Sokak számára ismeretlennek tűnhet ez a nehezen kiejthető nevű francia zenekar, mégsem ma kezdték zenei pályafutásukat. Az együttest 1986-ban alapította Jean-Christophe d'Arnell és Chloé St Liphard és 1988-ban megjelent első maxi anyaguk a Valotte Recordsnál Autumn's Breath for Anton's Death címen.
1988 és 1994 között négy lemezt adtak ki. A legmeghatározóbb LP a sorban az "Un Automne Loroy" címet viselő anyag, ami egy halotti könyörgés ill. gyászbeszéd az ősz elmúlása felett. Az anyag nagy részét nem is a hangszerek, hanem Jean-Christophe és Chloé hangja tölti be. A felvételről rendkívül lelkesen nyilatkozott, mind a francia, mind a nemzetközi sajtó. A két énekes többször is hangsúlyozza, hogy a hangjukat egy speciális hangszernek tekintik.
A Collection zenei világa abban az időben, mikor az első zenei anyagukat az asztalra letették, rendkívül újszerűnek hatott. Saját meghatározásuk szerint "összeférhetetlen" hangszereken adják elő dalaikat. Ezek az összeférhetetlen hangszerek ma már eléggé elterjedt párosítások. Ilyen például a cselló, a basszusgitár, a szintetizátor és dobgép együttes használata. Természetesen nemcsak gépeket használnak a zenéjük során, hiszen van a zenekarnak saját dobosa és zongoristája is.
Számos album és kislemez megjelenés után adták ki a Coll Age című dupla, az egész munkásságukat megkoronázó válogatás gyűjteményüket az 1992-től 1988-ig terjedő időszak dalait tartalmazza.
Hallgatva ezt a kétlemezes válogatást, igen színes a zenei paletta. Az első korongon kaptak helyet, a jobb szó híján rockosabbnak nevezhető dalok, erős torzított gitár, fogós női énekdallamok és persze a háttérből, hol jobban előretörő, hol inkább mintegy búvópatakként eltűnő cselló és zongora. A második korong sokkal inkább bővelkedik a melankolikus, éteri hangokban és szomorkás dalokban. Olyan, mint egy csendesen reánk boruló selyemtakaró, melyről nem is sejtjük, hogy akár meg is fulladhatunk alatta. Egymás után végighallgatva a két lemezt, szinte úgy tűnik, mintha a két külön zenekar alkotta volna. A sok kis szilánk azonban mégis kerek egészet alkot és szinte az emberi érzelmek teljes skáláját felvonultatja. A színvonal végig rendkívül magas, hangulata olyan, mint amikor a semmiből jövő vihart egy lágy csendes őszi eső zárja le.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
