolabbra mutató ötletem, úgy döntöttem, hogy saját kiadót alapítok. A CMI 1987 májusban jött létre végül, amikor úgy éreztem, hogy a saját zene alkotása már nem igazán inspirál, de szívesen segítenék néhány barátomnak a lemezkiadás útvesztőiben, illetve egyéb saját munkáikban is. Ebben az időszakban egyetlen kiadó sem létezett, mely az effajta extrém zenei stílust felvállalta volna, ezért a kiadó alapításáról szóló döntés szinte természetes volt.
- Hogyan döntöd el, hogy melyik együttest kívánod leszerződtetni? Melyek azok a legfőbb kvalitások, képességek, melyekkel egy CMI-együttesnek rendelkeznie kell?
- Mindenképpen erőteljes és fajsúlyos zenéket próbálok összegyűjteni, melyek teljesen felkorbácsolnak, ugyanakkor felemelnek. Egy ideje elhatároztam, hogy megkísérlem előzetesen megvizsgálni az együtteseket, hogy jól döntsek, s itt nemcsak a zenére gondolok. A zenei minőségen kívül a tagok személyisége is fontos véleményem szerint, és emellett még az is számít, hogy újdonságokat is hozzak a CMI-be.
- Vannak a CMI alá tartozó kisebb „alkiadók”, a Cruel Moon /CM/ és a Death Factory /DF/. Mi ezek lényege: Gondolod, hogy az itt lévő együttesek a CMI-ba nem fértek volna be, ezért kellettek ezen alkiadók?
- Az mindig is szilárd véleményem volt, hogy a CMI maradjon meg skandináv zenéket tömörítő kiadónak, ha lehet. De mivel ez a döntés eléggé leszűkíti és behatárolja a szóba jöhető bandák körét, megalakítottam a DF-t, kb. azonos eszmevilágot képviselő rétegzenéknek, melyek nem skandináv területekről jöttek. A CM viszont másfajta zenei világot tömörít, hogy egy kicsit kilépjünk ebből a szűken értelmezett dark-industrial világból, ez tehát egy folkosabb vonalat mutat be. Nehéz megfogalmazni a koncepciót szavakkal, kb. válasz „erőteljes-ipari-elektronikus” vonalra, minden esetre úgy érzem, az utóbbi DF anyagokkal meg tudtam valósítani az elképzeléseimet, tehát ezeket meghallgatva bizonyára érthető ez a kitűzött irányvonal. Az új ARCANA albumot mindenképpen ki kellene emelnem a legújabb munkák közül, s úgy vélem, a CM ezzel nagyon komoly hitelességet fog szerezni.
- Gondolod, hogy a CMI minden produkciója valahol ugyanazon nagy téma köré csoportosul?
- Igen, valahol biztosan, de remélem, azért az egyes darabok jól szétválaszthatók, megkülönböztethetők, és az egyes együttesek képesek megmutatni egyéni arcukat, bár hasonlóak a témák. De úgy vélem, mindenképpen látható már egy komoly fejlődés a kiadó anyagaiban, mely számomra életem utolsó 10 évének visszatükröződése.
- Melyik az a kedvenc albumod, mely nem a CMI-nél jelent meg?
- Erre a kérdésre igazán nehéz válaszolnom, mivel nagyon kedvelem a Memorandum és az In Slaughter Natives korábbi munkáit. Az album, melyet leggyakrabban hallgatok: az Innerwar a Brighter Death Now-tól.
- És melyik albumot találod a leggyalázatosabbnak?
A Penitent egyik albumát, de most nem jut eszembe a címe (a Melancholia-ról van szó. Szerző megjegyzése.) De azt hiszem, mindkét utóbbi kérdésben eléggé szubjektív az értékítéletem.
- A CMI azon kiadók közé tartozik, melyek igen markánsan és erőteljesen képviselik a külsőségekben is az identitásukat. Kinek köszönhető ez?
- Én vagyok az személyesen, aki a kiadó külső megjelenésének megformálásáért felelős, mindezt természetesen az együttesekkel közösen tervezzük és készítjük. Két területen akartam mindenképpen kreatív lenni. a zenében és a grafikában. A CMI számomra mindkét területen lehetőségeket ad.
- Úgy tűnik, hogy kedveled a bakelit lemezeket és a korlátozott példányszámú kiadványokat. /limited edition/
- Tulajdonképpen a CD-t kedvelem leginkább. Személy szerint gyűlölöm a bakelitet, de sok olyan anyagot készítünk, melyeket könnyebb bakelitre rögzíteni, mint CD-re. A korlátozott példányszámú kiadványok, például, melyek valamilyen speciális alkalomból vagy speciális témára készültek, nagyon jól illeszkednek a bakelit hangulatához, és a kisebb mennyiség is azt jelzi, hogy inkább a gyűjtőknek készülnek, nem a nagyobb tömegbázisnak, és éppen emiatt kisebb példányszámban is elegendő kiadni. A kisebb példányszám amellett persze mindenképpen növeli is az anyag értékét a gyűjtők szemében.
- Néhány CMI együttesről elmondható., hogy a világnézetük vagy politikai beállítottságuk eléggé szélsőséges, zenéjükben tükröződő nézeteik, állásfoglalásaik radikálisak, ellentétesek a bevett normákkal. Soha nem kerültetek emiatt összeütközésbe a cenzúrával?
- A mai napig soha nem volt még olyan jellegű gondunk, hogy a szöveg vagy a lemezborító megváltoztatására kényszerítettek volna bennünket. Amellett, a kiadónak és személyesen nekem is számos konfliktusom akadt a cenzúrával. A magam nevében azt mondhatom, hogy soha nem akartam jogot gyakorolni arra, hogy megbíráljam a CMI együtteseinek világnézetét vagy gondolatait, mivel mindig figyelembe vettem, hogy valakinek mi áll jogában, mi tartozik a hatáskörébe, és mi az, ami nem. Magamat mindig is ateistának és anarchistának vallottam, és ez az a nézőpont, ami miatt soha nem akartam senki véleménynyilvánítási szabadságát megsérteni. Ez ugyanis szerintem szűklátókörűségre vallana.
- Volt egy időszak, amikor a CMI neve a black-metál irányzattal kapcsolatban is felmerült. Szerinted ennek mi lehet az oka?
- Soha nem szerettem a metál zenét. (jó, talán 10 éves koromban igen) és nem érzek semmiféle tiszteletet vagy elismerést ezen zene iránt. Zeneileg ugyanazt a semmitmondó heavy-metált csinálják, amit a többiek.
Szerintem egyébként az lehet ennek a black-metálos összemosásnak az oka, hogy leszerződtettem a CMI-hez a Mortiis-t, és a Mortiis a black-metál körökben forgott, és elég nagy sajtóvisszhangjuk van black-metál fanzine-okban.
- Milyen gondolatok vezéreltek, amikor megalakítottad a Brighter Death Now (BDN)-t?
- Az egyetlen célom, amiért létrehoztam az együttest az volt, hogy megjelentessek egy kazettát, ez egyébként a Lille Roger-val való kalandom végét követően történt. Valami mást akartam kihozni, csak önmagamnak. Megpróbáltam más módon használni a régi „eszközeimet”, hangszereimet, amit megvalósítunk Lille Roger-val, az úgymond „félreállás”, kívülről szemlélődés, egyfajta minimalista, borongós és halálosan ipari dolgot akartam kiadni. Ha mai szemmel nézem az eseményeket, az a benyomásom, hogy ma ugyanezt megcsinálni a BDN-val sokkal nehezebb volna. A megérzéseim és elképzeléseim, bár már nem teljesen ugyanazok, mint akkoriban, azért nem változtak olyan hatalmasat. Kétségtelenül azt lehet mondani, hogy a BDN mindenképpen fejlődött velem együtt, és mindenképpen fontos szerepet játszik a belső életemben, énemben, perverzióimban és képzelgéseimben. De inkább olyan ez, mint egy lehetőség a túlélésre, nem pedig felhívás a halálra.
Nem tudom, hogy a jövőben milyen irányt vesz a BDN, de nem akarom ezt semmiképpen előre eltervezni, nem akarok egy előre kiagyalt szigorú terv szerint dolgozni. Inkább megpróbálom az összetevőket jól összerakni, mindent a helyére, s viaskodom az ötletekkel.
- Milyen terveket szövögetsz a CMI-val mostanság?
- A legutóbbi projektem az eddigi talán legérdekesebb és legizgalmasabb hosszú idő óta. Ez egy új válogatás album, egy dupla CD, ismeretlen svéd együttesel, nagyon durva és extrém elemekkel vegyített zenék lesznek rajta. Nagyon érdekes, mivel ők már egy új generációt képviselnek, új színt hoztak, és őszintén hiszem, hogy ezek az együttesek fel fogják pezsdíteni ezt az egész zenei vonalat.
Együttesek:
Brighter Death Now – Death-indusztriális stílusirányzat úttörőinek tekinthetők, a 80-as évek kezdete óta léteznek. Roger Karmanik ezen apokaliptikus projekt szellemi vezetője, irányítója. Mélysége, súlyossága szinte félelmetes. Ahogyan ő maga megfogalmazza: „Kutatunk és tanúvallomást teszünk az élet felvillanó peremével átellenben a halál felvillanó peremének megtapasztalásairól.” Így legyen.
Raison d’ętre – Atmoszférikus és szenvedélyes, szomorú és borongós, szinte körbevesz bennünket, a dark-ambient vonalból talán a legvizuálisabb élményt adja számunkra a Raison d’ętre. Nagyon jól felépített, van kézzelfogható koncepciója, ennek a zenének az a legfontosabb célja, hogy a hallgatót saját bensőjével, saját magával összhangba hozza. Roger így beszél róluk: „A CMI társulat legbizarrabb és legperverzebb típusához tartoznak /nem beszélve rólam, persze/. Nem az a fajta zene, amire mindig is várnál, hogy végre meghallgathasd.”
Arcana – Sohasem távolodnak el messzire a Dead Can Dance-től, az Arcana zenéje mély és rituális, In the Nursery-re emlékeztető síri zene, középkori hangulatok és hangzásvilág, látványos zenei megoldások, valamint érdekes ütős hangszerek köszönnek vissza, melyek ugyanakkor elektromos felforgató és egyúttal megrázó hangokkal versenyeznek.
Jean-Francios Micard / Elegy
Fordította Váradi Eszter
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
