Kraak-ot, a LivingTotem-et életre keltő lemezlovast számtalan helyen ismerik, az Ő nevéhez (is) fűződik az utóbbi évek legjobb industrial koncertjeinek szervezése (pl: Dive, Tzolk'in), ezenkívül az Ipari Szakadár bulik, az OZORA feszt, és számtalan esemény szereplője, szervezője. Mindemellett az egykori ParaRádió és a Tilos' legfáradhatatlanabb műsorvezetője is – nem utolsósorban pedig egyesületünk tagja.
Szelevényi Gellért: - Kutakodtam kicsit: kraak az első Kínából Európába hozott festett porcelánok neve volt a 16-17. században, de ilyen holland CD kiadóra is bukkantam, valamint multi-kulti galéria is visel Manchesterben azonos nevet… Ami azt illeti, ha a porcelánnál régebb óta nem is, de nem lepne meg, ha a kiadónál és a galériánál Te régebb óta működnél Kraak név alatt! Hogyan indult a történet, melyek a mérföldkövek, mi a helyzet most?
Kraak: - 1993 magasságában kezdtem a DJ-zést. PECSA, Depeche Mode klub kisterem. Patkó már lemondott a posztjáról, Fatman kolléga pedig éppen a katonaságnál szolgált, ezért a bátya szólt, hogy ha van kedvem, nyomjak 1-2 órát. Akkoriban ritkaság számba ment akinek CD lemezei és lejátszója is volt.
Kazetta és CD felváltva ment a buliban még! Én abban az időben vettem egy CD lejátszót, úgyhogy ez is hozzájárult a dologhoz valószínűleg. A név pedig a PSYCHICK WARRIORS OV GAIA 1994-ben megjelent egyik számcíme volt (a nagylemezen 1995-ben jelent meg), a Kisseli tesók kaptak promóba egy KK records válogatást, ezen volt rajta. Mellékesen megjegyzem - az „obsidian” lett volna mert szerintem ez a legjobb számuk, de…mégsem.
1997-ig Fatman-el nyomtam a kistermet (LabyrinTM néven, elektro-industrial-E.B.M. zenék minden mennyiségben, bár hajnalban néha átcsaptunk a psychedelic trance vonalra és ambient-re is a végén úgy 1996-tól), ekkor lemondott a további együtt működésről, majd Ördy-vel és Sancival nyomtam tovább a labirintus építéseket a PECSA három kistermében. Volt olyan ismerősöm is aki nem talált be!
Pár évvel később őket váltotta U-lab és Sick-ram akik a Fekete Yuk-ban nyomták előtte a Fucktoryt. Ez időben találtam ki az IpariSzakadárok nevet is.
2003-ban kirúgtak minket a kisteremből – mondván ez a zene nem való oda! (B. Langyoska). Ja és pont vezetőváltás volt a Pecsában. Meg is csappant a D.M. klub látogatottsága rendesen.
A Kashmir ezután befogadott minket, eleinte a Minimalheadz-esek a nagyteremben mi pedig a kisteremben, majd pár hónap után kinőttük a nagyteremig magunkat, ott toltuk tovább az E.B.M.-industrial partikat havonta egyszer. Nagyon jó hangcucc volt ebben a pincerendszerben, itt már néha elértük a 160 fős látogatottságot is. Végén már a két termet is kihasználtuk. 2009-től a Gyár lett a bevetési területünk nekünk is mint az IpariSzakadárok, egészen a sajnálatos bezárásáig 2011 végén.
Mostanában viszont szinte lehetetlen helyet találni ezen zenéknek. Ez underground. Küzdelem megy. Vagy össze kell rakni több stílust, ügyesen.
Talán ezért is indítottuk az INDUSTRIAL FUSION-t 2006-ban még az Egér-rel közösen WGT hátország alcímen. Még a Simo szolt nekem, hogy van egy üres időpontja a Kultiplex-be és ha van kedvem csináljak egy industrial partit. Így arra gondoltam, hogy összefogok az I-Zone-nal, a ParaRádiósokkal és egy ütős partit csinálunk /teltház lett, igaz ingyenes volt/.
Ebben az időben már a zajosabb zenék kezdtek nálam bejönni, majd megszerveztem első külföldi fellépőmet a DIVE-ot 2007-ben. Ebben segített Davina is, akivel ezután folytattam az I.F.-t. Utána több külföldi csapatot is sikerült elhívnunk /EMPUSAE, FLINT GLASS, TZOLK’IN, MONOLITH, ROGER ROTOR, BAHNTIER, MONO NO AWARE/ általában évente egyet. Ezekben sokat számított a külföldi nagy „noise” fesztiválok látogatása is – MASCHINENFEST, ELEKTROANSCHLAG.
Mostanában az E.B.M. partikat összevegyítem a Rythm-Noise mulatsággal, hiszen számomra ez a meghatározó irány a zenében, kb. három havonta egyszer.
Ami viszont havi rendszerességgel megy, az a NEW WAVE SZERŰSÉG a Lokálban.
Ez a parti sorozat állt egy ideig, mert underground-elektronikus koncerteket akartam évente egyszer megmutatni a nagyérdeműnek, de nem volt rentábilis –drága helyszín bérlet + 4-5 együttes gázsija. Ez 2007 és 2008-ban így lement. Azután jött a Delírium pub mint helyszín 2010-ben, itt havonta toltuk a zenét de inkább már csak szelektorokként, 1-1 koncerttel kiegészülve. Bezárása után a Roham tűnt jó helynek, de ott inkább elutasítóak voltak - elmondásuk szerint kevesen voltunk /kb 40-50 ember hirdetés nélkül!/. De jobb is így. Itt a new-wave, dark-wave-től az industrialon át még néha a klasszikus italo-disco-t is érintjük a ’70 évek végétől napjainkig. A dj-k: U-lab, Sir Weirdo, Neonblitz és jómagam.
- Kellemes emlékként emlékszem vissza a ParaRádióra, ahol volt egy hosszú közös időszakunk is, Te a ParaSonic-ot vitted a Fehérváriaktól átvéve, a legvégsőkig kitartva, majd átnyergeltél a Tiloshoz, ahol a mai napig műsort vezetsz. Sok minden változott az internetes rádiók körül, mit tapasztalsz Te így 15 év távlatából, mi a hajtóerő Benned, hogy minden vasárnap hajnalban stúdióba menj? Mit tolsz a hallgatónak ebben a gyilkos műsorsávban?
- Igen, a ParaRádió sem volt egyszerű kéthetente hétfő este 9-11-ig, néha éjfélig. Ezt a műsort Mechanova /Lac/ adta át nekem, mert vidékre költözött, így már két rádióban nyomtam. Rengeteg nagy névvel álltam együtt a színpadon a ParaRádió segítségével /Pansonic, Mouse On Mars, AlexPatterson-ORB/. Nagyon jó volt, 2007 végéig tartott, az utolsó hónapokban „Para-Krisz” lakásából nyomtuk az adást.
A Tilos rádiót 2001-2002-ben kezdtem, eleinte szerda majd péntek és most már jó ideje a vasárnap reggel 5.00-7.00-ig tartó idősávon nyomom a VÁKUUMCSOMAGOLT HEGYILEVEGŐ címen futó műsort. Én akkor csatlakoztam a Tiloshoz, mikor csak interneten és/vagy kábelen lehetett fogni az adást (ezért kevés is volt a műsorkészítő). Nem sokkal később kaptunk egy földi frekvenciát, ami azóta is megy /FM 90.3 - Budapest/.
Ami erőt ad ezekhez, az a zene szeretete. Olyan zenét eljuttatni az emberekhez ami nem megszokott, egyedi és nem háttérzenének használja. Felnyitni a szemüket, hogy ez is van. Online is lehet hallgatni az adást /www.tilos.hu /és elég, ha néha egy ismeretlen beír a chat-falra, hogy ő nem is gondolta volna hogy ilyen jó zenék is léteznek ebben a stílusban. Oda kell ezekre a muzsikákra figyelni és jó ha megismered az együttesek történetét is egy kicsit. Ezek nem EGYslágeres brigádok.
Főleg az ElectronicBodyMusic – Industrial - RythmNoise vonalon mozog a repertoár, de new -wave, dark-ambient és a psychedelikus trance is bejön az évszaktól függően!
- Évről-évre játszol akár több tízezer ember előtt az Ozora feszten, közben pedig a honi industrialért próbáltok tenni az IFusion-nal (Industrial Fusion, koncertek és klubélet szervezése Budapesten). Bár műfajilag kettős életnek tűnhet ez, de tudom, hogy Nálad nem annyira léteznek ezek a kategóriák. Mégis, hogyan fér meg egymás mellett a Goa vagy pl. a Front 242?
- Mikor én kezdtem nem volt ilyen nagy különbség stílusok között, hiszen egy „Techno-Wave” partiba a ’90-es évek elején minden belefért és mindenre megmozdultak az emberek, csak elektros hangzása legyen. Akkoriban havonta jelent meg egy lemez, ma naponta legalább kettő. Ez kb ’96-’97 magasságában kezdett teljesen szétválni számomra is.
Azért van most is rendesen átfedés, Front 242-t és This Morn Omina-t is játszottam már Ozorán és az ipari bulikban is elcsattan egy Juno Reactor vagy Shpongle. Szeretem keresni és lejátszani azokat a zeneszámokat, melyek a saját stílusán kívül esnek és tágítják széles skálán a repertoárt.
A dj-zés sem abból áll, hogy egymás után elindítok számokat. Oda kell figyelni a közönség reakciójára is, ha valami nem megy egy két szám után váltsunk egy kicsit más irányba –azért vannak határok (pl: industrial partin ne rakjunk disco számokat)! Szeretem kihasználni a technika lehetőségét, mint például a „loopolás”. Esetenként egy 5 perces számból sikerül 15-öt is készíteni persze közbe több számból is át- és rákeverések történnek /ez inkább a dark ambient-es felvezetőimben szokásom /.
Igen, az érzés, amikor 10 ezer(!) embernek játszol kicsit más mikor 40-50 embernek, de ez kiegyenlíti számomra a dolgot. Nagyon jól érzem magamat a kis bulikban is, dohos pinceklubba, akár vidéken is, vagy mikor egy jó ismerősöm lagzijában játszom.
Nagyon nagy nevekkel álltam már egy színpadon és nagyon nagy élmény mikor ezek a hírességek odajönnek utána és megkérdezik, hogy ez vagy az a szám mi is volt, vagy megköszönik hogy lejátszottam egy számukat ami már számára a feledésbe merült. Legutóbb Ozorán a STAR SOUND ORCHESTRA konga szakértője és mestere /Jens Zygar/ állt be mögém spontán játszani egy negyed órára!
- Zenészként hívtad életre a LivingTotem-et (ezzel több ízben a Memento Mori vendége is voltál), valamint a Quantum Cowboys-nak is tagja vagy. Milyen üzenettel bírnak számodra ezek a produkciók?
- A LivingTotemet 2006 végén kezdtem el egy Korg Elecribe MX-el. Ez egy groove-box, ami tulajdonképpen dobgép és szinti egyben. Mikor dj-ként játszottam zenéket, néha úgy éreztem, hogy vagy hozzá kéne tenni vagy elvenni egy-egy számhoz valamit. Úgyhogy nekiálltam egy zajos-törzsi-tánczene készítésének. Semmi „kompjúteres” dolgot nem akartam színpadra vinni. ezért is kizárólag „vasakat” /groove box, sampler, effektek, szintik/ használok. Ami persze macerásabb, mint egy laptopot felcsapni és startot nyomni /láttam már jó pár ilyen „live-act”-et és borzasztó nézni, hogy ácsorog az illető és pasziánszozik közben! A lefagyásról és akadozásokról ne is szóljak!/, de aki látott és hallott már live act-et az tudja, mi a különbség. Előtted nyomják-csavargatják a gombokat és a potikat, szinte érzed a zenét és a hangokat.
Most kezd kiforrni ez számomra is teljesen, egy demo-t már kiadtam LivingTotem: demo_lit 2k11 címen. Ez teljesen élőben lett rögzítve, a számok mindenféle maszterelés nélkül. Bízom benne hogy idén egy nagylemezt is sikerül összehozni, esetleg kiadni.
Még annyit, hogy nemrégiben egy dokumentumfilmhez készítettem zenét, melyet most egy olasz filmfesztiválra küldtek ki. Next Revolution a címe, a fenntartható fejlődésről szól, a helyszíne Auroville, India. A youtube-on megtekinthető.
A Quantum Cowboys pedig egy mellékes dologként jött 2009 vége felé. Linda Daemon szólt, hogy „ kütyüst” keres a tesójának az együttese /akkor még MC-zet benne a Döme/, kipróbáltam és úgy néz ki működik ez is. Volt jó néhány „electro-pop-os” nóta, ezek a kezdemények a LivingTotem készítése közben születtek, ezeket használtuk fel. Itt csak egy groove-box-ot használok. Az együttesben van még két énekes csaj /állítólag ők az alapító tagok/ egy basszgitáros és egy gitáros - de gitárost mindig keresünk, mert nem bírják a nyüstölést.
Szeretem ezt a kihívást, hogy hogyan lehet kombinálni a klasszikus elektrót és a mai popzenét, néha sötétebbre néha vidámabbra. Én „hypnotikus popzenének” hívom, amit csinálunk most. Egy kislemezünk már megjelent „Ich Liebe Budapest” címmel a DDK kiadásában, természetesen mindegyik szám sláger lett. Ami még érdekesség, hogy most készítünk Magyarországon elsőként egy 360°-os videoklipet a Buddha Song című számunkhoz.
- Meggyőzően „ipari” a civil életed is J. Építésen dolgozol, amikor legutóbb feléd jártam, jó úton haladt a lakásod egy igazi underground/industrial design megvalósításához. Én átérzem mindezt, mégis aki értetlenül állna előtte, mit tartanál fontosnak elárulni arról, ami ennyire karakteressé tette az életszemléletedet?
- Sikerült végre, a legnehezebb a szekrénysor összerakása volt. Két asztalos se vállalta a munkát, hiszen meglévő fém szekrényajtó lapokat kellett beépíteni /ezek bontásból jöttek ki és darabja kb 3 kg-ot nyom/ és a nyitása sem volt egyszerű megoldani hiszen nincsenek rajta fogantyúk! Szeretem az egyedi dolgokat, és olyat csinálni ami még nincs, vagy ebben a formában még nincs. Szeretem felhasználni a már kidobásra ítélt dolgokat és azokat átfogalmazni, új értelmet adni nekik.
Ez nálam a zenében is így van. Egyedi, különleges, de mégis fogyasztható legyen.
Ezért is jó érzés az emberekre hatni a zenével.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
