Agrippa

Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim(1486-1535) kora és elődei eredményének összefoglalója, aki hozzájárult egy egészen sajátságos, teljes univerzumra érvényes mágikus-kabalisztikus rendszernek a kidolgozásához. Agrippát, mint kortársait azon elsődleges alapelv vezérelte, hogy megtalálja az Istennel való egyesülés, a saját magán való felülkerekedés lehetőségét az okkult bölcselet, vagy ahogy Rómában nevezték a gnózis(a beavatottak számára megkapható misztikus tudás) segítségével. Agrippa műveiben megtalálható mindazon organikus gondolatrendszernek kiteljesedése, melyet a mai napig az emberek a múlt örököseiként magukkal hordanak.

Élete főműve a De occulta philosophia , melyet 1510-ben írt, de mielőtt megkísérelte volna kiadni, véleményezés céljából átadta Johannes Trithemius würtzburgi bencés apátnak. Az apát volt az, aki arra ösztönözte az ifjút, hogy foglalja rendszerbe a mágiáról szerzett ismereteit. Trithemius azt tanácsolta Agrippának, hogy könyvének mondanivalóját rejtse el és tanítását csak a beavatottak előtttárja fel. Később megjelent élete másik fontos műve, a "Szónoki gyakorlat minden tudomány és művészet bizonytalan és hiábavaló voltáról, valamint Isten igéjének  kiválóságáról"(Egon Fridell: Az újkori kultúra története), szöges ellentéte a De occulta philosophiának. Ez egy jól sikerült gúnyos irónia, tudományok, köztük az orvostudomány eredménytelenségére és ellentmondásaira világít rá.

Agrippa szerint a világ három részből tevődik össze: az alsó elementáris világból, a középső asztrális, égi világból más néven csillagvilágból, és a felső szellemi-lelki világból, mely a dionüszoszi világképet veszi alapul. A mágus feladata, hogy mindhárom világhoz megtalálja a megfelelő mágiát. Az elemi világot az orvostudomány és a természetfilozófia, az égit az asztrológia és a matematika, míg a szellemi világot a teológia segítségével tanulmányozza. Mindennek az alapja az újraéledő platonizmus volt. A reneszánsz kori misztikus platonizmus feléledése a kialakuló individualizmus és a késő középkori racionalizmus konfliktusából következett.

A titkos bölcselet első könyve a természeti mágiával foglalkozik, ez az első mágikus tevékenység, mely az elemi világ okkult jelenségeit próbálja bemutatni. Már a könyv elején megjelenik a neoplatonista exaltatio gondolata. Az alsóbbak átveszik a felsők hatásait, itt az elemi, égi és szellemvilágra gondol, azaz a világot egyetemes szimpátia tartja össze; ezt közvetíti, hordozza a világszellem. Mindhárom világot átjárja ez az isteni emanáció, vagy más néven (kivtnesszencia), ami a négy őselemen kívül és felette is létezik. Ezen szemlélet szerint tehát a világmindenséget négy őselem(föld, víz, tűz, levegő) alkotja, mely gondolat platonista hagyományokra épül. Ezek felett áll és ezeken kívül létezik a világszellem(quinta essentia), ötödik elemként Ezek az elemek három típusban fordulnak elő: idelent keverednek, tisztátlanok; a csillagokban tiszták; ezután vannak még összetett elemek, melyek változnak, és minden változás hordozói. A három világban minden létezőnek megvan a maga archetípusa(idea), aminek mintájára manifesztálódnak. Ezek az elemek mágikusan rokonszenveznek egymással, a hasonló hatással van a hasonlóra és az ellentétesre is. Ezen hasonlóságok és ellentétek megismerésével alkalmazhatja mágus a szimpatetikus mágiát. A természetes mágia rávilágít az organikusan felfogott természet egységére és az információáramlás-mely a világszellem közvetítésével megy végbe-folyamatos mindkét irányú voltára. A természeti mágiának a második felében az embert, mint megtestesülő mikrokozmoszt állítja a középpontba. Az emberi természet azon tulajdonságait jeleníti meg, melynek művelésével lehetőség adódik a mágiára, itt elsősorban az álmok erejéről ír. Agrippa a természetes mágiát csodatudománynak nevezi, alapgondolata egész művén át az, hogy ez a fajta mágia csak egy része az igazinak, amely a természet megismerésének, tanulmányozásának egy magasabb foka.A második könyv a matematika létfontosságáról beszél, azt mondja, hogy minden a számkapcsolatokon alapul. Agrippa  fő célja a természeti erők mágikus befolyásolása, a csillagvilágban fellelhető absztrakt, matematikai formulák segítségével. Itt elsősorban a kereszténységbe beépíthető kabalisztikus elemekkel foglalkozik, mind a világ, mind az ember vonatkozásában.

A harmadik könyv, mely a szellemvilágról szól, a rituális mágia tana a vallás fontosságára hívja fel figyelmünket. Agrippa a teológiát a mágia fontos előfeltételeként értelmezi, amelynek célja nem más, mint a felmagasztosulás, az exaltatio. Úgy véli, minden dologban megtalálhatóak az elementáris szellemek (ez vonatkozik mindhárom mágiára), és ezeket a szellemeket befolyásolni lehet. Aki viszont mindezeket ismeri, s képes a tisztátalant tisztává, a sokfélét egyneművé alakítani, s tudja, miként lehet az elemek természetét, hatásait, képességeit számok, fokozatok és osztályok szerint, a szubsztancia megosztása nélkül szétválasztani, az könnyedén birtokába veszi majd a természetes dolgok és az égi titkok tudományát, és tökéletesen fogja művelni mindkettőt Az emberi lélekről szóló tanában az egyiptomi, újplatonista és kabbalista hagyományokból merít:  a mikrokozmoszban, vagyis az emberben megtalálható mind a három világ. Az ember nem egyszerűen Isten képmásaként ,hanem a kép nyomán, mintegy kép képeként teremtetett, minélfogva mikrokozmosznak, azaz második világnak, kisvilágnak neveztetik.

Mindhárom könyv a makrokozmosz-mikrokozmosz egymást kiegészítő rendszereinek bemutatására épül. Létezik egy negyedik könyv, melynek eredete nem teljesen megalapozott. Ez a mágus halála után jelent meg Heptameron néven. A könyv magában foglalja a mágikus közlés alapelveit. A mű konklúziója a korábban létezett mágikus hagyományrendszerek bemutatása, ami egy gondolati rendszer megtestesüléseként látott napvilágot, mely észrevétlenül belopódzott, hatását kifejtette és szellemi nagyságba emelte a mikrokozmosz Emberét. "Ezzel a világgal szemben az az érzés fog el bennünket, melyet oly gyakran élvez a felnőtt a gyermek mellett, hogy tudnak valamit, amit mi nem tudunk vagy már nem tudunk, valami mágikus titkot, isteni csodát, és talán ebben van egész létünk kulcsa"

Irodalomjegyzék:

Szőnyi György Endre:
A hermetizmus kultúrtörténeti szerepe
Heinrich Cornelius Agrippa bölcseletében. 40-60 p.

Barta Péter:
Agrippa, H. C. MÁGIKUS quadrátjai. Bp.: ELTE, 1989 (172 p.)

Agrippa von Nettesheim:
De occulta philosophia. Bp.: Holnap,1990

Várkonyi Nándor:
Varázstudomány. Bp.: Széphalom Kvműhely, 2000

Szőnyi György Endre:
Titkos tudományok és babonák a 15-17 sz.
művelődéstörténetének kérdéseihez. Bp. : Magvető, 1978