A szubkultúra

"Az ember természeténél fogva társas lény."

(Aquinói Tamás)

Az anómia és elidegenedés következménye a társadalomból való tényleges vagy szimbolikus kivonulás, hogy "a hasonló problémákkal találkozó, hasonlóképpen ezektől szabadulni igyekvő és egymással kölcsönös interakcióban álló fiatalok közös megoldást dolgoznak ki, mely szándékaiktól, motivációiktól és törekvéseiktől elválik."(Rácz (1989) p. 19., hivatkozik Cohen, 1955). Kisebb népességcsoportok alakulnak ki saját normarendszerrel, ami csak a csoportra érvényes. A szociológia ezeket szubkultúráknak nevezi. ("Szubkultúra: Egy nagy társadalmon belül élő kisebb társadalmi csoport kultúrája, mely eltér a többség kultúrájától."; Andorka (2000) p. 646.)
"A kultúra egészének keretein belül, a szubkultúra sajátos életvitelt, ideológiát, viselkedési szabályt és normát jelent. A szubkultúra nincs teljes mértékben elszigetelve az uralkodó kultúrától, így azok az értékek, szabályok és viselkedési formák, melyeket az uralkodó kultúra kialakított és tisztel ugyanúgy érvényesek rá. "A szubkultúrák azokat a jellegzetességeket fejezik ki, melyek a viselkedési formákat, öltözködést, ízlést, szórakozást, szabadidős tevékenységet, zenét, sportot meghatározzák." A szubkultúrát értékrendjének különbözősége határolja el a domináns és legitim kultúrától, melyet a szociológia gyakran nevez szülő- vagy anyakultúrának. "Az együttélés formája, kiváltképp az életstílus és a csoportok sorsa adják az alapot a szubkultúra kialakulásához, mely nem elszigetelődést jelent, hanem megelőlegezi a különbözőséget. A szubkultúrák azért keletkeznek, mert lehetetlen megteremteni ugyanazokat az életkörülményeket egy társadalom minden tagja számára." (Takács (2002) p.21.)
"A szubkultúra - Matza szerint - bizonyos "élvezeti" értékeket testesít meg." Ezek az ún. domináns kultúrából sem hiányoznak, csak ott rejtettek, háttérben maradnak. A szubkultúra ezeknek az értékeknek a karikatúraszerű megjelenítését szolgálja." (Rácz (1998) p.125.)
A legtöbb esetben nem az az érdekes, amit egy-egy szubkulturális csoport tesz, hanem ahogyan teszi és amilyen szimbolikus jelentést tulajdonít a cselekedetnek. "A szubkultúra fő terméke a csoport, illetve a résztvevők kollektív problémamegoldása." A folyamat nem feltétlenül a fiatalok problémáinak megoldását vagy feldolgozását jelenti, hanem sokszor csak az élményvilág publikus életre keltését." (Rácz (1998) p.71., 72.)
"A szubkultúrák nem helyezkednek szembe a globális rendszerrel, csak meghatározott értékek köré szerveződnek, amelyek kiváltképp fontosak a csoport tagjai számára, ám társadalmilag is elfogadottak. A szubkultúrák aktív törekvést képviselnek a kultúrában, az uralkodó kultúra ugyanis csak azt hajlandó elfogadni, ami már beépült a szociokultúrába. A szubkultúrák jelzik a hibát a rendszerben, jelzik az összhang megbomlását és beharangozzák a normák szimbolikus áthágását."
A szubkultúrával nem egyenlő az ellenkultúra, amely nyíltan szembeszegül az uralkodó kultúrával, és arra törekszik, hogy lerombolja, átalakítsa azt. "A szubkultúra fogalma azokra a csoportokra használható, melyek nem állnak harcban a globális rendszer értékeivel, míg az ellenkultúra fogalma azon csoportok megnevezésére szolgál, melyek nyílt összetűzésben állnak a társadalom értékrendjével. A szubkultúrák megelégszenek az ellenállás szimbolikus formáival, stílus meghatározó tevékenységekkel (öltözködés, beszéd, nyelv, kitűzők, jelképek)."

A szubkultúrák jelentősége, hogy megoldást kínálnak meghatározott strukturális problémákra, a társadalmi és gazdasági rendszer ellentmondásaira. Ezen problémák osztályjellegűek, de generációs problémaként élik meg őket. Olyan kultúrát kínálnak, melyből kiválaszthatóak különböző elemek, mint stílus, értékrend, ideológia, életvitel, amelyek felhasználhatóak az identitásteremtésre. A szubkultúrák a szabadidő megtervezésének sajátos módját adják, s ezzel elválik a mechanikus és eszköz-beállítottságú tevékenységek világától. Megoldást kínálnak az egyén bizonyos egzisztenciális problémáira. Az iskola és a munka mellett, a másodlagos szocializációban ("Szocializáció: Az a folyamat, amelynek során a megszületett csecsemő személyisége fokozatosan kialakul, másképpen amelyek során a gyermek elsajátítja a társadalmi normákat és értékeket, megtanulja a különféle társadalmi szerepekben elvárható viselkedést."; Andorka (2000) p.646.), szerepet játszik az identitásteremtésben.
"A marginális csoportok túl kicsik ahhoz, hogy sikeresen küzdjenek a nagy szervezetek ellen, de sikeresen megváltoztathatják a szokásokat, viselkedésmódot. A kisebb szubkulturális csoportok azért küzdenek, hogy megkíséreljék elejét venni az uralkodó kultúrával való teljes összeolvadást." (Takács (2002) p.22, 23, 24.)
Az ifjúsági szubkultúrákkal foglalkozó irodalmat három nagy csoportra oszthatjuk.
A klasszikus megközelítés az 1950-es években érte el csúcspontját. Az ifjúsági szubkultúra szerintük a társadalom alsó osztályaiból kikerülő fiatalok csoportja, akik a középosztály értékeit és normáit elutasítják, lázadnak ellene, és problémáikra csoportszintű választ próbálnak adni. A fiatalok társadalmi státuszuk alapján mások, szubkultúrába kerülésük eleve elrendeltetett, ők pedig csak passzív résztvevői a folyamatnak.
A második csoport, az "új hullám", tagjai azt vizsgálták, hogy hogyan alakul a szubkulturális viselkedések jelentése, és hogyan különülnek el a szubkultúrák a társadalomtól. A tagok kirekesztettek vagy kivonultak a domináns társadalomból, azonban ők már nem lázadóként tekintenek rájuk, hanem másokként, akik a szubkultúrán keresztül fejezik ki és jelenítik meg másságukat. Ezek a fiatalok folyamatos harcban állnak a többségi társadalommal, ám ez a harc szimbolikus.
Az utolsó, a posztmodern irányzat. A szubkultúra, náluk, a posztmodern világ sivárságával szemben képviselt "jó", az értelmetlenséggel szemben az értelem megtestesítője. A domináns és szubkultúra éles elkülönítését elvetik; csak laza társas hálók vannak, és ezek szövevénye alkotja a társadalmat.(Rácz (1998)

Deviánsnak minősített viselkedésformák Magyarországon, A dark-gothic szubkultúra bemutatása- Szakdolgozat; részlet.