Hold – utakon a mélybe
Tudod a hold a boszorkányoké
A költőké és a részegeké, és igen
A gyilkosoké, és mi
Otthon vagyunk egy ölelésben.
Otthon vagyok a karjaid között,
A bestia kavargó gyomrának mélyében.
Tudod a fák a nevünket zúgják a szélben.
És én a szívemben tudlak,
Ahogy a hold – utakon lépdelsz.
Csizmáid sarka mögöttem kopog,
És leheleted a tarkómon érzem.
Veled utazom hold – utakon a mélybe.
Csúszunk lejjebb a szörnyeteg ölében,
Míg gyomrának forró kemencéjében,
Elemészt minket egy ölelésben.
Gyilkos múzsák
Mérgezett az út, ami feléd vezet
Mérgezett vizek és vér lepik el
Mérgezett ételek a palotákban
Mérgezett lovagok a félhomályban
Mérgezett tintával írt míves sorok
Mérgezett levegő és halálos borok
Mérgezett jövőt rejtő fekete ajtók
Mérgezett költők a mocskos padlón
Gyilkos múzsák mérgezik a palotákat
Gyilkos múzsák mérgezik a szíveket
Gyilkos múzsák trónszékeiken ülnek
Gyilkos királynők a múzsák
Megölnek bennünket
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
