Csütörtök délelőtt már minden összekészítve, mégis a csomagolás módjával kínlődtunk. Kissé nehézkes indulás után mégis kijutottunk a Keleti Pályaudvarra, ahonnan "elméletileg" 11:50-kor indult volna a vonatunk Sopronba. Persze az interneten írt vonat sehol, végül találtunk egy Győrbe menőt 12:05-kor, aminek Sopron felé csatlakozása volt.
A vonat tele volt a Volt Fesztiválra menőkkel, akik nem igazán értették, mit is keresünk mi köztük. A csatlakozás egy óra múlva érkezett, de a csomagunkkal nem volt kedvünk győri városnézésre indulni. Sopronban még utolsó bevásárlás, elemek tartalékba, cigi, és némi alma.
A Wiesen-Siegless-i állomás érdekessége, hogy a két falu (Wiesen és Siegless) között található, nagyjából a semmi közepén, egy elhagyott régi gyár mellett. A vonatról leszálló osztrák hölgy mosolyogva konstatálta, hogy boztos a fesztiválra megyünk, és segítségképpen mutatott egy irányt, hogy merre induljunk. Országút, jobb oldalt erdő, balra mező, és "Eper eladó" tábla, természetesen németül. A távolban látszott egy falu, sejtettük, hogy ez lehet Wiesen. Az ötödik ránk dudáló autó, két helybeli fiatalember meg is állt, hogy elvisz minket. Öt perc múlva a Wiesen tábla mellett jobbra, egy Zipfer Zone Wiesen feliratokkal ellátott helyen kiszálltunk az autóból. Pénztár zárva, egy hatalmas nyitott kapu a leendő fesztiválterületre, ahol éppen színpad épült.
Déli napsütésben indultunk, este hétre érkeztünk meg, mikorra igencsak beborult. Viszont válogathattunk a legjobb sátorhelyek közül. Letáboroztunk, körülnéztünk a környéken, majd rájöttünk, hogy Sopronban elhagytuk az egyik hálózsákot és a polifomot.
Este 11 körül, mikor bebújtunk a sátrunkba, elkezdett esni az eső. Szakadt egész éjjel, sőt, egész vasárnap reggelig.
Péntek reggel megkerestük a zuhanyzót (ekkor nyitott csak ki ugyanis), ahol nagy meglepetésünkre négy magyarral is találkoztunk. Zuhany 3 perc, 1 Euroért, majd pénztárnyitásig iszogattunk és beszélgettünk osztrák sátorszomszédainkkal.
A délre ígért jegypénztár fél kettő után nyitott ki, így mire átvettük a jegyünket, gyakorlatilag kezdődött a koncert.
Bár állítólag 1500 jegy ment el elővételben, a Floodland koncerten, és az egész területen maximum 500 ember lézengett. Ez nem volt nagyon meglepő, mert még kezdéskor is láttunk sátorral és csomagokkal érkezőket. Mindez meglátszódott a kellemes, kissé folkos zenét játszó együttes koncertjének hangulatán. A Lacrimas Profundere valamivel metálosabb, és szerintem eléggé populáris zenéjét már valamivel többen hallgatták. Lányos arcú, bájos ifjú énekes, igen széles hangterjedelemmel próbálta lehengerelni a közönséget, kisebb-nagyobb sikerrel.
Így háromnegyed öt felé, a két reggeli kávé után kezdtünk éhesek lenni, de hála újdonsült osztrák barátainknak, a koktélbár előtt kötöttünk ki, így az Apotygma Berzerk koncertjét csak kissé távolabbról hallgattuk.
Fejenként két Long Island Ice Tea után rohanás vissza a fotósávba, 69 Eyes-ra. Igencsak kihívó ruhákba öltözött goth lányok tömege, és 69 Eyes pólós fiúk (a színpad melletti XTraX standján lehetett ilyet kapni) tették ki nagy részét a közönségnek. A koncert kevesebbet nyújtott, mint vártuk, és úgy tűnt, Jyrki69 amilyen szívesen beszél a magyarul a magyar közönséghez, itt Ausztriában annál kevésbé akar németül megszólalni. Egy "danke schön" és némi angol nyelvű konferálás volt az összes kontakt a közönséggel, és a szokásos pózolás a színpadon. A Subway To Sally már igazi tömeget vonzott. Egy hegedűvel feldobott neofolk koncert, az osztrák közönség üvöltötte a német nyelvű szövegeket, mi meg igyekeztünk talpon maradni, hogy el ne sodorjanak.
A Lacrimosa koncertet már nagyon vártam, és nem is okozott csalódást. Lehengerlő zene, igazi színpadi megjelenés, és mindenkit magával sodort a koncert lendülete. Mindez mély érzéseket váltott ki a közönségből. Belőlem például, azt is, hogy másnap Bécsben beszereztem a legújabb albumukat a Lichtgestalt-ot. Ennek a címadó dala volt az, ami a koncerten is leginkább megfogott.
Az Apocalyptica-ról azt mondják, mindenre felállnak, ami magasabb a földnél, és zenélni lehet rajta. Nálunk is van évente 1-2 koncertjük, én mégis mindig lemaradtam róla. A sátor már kezdés előtt is tömve volt, az eső szokás szerint, még mindig szakadt, ahogy azt egész nap is tette, de ez a koncert is felülmúlta a várakozásaimat. A finn csellósok igazi show-t csináltak a színpadon, a közönség pedig együtt tombolt, néha együtt sírt a zenéjükkel.
A második nap korán keltünk, hogy bemenjünk Bécsbe körülnézni. Mire összeszedtük magunkat, a másfél napja tartó eső is elállt. Az esernyőt így sátorban felejtve nekivágtunk az útnak. Különösebb fennakadás nélkül jutottunk be az osztrák fővárosba, ahol térképünk segítségével kijutottunk a Maria Hilfer Strasse-ra . Természetesen, mikor megérkeztünk, ismét zuhogott az eső, igy a metronál voltunk kénytelenek egy új esernyőt beszerezni. Megtaláltuk, amit kerestünk, egy kissé eldugott goth boltocskát. Árultak ott mindent: gyönyörű, méregdrága ruhákat, vámpírfogat, holló-babát, stb. Mi csak újságot és cd-t vettünk, nézelődtünk, és indultunk is vissza az állomásra.
Megvettük a jegyet, megkerestük a vágányt, majd vártunk. Félórás várakozás után rájöttünk, hogy az induló helyett, az érkező vonatokat néztük. Ekkor visszamentünk és elkezdtük keresni a vonatot, ami a 22-s vágányról indult. A pályaudvar érdekessége, hogy csak 19 vágány található, egymás után, szépen megszámozva. A 19-s melletti fal és a 22-sről induló vonat ekkor már kezdett a Harry Potter-re emlékeztetni minket, főleg, miután egy helybeli néni, akitól útbaigazítást kértünk, határozottan kijelentette, hogy nincs ilyen vágány. Végül a pályaudvar alatt, egy metrómegállóra emlékeztető helyen mégiscsak megtaláltuk és megvártuk a vonatunkat. Ez mind kinézetben, mind a megállók gyakoriságában a metróra hasonlított, de néhány megálló után kijutottunk a felszínre. A Bécs – Wiener-Neustadt közti félórás utat másfél óra alatt tettük meg, ott még egy óra várakozás után 20 perc alatt ismét Wiesen-ben voltunk. Nagyon szeretem az Anathema-t és kiváncsian vártam a koncertjüket. Valahogy mégis úgy éreztem, nem erre számítottam. Pontosan úgy játszották le a számokat, ahogy az albumon is rajta van. A koncertélmény igazából elmaradt, nem nyújtottak semmi pluszt, amire az emberek vártak volna.
Az In Extremo iránt hatalmas volt az érdeklődés, és nem hiába. Bepótoltak mindent, amit az Anathema kihagyott. Lendületes koncert, ujjongó közönség, megvolt, amit vártunk. Több mint másfél óra után még visszatapsolták a zenekart.
A Within Temptation koncertre már minden elemünk és akkumlátorunk lemerült, így nem tudtunk fotózni. Mi magunk is fáradtan hallgattuk a szép és kellemes hangú énekesnőt és zenekarát. A koncertnek vége lett, mi pedig féltünk, hogy ismét át kell fagyoskodnunk egy egész éjszakát. Nem kellett! Az idő kissé felmelegedett és csütörtök este kezdődött eső vasárnap reggel nyolckor elállt. Mire elindultunk hazafelé kisütött a nap!
Képek hamarosan!
Arveny
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
