Leginkább a 90-es évek második fele nevezhető a Lycia aranykorának, feltehetőleg ettől függetlenül sokan találkoztak a névvel a következő évtizedekben is. A megteremtett atmoszféra utat talált a borongásra hajlamos közönség felé, az Ionia ennek a szép karriernek talán a csúcsponta. Személy szerint a The Burning Circle and Then Dust volt kedvencem - kiegyensúlyozott a zenei pályájuk íve. Az elsőként említett korong vinylen való munkálatai során az alkotók az A Quiet Way To Go-val kedvet teremtettek további öt dal komponálásához; június 11-én jelenik meg a Casa Luna EP az Avantgarde Music gondozásában.
A Lycia egy dark-wave atmoszférikus zenekar, amely 1988-ban alakult Tempe-ben, Arizonában. A zenekar jelenlegi felállása John Fair, David Galas, Tara Vanflower és Mike VanPortfleet, aki a zenekar megalakulása óta az egyetlen állandó tag. Bár csak kisebb körben elterjedő kultikus sikert értek el, a zenekar arról nevezetes, hogy a dark-wave és az ethereal stílusok egyik úttörő együttesének számít. Az 1995-ös "The Burning Circle and Then Dust" című albumuk az AllMusic szerint "továbbra is az amerikai dark rock egyik csúcspontja", az 1996-os "Cold" című albumot pedig a Post-Punk.com és az Alternative Press a műfaj egyik legjobbjaként említette. A Lycia hangzását gazdag hangzásvilág és erősen effektezett gitárok, sötét, atmoszférikus billentyűs hangszerek, súlyos, visszhanggal átitatott dobgépek, VanPortfleet komor, reszelős éneke és Vanflower élénk, dallamos hangja jellemzi.
A főként stúdióorientált zenekar 1993 és 1998 között aktívan turnézott is. Említésre méltó koncertek voltak többek között a New York-i The Limelightban (1995. július 4.), a New York-i The Roseland Ballroomban (1995. október 31. - a Type O Negative és a The Misfits előzenekara), valamint a Projekt Fesztiválokon a chicagói The Vic Theaterben (1996, 1997, 1998), Mexikóvárosban (1997), Philadelphiában (1998) és a New York-i Irving Plazában (1998). Lycia volt a legelső, 1995-ben Chicagóban megrendezett Convergence Fesztivál főszereplője is.
