Az alábbi interjút a szeptember elsejei Sieben koncert apropóján készítettem a fellépő művésszel, Matt Howdennel.
Szelevényi Gellért: - Felejthetetlen és meghatározó élményem, hogy ott lehettem a Sieben alakuló koncertjén Lipcsében a Nemzetek csatája emlékművében. Mintha akkor az égiek is jeleztek volna Neked... Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre és arra a fantasztikus koncertre?
Matt Howden: - Hú, úgy tűnik, mintha már sok élettel ezelőtt történt volna - jó hallani, hogy ott voltál, és így érzel. Ahogy mondod, az első Sieben koncert volt, és a Sieben nagyon más projekt volt a korábbiakhoz képest. A Sieben az én ötletem és a projektem volt, de akkor még hárman voltunk: én, Jane, és Sally, és a zene még gyerekcipőben járt. Emlékszem, hogy ez volt az egyetlen koncert a csapattal. Amikor ráadást játszottunk, olyan fény volt, ami a Völkerschlachtdenkmal magas ablakain keresztül bevilágította az egész teret. Hihetetlen volt, különösen egy első koncertre. És számomra ez volt az első koncert az Egyesült Királyságon kívül is, ahol az én projektem szerepelt, és nem csak én, ahogy hegedűn játszottam valaki másnak. Sok évvel ezelőtt volt!
- A két évtizednyi pályafutásod alatt a Sieben univerzuma jelentősen kitágult. Időszakos és azóta is működő zenekarokban hegedülsz (7JK, HaWthorn, Jo Quail stb.) Bemutatnád ezt a világot, miként épül fel, hogyan egészíti ki egymást?
- A Rasp a Jo Quail-szel való együttmuködés vágya miatt jött létre. Egyikünknek sem volt sok ideje, úgyhogy úgy döntöttünk létrehozunk egy olyan projektet, ahol összejövünk, és a zenét nyilvánosan írjuk (és online adásban), az anyagot azon az éjszakán előadjuk, és rögzítjük az albumot, egy közönséggel. A következő nap - nagyon intenzív volt, képzelheted -, és egy fantasztikusan inspiráló 48 óra. Nagyon örülök az albumnak, amelyet együtt készítettünk, ilyen rövid idő alatt. Van egy dokumentumfilm a projekt elkészítéséről esetleg, ha az emberek többet szeretnének tudni róla:
Nagyon élvezem a 7JK-t, és így örülök a második albumunknak, a Ride The Solar Tide-nak. Maciek (Job Karma) egy jó barát és nagyszerű srác, és "egy cipőben járunk" a kombinált hangzásunkkal. A következő pedig még jobb lesz ;)
Mindez elősegíti azt, amit egy művész művészi módon csinál - és minthogy a Sieben egy szólómunka, és csak magam vagyok, hogy különbözzek véleményben, jó arra, hogy kiszabaduljak és másokkal folytassam a munkát, ami új földekre terel, ahova a Siebennel nem tudnék vagy akarnék.
- Úgy érzem a zenédet hallgatva, hogy egyes helyek nagy inspirációként hatottak Rád. Sheffield egyértelmű, de akár a már említett lipcsei koncert, vagy a Lietuva LP is megerősíti ezt. Úgy tűnik a hely szelleme erősen hat Rád...
- Bizonyára úgy tűnik, igen. Úgy gondolom, hogy az utazás, az időtöltéssel kombinálva, ahol van szabadidő (gyakran ez nem a saját környezetedben van), az új helyek, a csodálatos történelem és az élet csodálatos történetei találkoznak. Kapok időt arra is, hogy írjak vagy lejegyezzem az ötleteket, és arra is, hogy lenyűgözzön az az emberi törekvés, vagy a történelem súlya olyan helyeken, mint pl. a Völkerschlachtdenkmal.
- Az utóbbi esztendőkben a neofolk zenekarok iránt csökkent az érdeklődés, szűkül a tér. Te számtalan nagy név mellett muzsikáltál az elmúlt évtizedekben. Hogyan látod a változásokat, mivel magyarázható ez szerinted?
- Nagyon szeretem a szcénát, és sokat segített a pályámon, amikor az érdeklődést kerestem a Sieben iránt, abban az időben. Szóval a neofolk színtér soket tett értem, platformot nyújtott nekem, ahol a Sieben hangzását és a stílusát fejleszthettem. Sajnos úgy érzem, hogy nincs igazán "vérfrissítés" - a fiatalabbak bejutása a szcénába értelmében is. És a zenekarok tekintetében is sok az olyan "hangzás", ami 25 évvel ezelőtt számított frissnek és újnak, nincs fejlesztés, és olyan konzervatív és szigetszerű megközelítések vannak, amelyek talán nem fogadják el az új stílusokat vagy az új zenét. Ez homogenizálja őket. Ez az én benyomásom, legalábbis ...
- Legutóbbi lemezed, az The Old Magic album három EP összefűzéséből állt koronggá. Mesélj kérlek a szellemi hátteréről ennek a meglehetősen rituális anyagnak!
- Igen, 3 EP-ként kezdték, ahol hosszabb darabokat prezentálok. Loopolással nehéz rövid és lendületes dalokat készíteni, úgyhogy úgy gondoltam, hogy tíz perces darabokat írok, amelyek "rituálisabbak", ahol az eredeti loop "felülíródik" a loop továbbfejlesztéseként. Az EP-knél, két tíz perces számmal, és két rövidre szerelt szerzeménnyel ez jól működött. Azonban, amikor az új, 8 db tízperces számot egy CD-re egymás mellé helyeztem, egyszerűen nem működött! Nagy kérdés, hogy megkérdezze-e az ember a hallgatót, hogy ragaszkodjon-e hozzá. Szóval, minden dalt rövidebb formátumúra átdolgoztam és ilyen módon adtam ki őket, a The Other Side Of the River-rel (a teljes hosszúságú verzióval), mint társalbumot.
- Nagyon várunk Budapestre szeptember 1-én. Egy csodálatos helyszínen a Nádor teremben lépsz fel. Mit tudsz Magyarországról, mivel készülsz a hazai közönségnek?
- Annyira várom már! Soha nem voltam még Magyarországon, és mindig is elsősorban Budapestre szerettem volna jönni. Várakozással tekintek arra, hogy kipróbáljam a helyi konyhát, ez az, amit mindig szeretek megtenni. Nagyon szeretem az ételek stílusát. És azt tervezem (ahogy mindig is szoktam, talán te is tudod), hogy Sieben CD-ket hagyok szokatlan helyeken, hogy az emberek rátaláljanak, mint egy húsvéti tojás vadászat alternatív zenével;) A cikket olvasóknak nyitott szemmel kell járniuk Budapesten és a koncerthelyszínen is. Különösen az éjszakára készülök egy sor zenével, minthogy a Siebennel nagyon fontos számomra, hogy megtudjam, vajon az emberek ülnek-e, állnak-e és milyen az akusztika - ez nagyban befolyásolja a számok kiválasztását. Új dalt is kipróbálok, az első, amit az új albumomra írtam (még mindig hosszú az út) először. Nagyon várom az ott töltött időt és remélem, hogy egy kis varázslatot vihetek az éjszakába!
fotók: Valovics Tímea
