KÜLDETÉSI NAPLÓ 1 (MISSION DIARY 1)
Menetnapló.
Itt fenn, az égbolt e táján minden egyes ideg hangokat közvetít.
A térdimenziók eltűntek,
és semmi sem zavarja meg ezt a tisztaságot.
A sivatag semmi most...
Itt nincsenek lehulló kabátujjak,
egyik nap sem emlékeztet a másikra,
ahogyan egyik pillanat sem hasonló a másikhoz.
Egyetlen élet sem keresztez egy másikat, és soha nem is fog...
mert minden élőlény ugyanarra az egy célra fogantatott,
és egy külön oldalon van számontartva.
A Hold távlata a feledés forrása,
olyan fénnyel ragyog, amely nem hasonlítható egyetlen elképzelhető atmoszférához sem,
egyszerűen, kifinomultan.
A dermedés és az álom egyaránt kérdéssé válik,
nincs többé lélegzet, és a szemek csukva maradnak.
Itt a csillagok nem tartoznak egyetlen festő szegényes víziójához sem
és minden létforma a végtelenséghez hasonlítható.
A gondolat örökkévaló fénydiagramokon elemzi önmagát
és a mennybolt elveszti határait.
K-Pax
Egy napfényes, majdnem tavaszi reggelen,
álomittas ajkaid szürkén mosolyognak, akár egy csók
amelyet holmi fáradt szerető adott volna
egy mélységből előkerült csodálatos ékszernek.
Hol vannak felkelő éjed órái...?
Megviselten és hihetetlen fényesen...
S aztán újra mindketten felébredünk
köszöntjük saját világunkat
aranyhoz hasonlatos por feküdt mindenütt
a szobát betöltötte az újjászületett levegő
és láthatatlan bemocskolás várt
arra a legyőzhetetlen katonára.
Az én szemeim voltak a szemei, szíve az én kegyetlen szívem
az én titkos napjaim, dermesztő lángjaim
mind közel voltak hozzád, míg távol voltunk
figyelve napjait, melyek elvesztek egy játékban
melyet szellemek játszottak, akik olyannak tűntek, mint ő
de esküszöm, hogy volt egy álma.
Egy napfényes reggelen, talán márciusban
És most feléd kell fordítanom arcomat,
rá kellett jönnöm, hogy ki az a főellenség
aki a te kék de odaadó és kegyes karjaid után kutat.
Ne szólj semmit.
A világ eltávozott.
NEFERTITI-EGY (NEFERTITI ONE)
(2005. esztendő. Egy kicsiny, de erőteljes űrhajót, mely a "Nefertiti-Egy" nevet viseli, és csak egy gyönyörű, 33 éves nő testét szállította, az űrbe bocsátottak, abból a célból, hogy lehetséges földönkívüli intelligens létformák imádhassák az emberi szépséget legbecsesebb formájában. A testet CS4BETA2-val kezelték, egy forradalmian új mumifikációs folyamattal, melyet egy kanadai cég, az Innovative Icon Laboratoires hozott létre. A Nefertiti-Egynek űrutazási pozícióban kellene maradnia körülbelül ezer éven át, mielőtt feledésbe merülő ronccsá válna)
Kék napok, kristályosak és hangtalanok.
Éppen a harmadik év az útrakelés óta.
Ezalatt, lent az anyaföldön,
egy másik emberszabású majom szomorkodik.
Tartós, finom emberi illat
lehetetlen történelem, amit francia vagy olasz hazudozók készítettek,
tetovált ajakrúzs és szürke szemek
rátaszítva szoborszerű, gyászos álmodra.
A Földön az októberi utolsó virágok
erősen illatoznak, élettel telítve
egy perccel az árnyékok jötte előtt.
Míg te, mint egy ellenség tartasz
a végső, üres száműzetésbe,
hogy megdicsőíts egy jóval későbbi hanyatlást.
Karjaid ma kissé barnítottnak tűnnek
mintha éppen csillagok érintették volna bőrödet,
a kék kristály bizonyítékán túlmenően.
Egy új világ érkezik fel hajódhoz
a holnap hajnala látja majd a formáját
egy csillagszentély álomvölgyének.
HALOTT ÖVEZET AZ ÉGEN (DEAD ZONE IN THE SKY - VINTAGE SOLUTION MIX)
Van egy furcsa hely az égen
amely emlékeket hordoz arról, ami valójában történik
Senki sem tudja, hol van, még Isten sem,
és kapuja eltűnt a ködben.
Nincs fényes imádság, még neved hangja sem.
Formákat hordoz, lelkek formáit,
a halott övezet az égen.
Nincs fényes imádság, semmilyen név hangja.
Formákat hordoz, szellemek formáit.
A halott övezet az égen.
A múltjuk törölve van azoknak, akik odakerülnek,
soha meg nem található.
Ott, a végső helyen, ahol néhányan élnek
a halálban soron következnek, szemekké válnak.
Ott majd néma halállá válsz
és láthatatlanul élsz, mint Isten maga.
Ott, a végső helyen, ahol néhányan élnek
a halálban soron következnek, szemekké válnak.
AZ ANYAGTALAN GYERMEKEK (THE IMMATERIAL CHILDREN)
A sötétben minden forma a félelem villanásait idézi elő
s ennek az éjnek fagyos lehellete megrázza gondolataimat,
mint száradt őszi leveleket.
Időnként megesik, hogy álmodom... és nem tudom az igazságot.
Látlak téged... csak látlak.. ismét... amint kitartasz
egy nem létező bűnért, minden elnyomott sikolyért.
Vártál...
vártál... de szülőanyád nem tekintett rád
s éveid, melyek nem számláltak sokat,
dermesztették a szobát s a tekinteteket körben.
Amikor láttalak... halott voltál.
Azután láttam egy árnyékot, amint elhaladt
Így aztán kissé összezavarodtam.
Ne szárítsd fel a könnyeidet,
Most látniuk kell fájdalmadat...
VIRÁGOK ÖSVÉNYE (THE PATH OF FLOWERS)
Szomorúan minden éjjel bort töltök
az ezüst pohárba, melyet szerettél
Szomorúan még egyszer
megiszom múltadat, és lehunyom szemeimet
a közeledben ülve, üresen.
Mégis itt vagyok még
mosolyoda szívembe döfve
minden éjjel.
Mind a szavak
Mind a dombok
Mind az emberek
Mind a szégyen
Mind a hazugságok
Mind a romok
Mind a hangok
Mind az átkozott Napok
Mind a vadak
Mind a fattyak
Azon vannak, hogy megtudják, ki is voltál
K-SPACE-Y 1
Minden halálban ott ragyog egy csillag.
Minden szomorúság felidézi egy életbe való vissza nem térés kereteit.
Látod talán az elveszett, távoli Jupiter gyűrűinek fényességét?
Egy napon a napfelkelte sohasem fog eljönni.
Nincs visszatérés az életbe.
Életvillanások kergetik egymást.
Elsírtam volna összes könnyemet...
ott lent megtaláltam lélegzetemet.
És a szív már nem dobog tovább
de az élet rettegésbe álmodja magát.
A Mars egének rétegei nyaldosnak engem.
Nincs visszatérés az életbe.
ELJÖVENDŐ NAPOK (DAYS TO COME)
Ne légy szomorú, és gyere, gyere nyissuk ki a zárakat
az ablakokon egy feldúlt reggelen,
ez az elveszett és fenyegető ég a tiéd,
ez csak az én ajándékom, az ajándékom neked.
Csak a gyűlöletem marad meg még,
csak lezárt szemek és eltompult kiáltások
melyek oly lustán halnak el míg
minden összetöri idióta terveimet.
Menjünk sétálni ködös utcákra,
ködös mint az álmok melyeket álmodtunk
és maradjunk életben a fagyott álmokban
melyekről valaki dicshimnuszokat zeng.
Itt csak a kegyetlen barátod keze van,
egy csendes életben visszaút nélkül,
aztán visszalöksz, vissza a fáradtságba
ahonnan jöttem... egyedül?
Talán egy ideje valóban feladtam,
elvesztve valamit, amit kedveltem,
de nincs trükk, nincs hiánya a tudatosságnak
ha visszanézek.
Néhány óra újra, a veszteség Napjában,
és a szemeid kapnak majd egy virágot,
amely a tömeg új félelme között született,
megszületett mialatt eljövendő bűnökre várakozott.
Szemeim nyitottak és még mindig lélegzem
tiszta haragot lehellek a széthasított levegőbe,
és szavamra, a gúny nem elég ennek a mennynek.
És lehellem az egyedüllét utcáit
még ha azt is mondták, hogy halott vagyok
és nem felejthetem a kötetlen telet
és amit suttog.
Csak a te szemeidért lehet, hogy sírni fogok,
de nem tudok, nem tudok rád nézni.
Kiss Zsófia fordítása
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
