"Ahány lépést teszel Isten felé, annyi lépést tesz feléd a Sátán". A világosság felé vezető úton megtett minden lépés egyre mélyebb sötétséget idéz. Ez viszont kikerülhetetlen, ha az ember nem akar örökre elkárhozni. Mindennek szellemében került megrendezésre a Kiscelli kastélyban az A.C.T.U.S magyar zenei performance csoport tíz esztendős jubileumi koncertje, mely egyben a Sacro Sanctum c. új albumának ősbemutatója is volt. Miközben a koncertkezdésre vártunk, megismerkedhettünk a kolostornak a múltjával.
1702-ben a két Zichy testvér, László és Péter, a török kiűzése alkalmából hegykápolnát állíttatott a mai Kiscellen. Haláluk után a trinitárius rend kapta meg a kápolnát. A rend a szentháromság tisztelete mellett a pogány rabságban sínylődő keresztény rabok kiváltásával foglalkozott. Az alamizsnából befolyt összegekből pedig kolostort és templomot építettek a Zichy kápolna szomszédságában Johann Eutzenhoffer bécsi építész tervei alapján. 1783-ban a rend feloszlatása után a fokozatosan elhanyagolt épületet - mely gabonaraktártól hadastyánok laktanyájáig minden volt- Schmidt Miksa bécsi üzletember megvásárolta, s a kor historizáló ízlésének megfelelően kastéllyá alakította át, ahol jelentős műgyűjteményt alapított. Halálakor Budapest városára hagyta, azzal a rendelkezéssel, hogy múzeum legyen belőle. A II. világháború alatt sok kárt szenvedett épületegyüttest rekonstruálni kezdték, mely még ma is tart. A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményein kívül (melyek állandóan ki vannak állítva) kortárs és egyéb kiállításoknak is teret nyit. Ezen kívül a templom kitűnő akusztikája miatt hangversenyeket, koncerteket is szoktak rendezni.
Ennek köszönhetően ültünk a még ma is lenyűgöző templomhajóban, amikor élesen és fájón tapasztalhattuk a tényleg kristálytiszta akusztikát egy Fradi-induló és különböző Abba slágerek által. Nos én ezt egy múzeumban, ahol egy komoly együttes készül koncertre, igencsak kiábrándítónak találom. /Esetleg Zámbó Jimmy előtt nem./ Szegény barátom a walkmanja adta lehetőségekbe menekült ekkor, nekem azonban nem volt ilyen szerencsém. A koncert azonban maximális élményt nyújtott. Mind technikai, mind zenei téren kiválóak voltak. Pontosság, stabilitás, egység. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a zenét. Néhol a színpadi megnyilvánulások bizonytalanok voltak kissé, de ez feledhető. A koncert első részében a zenekar korábbi opuszai voltak hallhatóak, átdolgozottabb, összetettebb formában. A szünetben Rádi Sándortól /NOE/ az A.C.T.U.S pályafutásáról, működéséről kaphattunk képet.A második rész, az új anyag /Sacro Sanctum / bemutatásával telt el, mely lényegileg követi a régi műveket, de túlmutat azon technikai téren. Ezt az élő részek bizonyították, melyek teljes összhangban álltak a gépekkel.A történeti korokon átívelő zenéhez és metafizikához a helyszín kiválóan párosult.
...Az ember kiűzetett a paradicsomból, az aranykor helyét felváltotta az állandó apokaliptikus történeti idő, az archaikus embert pedig felváltotta a történeti ember. Az isteni iniciatíva (ige) puszta üres szóvá satnyult e kor szellemében. A XX. század modern világában ez az állandó folyamat felgyorsult, mint ahogy minden más is. A metafizika a romlás előtti állapotra koncentrál az őshagyomány szellemében. Ahogy haladunk visszafelé eme hosszú időfolyamban, annál közelebb kerülünk a lét magvához, a lélek isteni eredetéhez, az egyetemes ősszellemhez.
Az ember feladata az, hogy helyreállítsa mindezt! Az egocentrikus embert fel kell váltsa a szellemi teocentrikus lélek, az egyetemes örök ember; ki a hagyomány szellemében újra alkotja az emberiséget , mint az univerzalitás szerves részét. Ez az a szakrális tudás, mely minden hagyományban benne él, és emlékeztet egy hajdanvolt aranykorra. Ez nem az " Egyszer volt, hol nem volt..." mese, hanem maga az igazság.
"A parancs a földet megtisztítani", "az élet megszentelt voltát helyreállítani", megalkotni az emberfeletti ember világát. Nem valami titokzatos sötét tudomány ez, hiszen az archaikus kor emberében ez még teljes és egyedülálló valóságként élt, és ennek szellemében működött. Minden ember veleszületett mágikus képessége ez, hogy önmagát és a világot megváltsa. Ma már csak kihunyó parázs ez a történeti emberben. Rárakódott a sötét anyag; a burkok, melyeket szét kell szakítani, a parazsat fel kell szítani, ahogy Héphaistos teszi azt a kovácsfújtatóval. Osirist Set megölte és feldarabolta, de Isis a tagokat összeszedte és egybeillesztette. Osiris feltámadt halottaiból. Dionüsost a titánok darabokra tépték, de Rea feltámasztotta. A természet állandóan meghal és feltámad: biológiai körforgás. " Fáklyává lenni, elégni", elégni a felszított tűzben, hogy aztán a lélek a lét esszenciájában újjászülessen. Ez a küldetése az embernek, ez az a képesség, amelyet az őshagyomány átfog és megelevenít. Ez az " Egy út, az Erő és a Rendszer birodalmában ." Sajnos ez már nem olyan egyszerű, hiszen az ember elbukott, alámerült, a hét burok reárakódott, s ha elindul az úton, számtalan veszedelemmel találja szemben magát...
A meglehetősen alacsony nézőszám úgy hiszem nem szokatlan - különösen a fentiek tükrében - Magyarországon. Ez a sajnálatos viszonyokat jelzi, pedig az 1997-es év talán legnagyobb koncertélményével távozhatott, aki ellátogatott erre az eseményre.
"A tudat valóság, de nem valóságos a természetben jelentkező tükröződése. Testet öltött gondolatformák, mint a tenger vízcseppjei függenek össze, és egészükben alkotják a világot. Ha a dolgok különböző formáikban jelentkeznek is, valóságos lényegük mégis maga a szellem."
(Ewans-wentz: Tibeti tanítók titkos tanítása)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
