A személyiség
"...Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény..."
(Ady Endre: Sem utódja...)
Nehéz feladatra vállalkozik, akik átfogó képet akar festeni e szubkultúra tagjainak belső világáról, és általános érvényű személyiségjegyeket kíván megragadni. Aki belemélyed a témába a következő a szavakkal fog a leggyakrabban találkozni, melyekkel nemcsak a tagok belső világát jellemzik, hanem külsejüket, a zenét és a művészeteket is: komor, melankolikus, energikus, dekadens, depresszív, szomorú, gonosz, ironikus, filozofikus, kétségbeesett, titokzatos.
Hogy milyen a dark mentalitás? Íme Robert Smithnek, a legendás The Cure együttes énekesének, ars poeticának is beillő mondata: -Tudni, hogy minden hiábavaló, és mégis harcolni, mégis dühöngeni a fény halála ellen - ez motivál engem mindig.
Az alábbiakban néhány szubkultúratag megfogalmazását olvashatjuk:
Alison (egy angol gót lány): "Nem neveztem magam gótnak egy ideig ... minthogy nem éreztem magam annak! Nem hordtam fekete ruhát, nem festettem feketére a hajam, és nem gondoltam, hogy: hé, gót vagyok! Most másként érzek. Gót vagyok, és azok, a többiek, micro-gótok, akik egy estére öltöznek fel. Ha az emberek azt mondják, meg fogok változni egy nap, nevetek, mert tudom, ki és mi vagyok. Gótnak lenni egy életforma. Remélem, nem hangzik elcsépeltnek, mert valóban az. Igen, rendben, kedvelem a vámpírokat, füstölőket és gyertyákat. Kedvelem a pre-raffaelita művészetet. Imádom! Szeretem a ruhákat; a drága szöveteket, mint a bársony ... igen, feketének kell lennie ... de ez az, amit kedvelek. Szóval benne vagyok abban, amit ti gót zenének neveztek, és tudjátok mit? Igazán büszke vagyok rá ... legkevésbé arra, ahogy kinézek, de a sminkem olyan, mint a hangulatom. Soha sem tervezem meg, mit viseljek, ha utcára megyek ... tudom, hogy milyen a hangulatom belül, és ez megmutatkozik a hajamtól a ruhámig. Ilyen gótnak lenni. Nem útálom azokat, akik gótok próbálnak lenni ... akiket én micro-gótnak neveztem, csak azt utálom, ha félreértenek engem, és gúnyosan mosolyognak rám, mintha nem tudnék semmit.
24 vagyok. Micsoda kor!! Úgy érzem a kor tulajdonképpen olyan lényegtelen, ha gót vagy, mert egy gót kortalan. Igen, talán, mint a vámpírok. (Mercer (1991))
Dwiki szerint: "Aki valamiféleképpen darknak/gruftinak tartja magát, az akkor, - adott intervallumban ...az is. ...az a gót/dark, aki annak tartja magát. A legtöbb dark nem depressziós, és a legtöbb depressziós véletlenül sem dark. Van egy dolog, ami mindenkiben közös... (A fekete ruhákon kívül.) A zene. ...Akinek ezen zene (vagy egy része) nem jön be, arra tuti nem mondják, hogy goth/dark etc."
Fieldy: "Szerintem pont a "komorság" a darkság egyedüli, igazán megfogható része. ...A darkságot a darkok szépnek tartják és nem akadályozónak.
J.black: "Igazságtalannak tartanám azt mondani, hogy ezt választottam. Nem választottam, engem az élet -örömei- tettek azzá, ami vagyok. ...Alaptermészetemből fakadóan vonzódom a goth dolgokhoz, a sötétséghez, a horrorhoz, vagy olykor az elképzelt világomhoz... Ezekben a dolgokban megtalálom magam, és míg másoknak beteges, nekem szép. Szerintem mindannyian úgy érezzük, hogy van szépség a szomorúságban.- (www.gothic.hu ... -dark/gót szubkultúra- topic)
Ha a dark személyiségről beszélünk, lényeges kitérni két kardinális kérdésre. Egyik a depresszió, amely a darkhoz kapcsolódó sztereotípiák közt vezető helyet foglal el. Ezen dolgozat keretei és végzettségem nem adnak lehetőséget, hogy ebben a kérdésben érdemi választ adjak, ezért ismételten a szubkultúra tagjait, illetve hozzájuk közel állókat idézek.
"Az egyetlen szubkultúra, amely ünnepli az életet anélkül, hogy leértékelné, vagy alapvető kérdéseit elferdítené... A gothic az elmélkedés azon perceiről szól, amit mindannyian átélünk - ezt a nosztalgiát érzelmek szülik, saját gyarlóságunk hanglemeze." Írja Mick Mercer, aki a kezdetek óta nyomon követi a szubkultúra fejlődését, eleinte újságíróként cikkei, majd négy dark témájú könyve jelent meg. (Mercer (1996) bevezetés)
Hasonló gondolatok fogalmazódnak meg a www.gothics.org/subculture című internetes oldalon is. Sok serdülő fordul meg a szubkultúrában, hosszabb rövidebb időre - "ez a kor a depresszió ideje - nyomás a családtól, a barátoktól vagy a tanároktól, hogy tökéletesek legyenek." Nagy részük megértést talál itt. Vannak olyanok is, akik mégtöbb figyelemre vágynak, és kialakítanak maguk köré egy úgynevezett "megkínzott művész" imidzset.
Az igazság az, hogy "a depressziós gót már depressziós volt, mielőtt góttá vált. Gótnak lenni nem szükségszerűen jelenti, hogy: depressziósnak lenni - képesek extrém szomorúságot és hatalmas örömöt is érezni.
A szomorúságnak és az örömnek megvan a maga fenséges szépsége, és úgy kell rájuk tekinteni, mint indokolt érzésekre, nem elfojtva őket, mint abnormalitás. - Tudjuk, hogy depressziós vagy, rendben. Nem gondolunk kevesebbet rólad ezért. Itt a lehetőség, hogy kifejezd azokat az érzéseket!"
A kettesszámú kardinális kérdés: a "halál-mánia".
Vajon mániákusan vonzódnak a halálhoz? Keresik, szándékosan siettetik azt? Vagy egyszerűen, sztoikus nyugalommal tekintenek rá?
A sztereotípiával szemben, nem megszállottjai a halálnak, de a társadalom más tagjaihoz képest többet foglalkoznak vele. A halál "az érdeklődés egy témája, ezen érdeklődés mélysége, pedig személyenként változik. Képviselik azokat a gondolatokat, amelyek mindenki agyának hátuljában időznek.
A halál mindig is monumentális hajtóerő volt az emberi művekben - minden, ami emberi szövevényesen rögzült a halálhoz. A társadalom kiszocializálta magát a halál valóságából, az emberek elfelejtették értékelni az életet. Ők jelképezik a halál elkerülhetetlenségének és az élet sötét oldalának elfogadását. Felfedezték az egyensúlyt a sötét és a fény közt, az élet és a halál közt. Megbecsülik az életet, és nap, mint nap a legteljesebben élik azt." (www.gothics.org/subculture)
A művészetek
"...a költők jövőbe küldött szeme, tovább él mindeneknél."
(W. Withman: Most)
Végtelenül hosszú lenne a sor, ha belefognék leírni, mely művészeti ágakban, mely korszakokban, mely művészek azok, akik így vagy úgy, de beletartoznak a dark/gót szubkultúra által preferált kategóriába. Csak felsorolás szinten említem meg őket, egy-egy alakot kiragadva. Ami, véleményem szerint, lényeges az az, hogy a szubkultúra tagjaiban él egyfajta "gótikus esztétika", melynek segítségével a művészet finom, kis rezdüléseire is fogékonyak, sokszor olyan dolgokban fedezve fel a SZÉP-et, amelytől mások borzongva fordulnak el.
Ann Rice novellái (az "Interjú a vámpírral"; a "Lestat, a vámpír" és az "Kárhozottak királynője"), Orwell "1984" című műve, Shelley, Byron, Keats, Blake, E. A. Poe, Ady, Heine, Shakespeare, Yeats, Baudelaire, Rimbaud, Pilinszky, Villon, Verlaine, Goethe... végtelenül hosszan lehetne sorolni azokat, az írókat és költőket, akiknek művei közkedveltek a darkok között. Az említetteken kívül:
Hans Christian Andersen: "A gyerekeket csapongó képzelete vonzza, amely hol a kínai császár porcelán palotájába, hol a hálóköntösben és papucsban sétáló törökök birodalmába, hol hazája kedves partvidékére vagy ódon házaiba vezeti el őket, hol az álmok országába ringat, néha még a halál csöndes, de boldogságos birodalmát is feltárja előttük. A felnőtteket nagy lélekismerete, metsző, de mindig finom szatírája ragadja meg. A mese mögött valóság rejtőzködik, emberi hibákkal és fogyatékosságokkal, amelyeknek ügyesen tapint elevenére, amelyeket megmosolyog - de emberi értékekkel is, amelyeknek nincsen nálánál nagyobb tisztelője. De megkapó és megható a hűség, a kitartás és mindenekfölött a jóság megszemélyesítése, itt elnémul minden gúny és irónia - és bensőséges, őszinte költészet, a világirodalom egyik legnagyobb költőjének szava szólal meg."
Csáth Géza: "Eredeti hangú, érdekes elbeszélésein eleinte a francia "diabolikus" írók hatása érződött; később mindinkább a modern lélektan eredményeinek szelleme hatotta át novelláit. Írói képzeletét többször az idegbeteg emberek groteszk, zilált lelkivilága izgatta, s mindenben a dolgok gyökeréig kívánt hatolni /Egy elmebeteg nő naplója/. Az emberi lélek mélységeit, új tájait térképezte fel, s elemzőkészsége a modern lélektan eredményeit is felhasználta. Kereste a különös, borzongató eseteket, a megdöbbentő történeteket /Anyagyilkosság, Fekete csönd, A vörös Eszti, A kis Emma, A varázsló halála/. A korszerű természettudományos szemlélet irracionális borzongások ábrázolásával ötvöződött írásaiban; rendkívüli érzékenysége lélektani éleslátással, szemléletének dekadenciája hűvös elemzőkészséggel párosult."
H. P. Lovecraft: "Lovecraft legjobb novelláit a poe-i hagyományok tiszteletben tartása és rendkívüli ötletgazdagság jellemzi. Rémhistóriái többnyire mellőzik a jól bevált, vértől-könnytől csepegő horror-elemeket, s megoldásaikban igen közel állanak a fantasztikus novellák eredeti megoldásaihoz.(...) A rémtörténet a félelem műfaja, pontosabban: játék a félelemmel- és az emberek többsége szeret játszani a félelemmel. Mindaddig, amíg a félelem nem igazi (...) Tudatalatti rettegéseink, halálfélelmünk, ősi sejtelmeink és látomásaink, bizonytalanságunk és aggodalmunk kivetítései (...) Lovecraft egyik leghatásosabb (és legkevésbé népszerű) mondanivalója, hogy a szörnyek bennünk, körülöttünk léteznek, hogy voltaképpen mi vagyunk a szörnyek."*
* részletek Szentmihályi Szabó Péter: H.P.Lovecraft c. művéből (www.gothic.hu)
MOZI: a "Drakula", és általában az összes vámpíros film, a "Holló", az "Adams family" összes része, a "Mephisto", a "Beetlejuice", a "Batman filmek", "The Craft" (Bűbáj), a művész filmek és újabban a "Matrix" trilógia, mind-mind nagyszámú dark rajongótáborral büszkélkedhet.
TEMETŐK: "Kellemes helyek, olyan a hatásuk, mint egy nyilvános parknak. Összekapcsol bennünket saját halandóságunkkal. Megértjük az élet törékenységét, képesek vagyunk jobban értékelni azt. A temetők gyönyörűek, a szobrok, a mauzóleumok és a sírhelyek gyakran szépen kidolgozottak és díszesek, egy gótikus múzeum, ahol művészi képeket lehet készíteni. A titokzatos és természetfeletti hangulat, ami körülveszi: csábító." (www.gothics.org/subculture)
FESTÉSZET: az antik, a gótikus, a reneszánsz, a romantika, az impresszionizmus, az expresszionizmus, a szimbolizmus, a szürrealizmus az avant-garde és a posztmodern irányzatok között találhatóak legfőképpen azok az alkotások, amelyek iránt a darkok nagy érdeklődést mutatnak. (pl.: Monet, Dali, Van Gogh, Brom, Goya, Munch stb.)
- H.R. Giger: ""Szerelme" folyton kísérti és gyötri alkotóját, újabb lidércnyomásos műveknek a megalkotására sarkalva őt. A magasztalók mellett számos támadó is akad, különösen nagy botrányt keltett a Dead Kennedy's borítóján látható festménye: nekrofilnek és pornográfnak bélyegzik. Pedig Giger nem tesz egyebet, csak saját magunkkal szembesít. Művészetében nincsen hely a sznoboknak, prűdeknek és álszenteknek! A gépek által megteremtett világ, a Biomechanoidok uralta jövőkép figyelmeztetés is egyben; önmagunk sírgödrét ássuk ebben a féktelen fegyverkezési és számítástechnikai versenyben."(www.gothic.hu)
KÉPREGÉNY: The Crow (A holló): "Egy három részes fekete-fehér modern kísértethistória. A The Crow komor atmoszférával, megdöbbentő mértékű erőszakkal, őrülettel, és ezek kontrasztjaként egy boldog szerelem fájdalmas emlékképeivel sokkol. Iszonyú mértékű düh és kiábrándultság sugárzik a műből, és ezt csak fokozza az a rengeteg utalás, idézet, vagy akár a komplett dalszövegek, melyek a korszak legkomorabb zenekaraira utalnak: Eric kinézetét a Bauhaus énekese inspirálta, az egyes részek címei The Cure és Joy Division dalcímekre emlékeztetnek, illetve ezek a zenekaroknak a dalszövegei is feltűnnek." (www.gothic.hu - Jámbor Attila)
Deviánsnak minősített viselkedésformák Magyarországon, A dark-gothic szubkultúra bemutatása- Szakdolgozat; részlet.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
