ACTUS

Egy – a lap egyik főmunkatársa által 2005-ben készített – de a Demokrata hetilapban soha meg nem jelent ACTUS interjú szövege

Demokrata: - Kétszeres meglepetésben volt részem, amikor a Sacro Sanctum című, 1998-ban megjelent ACTUS albumot a kezembe vettem és meghallgattam. Egyrészt meglepett a zenei anyag egyedi, kiforrott stílusa, a szövegek rendkívül erős spirituális töltése. Átnézve a lemez borítóját és szövegkönyvét, ért a másik meglepetés: egy 1987. óta létező és működő magyar produkcióról van szó. Kérlek mutasd be ezt a sokak számára ismeretlen művészeti projectet.

ACTUS: - Az ACTUS mintegy 18 éves pályafutását hazánkban a média szinte teljes érdektelensége kísérte. Egy kezem is sok ahhoz, hogy megszámoljam, hány alkalommal szerepeltünk hazai sajtóorgánumokban. Ezzel szemben külföldön, egy bizonyos körben, az 1990-ben megjelent első albumunk megjelenése óta komoly reputációnak örvendünk.
Még 1987-ben történt, hogy spirituális élményeim alapján úgy határoztam, a világkrízis megannyi aspektusának bemutatásán túlmutató művészeti projektbe kezdek. Hosszú ideig csak igen kis létszámú közönség érdeklődését váltották ki azok az előadások, melyeket változó összeállításban vitt színre az ACTUS. Akadtak instrumentális koncertek, egy személyes zongoraestek, táncosokkal és filmvetítéssel kísért performance, mágikus hangulatú zenei-alkímiai kísérletek, majd 1989-re összeállt egy olyan társaság, mely közel három esztendeig – visszatekintve meglepően sikeresen – dolgozott együtt, hiszen előfordult, hogy több, mint ezer fős közönség előtt folytak multimédia előadásai a Petőfi Csarnokban. Az 1990-ben megjelent „A Way to the Empire of Strength and Order” az ACTUS addigi munkáiból felépített anyag. Az élő fellépéseken vetített filmanyagból azután elkészült a „Presence of Mind”, melyet akkoriban a Művész Mozi hónapokon keresztül tartott műsoron és a new yorki Anthology of Film Archives fakultánsain tananyagként vetítettek. Ezután három évig készült és további egy évig kellett várni, hogy 1995-ben megjelenjen „Das Unbenennbare” címet viselő lemezünk, melyet élőben csupán egy alkalommal, annak az évnek a decemberében egy több, mint 120 fellépőt felvonultató prágai fesztivál kiemelt produkciójaként, nagy sikerrel mutattunk be. 1996-ban elkezdődtek a „Sacro Sanctum” felvételei, majd 1997. június 7-én az ACTUS eddigi történetének legnagyobb szabású vállalkozása keretében a budapesti Kiscelli Kastély Templomtermének falai között egy közel három órás koncerttel ünnepeltük meg a project fennállásának tíz esztendős jubileumát. Az év őszén megjelent az „Again and Again”, majd 1998-ban az eredetileg is trilógiának tervezett lemezek harmadik darabja, a „Sacro Sanctum”. Ezután a hallgatás hét esztendeje következett, s ennek az alkotói folyamatnak az eredményeképp jelent meg idén május 14-én a „Mandala” című új album, melyet ugyanaznap a 14. Wave Gotik Treffen fesztiválon, Lipcsében, főműsor időben mutattunk be teltház előtt, rendkívül lelkes nemzetközi közönség előtt.

- Ismerős - „Senki sem lehet próféta…” Ha végignézem az ACTUS eddigi lemezborítóit, szembeötlő, hogy többségüket külföldi kiadók gondozták és sehol nem található meg a tagok neve. Ez nyilván szándékos. Mi az oka?

ACTUS: - Német, olasz és holland partnerekkel dolgoztunk, mivel ők képesek voltak megoldani, hogy megfelelő színvonalú kiadványokkal, a világ minden táján meg tudjunk jelenni.
Bár a közönség számára hozzáférhető produktumok – az eddig napvilágot látott film és öt album – létrehozásában, változó intenzitással többen is részt vettek, az ACTUS tevékenységét alapvetően egy személy irányítja. Azonban sem a központi személy sem a produktumok létrehozásában olykor kiemelt fontosságú szerepet vállaló személyek nem bírnak még megközelítőleg sem olyan jelentőséggel, mint maguk a művek. Az ACTUS egy személytelen projekt és ezen az attitűdön a jövőben sem kívánunk változtatni.

- Ez a személytelen attitűd Hamvas és más tradicionális indíttatású szerzők műveiben is visszaköszön. Befolyásolták ezek a szerzők az ACTUS munkáit?

ACTUS: - Mindenképpen. Olyasmit szerettem volna létrehozni, ami a művészet eszközeivel örök érvényű spirituális üzeneteket közvetít azok számára, akik kiutat keresnek abból a káoszból, ami ebben a korban körülvesz mindannyiunkat. Olvasmányaim és személyes élményeim alapján döntöttem úgy, hogy az egyetemes Hagyomány irányába indulok el. Szilárdan hiszem, hogy földrajzi határoktól függetlenül léteznek megfelelések a hindu védikus irodalom, a tibeti lámaizmus, a taoista Kína, közép-ázsiai és szibériai sámánok, az óegyiptomiak, a vikingek, a dél-amerikai toltékok, maják ránk maradt hagyományai és hitvilága között. Minduntalan megfeleléseket találtam bármerre tekintettem a kereszténység előtti korokba. Úgy gondolom, hogy létünk értelmének keresése közben az alapokig kell visszanyúlnunk. Az ACTUS tulajdonképpen ezeket a szakrális kvalitásokat konvertálja át egy olyan formanyelvvé, mely korunk embere számára befogadható. Eközben minduntalan olyan művek létrehozásán fáradoztam társaimmal, melyek szavatossága reményeim szerint akkor sem jár le, amikor már fizikai formájában egyik sem létezik majd az alkotók közül. Hiszen a lényeg maga az ACTUS, a mögötte meghúzódó személyek másodlagosak.

- Az ACTUS az írásmódból ítélve egy betűszó. Adnál néhány támpontot a zenekar nevének általános jelentésére vonatkozóan?

ACTUS: - A betűk mögötti szavak jelentése: Archaic Cultic Tradition United in a Society. Esetünkben a szupra-tradicionalitás formai megjelenítéséről beszélhetünk. Olyasmiről van szó, mely az emberiség aranykorával egyidős, s talán ma sem veszett el végleg. A kultikus hagyomány, egy mag – a Középpont szoláris öntudata. Itt nem kultúráról, hanem kultuszról van szó, ami épp úgy magában foglalja a pillanat varázsát, mint ötezer esztendő bölcsességét.

- A mai percsztárok világában ez a fajta hozzáállás szinte példa nélküli. Közel két évtizedes pályafutása alatt, mindössze öt lemezt jelentetett meg az ACTUS – ez sem egy szokványos alkotói módszerre enged következtetni. Mi az oka annak, hogy ennyire hosszú ideig készül egy-egy produkció? A legutóbbi két lemez megjelenése között például 7 év telt el.

ACTUS: - Kizárólag a művészi alkotói folyamat az a szegmense az életünknek, ahol nem kell kompromisszumokat kötnünk. Ezért, ez a mellett, hogy elsődleges céljaként pozitív metafizikai üzenet hordozója, egyszersmind terápia is.
A sors akarta úgy, hogy hét év teljen el a két album megjelenése között. Közben egzisztenciális válságokban, magánéleti traumákban, halál közeli élményekben, s apró örömökben egyaránt részesített minket a sors. Valódi pokoljáráson mentünk keresztül. A hetes a változás száma, ezt ma már talán a materialisták többsége is beismeri, hiszen az orvostudomány is bizonyította, hogy az emberi sejtek hét évenként kicserélődnek. A „Mandala” előmunkálatai már 1998-ban elkezdődtek, de idő kellett ahhoz, hogy a téma horderejéhez méltó formába öntsük a kompozíciókat.
Minden esetben önkritikus szelekció előzi meg a művek publikálását és sohasem léteznek határidők. Ez a minőség uralma, ezekben a baljós időkben.

- A baljós időkhöz még visszakanyarodunk, de engem most az érdekelne, hogy mi az új album üzenete? Az ACTUS által használt szimbólum keleti gyökerekre utal, fellelhető benne egy négyes osztás.

ACTUS: - A „Mandala” egy sokdimenziós, koncept album. Egyfelől valóban az ACTUS-szimbólum akusztikus megfogalmazása. Belülről kifelé haladva: egy centrum, amely „egy pont, egy apró láng, ami a Mindenségből maradt ránk”, amelyet egy spirál, labirintus vesz körül, ahol „két kígyó küzd a lelkekért”, mindezt egy kör foglalja keretbe, hiszen „szüntelen forog a világkerék” innen pallosok, nyilak mutatnak a négy fő- és négy mellékégtáj irányába.
Másfelől a Metafizikai Tradíció szerint a négyes, mint szám a teljességet fejezi ki. Négy égtáj - kelet, dél, nyugat és észak – felé pásztázhatja tekintetünk a horizontot. Négy napszakra – a napkeltére, az időszakra, mikor a Nap teljes pompájában ragyog, a napnyugtára és az éjszaka sötétségére – osztható egy napunk huszonnégy órája. Négy évszak – a tavasz, a nyár, az ősz és a tél – eseményei formálják sorsunk alakulását. A Védák négy nagy korszakról – az Aranykorról, az Ezüstkorról, a Rézkorról és a Vaskorról – beszélnek. Négy alapelemre – a levegőre, a tűzre, a vízre, valamint a földre – bontható le a fizikai világ, mindezekkel összhangban négy alapszín – a fehér, a vörös, a kék és a fekete szimbolizálja mindezen analógiákat. Minden tradicionális társadalom – a hinduktól a kazárokon át honfoglaló őseinkig – a négyes szám köré szervezett kultuszok szerint élte ünnep- és hétköznapjait.
A négyes osztás elemei között megfeleléseket találunk, s ezek a megfelelések az ACTUS szimbólumának bizonyos elemeivel analógok. A „Mandala” tételein meditálva megvan az esély arra, hogy a kiegyensúlyozott belátásból fakadó harmóniát elérjük magunkban.

- Ugyanakkor ez a meditatív, önmagából építkező életvitel nem igazán jellemző ezekre a baljós időkre. Napjainkat inkább a rohanás, a káosz, a diszharmónia jellemzi. Valóban úgy érzed, hogy van kiút?

ACTUS: - Szilárd meggyőződésem, hogy van.
Véleményem szerint a nyugati kultúrákat a keletiektől egy igen fontos momentum különbözteti meg. Történetesen arra a pillanatra gondolok, amikor valaki nyugaton felismeri, hogy személyes szabadságát, döntéseinek spektrumát döntően befolyásolja az általa birtokolt magántulajdon nagysága. Azután innentől kinek-kinek a saját erkölcsi alapállásán múlik, hogy milyen életutat tudhat majd maga mögött halálának időpontjában. Keleten tömegek élik le nincstelenül úgy az életüket, hogy ezt a fizikai világot egy olyan ideiglenes börtönnek tekintik, amelyből a megszabadulás pillanatát maga a halál jelenti.
A davosi kultúrkörben a reklámok üzenete nem egyébre koncentrál, mint arra a gyarló érzésre, amit önzésnek hívunk. Ha meg tudod venni, szabad vagy. Eközben a tömegmédia olyan droidok kinevelésén fáradozik, akikben végső soron már szinte csak pavlovi reflexek működnek: adott jelre, adott pillanatban fékezhetetlen vágyat éreznek arra, hogy a felkínált szolgáltatásokat igénybe vegyék, a reklámozott termékeket megvásárolják. Persze előbb utóbb az individualista szemlélet következtében, majd összeomlik a nyugdíjrendszer, rongyosra szakad a szociális háló és a felfokozott fogyasztás generálta termelés hatására megfizethetetlenül drága lesz az energia. Be kell látni, hogy a világ jelenlegi felállásában teljesítőképessége határaihoz érkezett. Csak vedd sorra a négy alapelemet: a levegő szennyezett, a víz mocskos, a föld mérgezett. A tűz? Nos az még lobog. Egyre több helyütt lobbannak majd fel a lángok. Attól tartok, hogy akadnak lángok, amelyek felperzselik a földet, de sokuk a lelkeket melegíti majd, a szellem világosságát hozza.
Mint korábban említettem, a belülről építkezés híve vagyok. Ha az individuumoknak már sikerül magukra találniuk, előbb utóbb hasonló társaságot keresnek maguknak. A jövő az önellátó, kis közösségeké.

- A hippi korszak kommunáira gondolsz? Úgy gondolod, hogy a keleti bölcselet gyógyírt jelenthet?

ACTUS: - A ’60-as években tömegesen utaztak nyugati fiatalok keletre, hogy a szüleik nemzedékével folytatott barikádharcoktól megfáradt elméjüket kelet bölcsességével frissítsék fel. Mi nem kívánjuk kelet mámorával áltatni magunk, de egy valami biztos. A maga izoláltságával, viszonylagos érintetlenségével az általad említett kultúrák sokkal inkább képesek voltak megőrizni kultuszaik lényegét, mint azt bármelyik európai kultúra, akár a kísérlet szintjén is realizálni képes lett volna az elmúlt néhány száz esztendőben.

- Mi az ACTUS célja?

ACTUS: - A kultusz megteremtésének útján járunk, s a cél az út maga.

A zenekar 2011. november 4-én ad koncertet az A38 Állóhajón.

Egy – a lap egyik főmunkatársa által 2005-ben készített – de a Demokrata hetilapban soha meg nem jelent ACTUS interjú szövege