Főként autodidakta festőként tökéletesítette technikáját, és olyan nagy mesterektől merített ihletet, mint Goya, Pieter Brueghel the Elder, Mike Mignola, Walton Ford. Erik Sandberg vászonra festett olajképei a naturalizmus eredetéhez nyúlnak vissza. Műveinek középpontjában gyakran az akt kifejező és allegorikus ereje áll. Alapvetően narratív festmények, amelyek egyszerre hagyományosak és személyesek. Művei a mágikus realizmus és a szürrealizmus határán mozognak. A témák sorozatról sorozatra változnak, de az alapvető igénye továbbra is az, hogy az emberiség különböző aspektusait mutassa be, a szép és jó, valamint a rossz és csúnya közötti kíméletlen ellentétben. Erik Sandberg sötét álomvilágokat teremt, ahol a főszereplők a dekadens, a tiszta őrület határán álló interakciók káoszába merülve élnek. Festészete mágikus illúziókat teremt az olajfestékek és az emberi hús közötti hátborzongató kapcsolat során.
Az alkotó honlapja, a szöveg forrása
