Október közepére szervezték lengyel barátaink az I. Dark-Electro Fesztivált a varsói Progresja Music Klubban. Szép számban gyűlt össze a fekete sereg a korai kezdés ellenére is.
Az első fellépő a német Klangstabil úgy kezdte a zenei pályát, hogy tulajdonképpen nem volt szándékukban bármit is forgalomba hozni, véleményük szerint ők csupán kutatják a személyes kifejezés lehetőségeit. A fő inspiráció mindig is a Kraftwerk volt, a kezdeti elektronikus zene alapjait ötvözik a mai modern idők indusztriál hangzásával. Sajnos a hangosító nem volt a toppon, nem sikerült a megfelelő hangzás létrehozása, a hangfal majd kiszakadt, úgy dübögött, bár a noise kedvelőinek ez lehet nagy örömet okozott. Ahhoz, hogy megértsük mi vesz körül minket nap mint nap, a teremtés szemszögéből kell figyelnünk a dolgokat. Legismertebb számuk is erről szól: I create, you destroy. Ahogy egyre több előrelépés történik, úgy egyre több kérdés merül fel bennünk. Hogyan hozol létre egy dallamot, mit jelent az számodra? El kell tudnunk engedni, menjen keresztül az évtizedek széles zenei spektrumán. Ők továbbra is arra a kérdésre keresik a választ: "Mi a következő lépés?"
2007-ben Sven Friedrich, a Zeraphine és a legendás Dreadful Shadows énekese megalapította a szólóprojektjét. A karizmatikus frontember már nemcsak a német rock és a sötét elektronikus zene kedvelői közt ismert, a tengerentúlon is nagy sikert arat. A Solar Fake tisztán elektró projekt, csupa szintetizált hang, kivéve Sven semmihez és senkihez nem hasonlító hangja. A hangosító most a mikrofon erejét vette le szinte a minimumra, az éneket alig lehetett hallani, hiába integettek neki a színpadról, hogy csavarja feljebb. Lüktető ütemek "No Apologies", "Pain Goes By" és a néha vad, agresszív ének "I Hate You More Than My Life", "Parasites" találkozott az intenzív dallammal "Reset to Default", "My Spaces" és a melankolikus pillanatokkal "Here I Stand", "Where Are You". De az énekes nem kötelezte el magát egy bizonyos stílus iránt. "Szeretem, ha túl sok stílus közül lehet választani. Véleményem szerint egy album sokkal változatosabb és izgalmasabb, ha különböző elemek kombinálják", mondta. A dalok különböző hangulatokba ejtenek, de mindig az az érzésed, hogy meg kell hallgatnod az egyik albumot, újra és újra. Sven keze összetéveszthetetlenül benne van minden kompozícióban és szövegben, mindig valami újat tud adni. Az október 30-án megjelenő Another Manic Episode-ról sajnos csak 2 új számot mutattak meg a közönségnek "Under Control", "All the Things You Say", a többire várniuk kellett még a rajongóknak.
Csont ropogtató ütemek, apokaliptikus electro himnuszok és energikus megjelenés. Az egykori német szén- és acélipari központból, a Ruhr-vidékről származó SITD (Shadows In The Dark) már nevet szerzett magának és egy ideje a nemzetközi klubélet egyik legismertebb elektronikus projektjei között tartják számon. Végre észrevette a hangosító is, hogy valami nem oké, jól lehetett hallani a zenét és a mikrofon is jól be volt állítva. Az énekes picit felöntött a garatra, többször is kereste a színpad egyik-másik sarkában ottfelejtett mikrofonját, egyszer a szintishez ment oda megkérdezni, tudja-e hol hagyta. Az összes "slágert" előadták, a közönség jól fogadta őket, bár valószínűleg nem nagyon értették a frontembert, aki szinte csak németül kommunikált velük.
A Haujobb mögötti elme, Daniel Myer közismerten nagy Klangstabil rajongó, "I create, you destroy" pólóban lépett a színpadra. Az új albumról játszott számok "egy kicsit trance, egy kicsit EBM, egy kicsit indusztriál, kicsit ambient, és egy kicsit táncolhatók is, de tele Haujobb érzéssel". Nekem most jobban átjött, mint nyáron az Amphi Fesztivál előestéjén, mivel nem a punnyadós számokat adták elő, így nem ült le a buli.
A Mesh nevezetű brit csapatot utoljára 8 éve láttam, így nagyon vártam a fellépésüket. Nem csalódtam, mint mindig, most is a táncolható dalaikat hozták el a koncertre: "Crash", "You Didn't Want Me", "Petrified", "Everything I Made", "I Don't Think They Know", bár nekem még hiányzott az "It Scares Me" és a "Something Wrong" is. Teljes mértékben határvonalat képeznek az elektronika és a rock zene közt. Tökéletesen közvetítik a szerelem elmúlását, a kapcsolatok felbomlását. Míg a téma nagyon érzelmes, de segít bizonyítani, hogy nem számít mi történik, az élet megy tovább. A formáció 3-4 évente jelentet meg új korongot, jelenleg is dolgoznak az új albumon, ami 2016-ban fog kijönni, erről most hallhattunk is egy új számot "Last One Standing"-et. Kíváncsian várom majd!
A svéd Covenant összetétele az elmúlt években sokat változott, de a pillér és a frontember maradt Eskil Simonsson. Természetesen ha már ott volt Herr Myer is, akkor fel is hívták a színpadra, prüttyögjön ő is a szintin. A "Lightbringer" alatt ki is jött onnan és Eskil-lel közösen énekeltek. A légkör megvastagodott, a közönség lelkesen kavargott alatta, a hang na és a fények is riasztóan elkezdtek villogni. A rajongók legnagyobb örömére ízelítőt kaphattunk az új album dalaiból is! A legnagyobb tombolást természetesen a klubkedvencek "Brave New World", "Call The Ships To Port", "Ritual Noise", "We Stand Alone", "Dead Stars" hozták meg. A közönség elég nehezen engedte le őket a színpadról, 2x is visszatapsolták kedvencüket.
Aki még ezek után is bírta erővel, az afterpartin kitáncolhatta magát, bár ahogy láttam, hajnal 1-kor sokan inkább a ruhatár felé vették az irányt.
A helyszín jó választás volt, Varsó legnagyobb klubjai közt tartják számon és majdnem tele volt. A pultoknál a kiszolgálás gyorsan történt, egyedül az éhezőkre nem gondoltak, este 8-9 körül az összes meleg étel elfogyott, már csak ropit ropogtathattak a korgó gyomrúak. A szemét kérdést viszont nem sikerült megoldani, kevés volt a szemétkosár és a pohár sem volt visszaváltható, így elég sok helyen szétdobálták. Reméljük legközelebb ezeket a hibákat is javítani fogják!
A szervezők megígérték lesz folytatása a fesztiválnak jövőre, szintén októberben. A buli saját facebook oldalán máris lehet szavazni az együttesekre. Te kit látnál szívesen?
