Összegyűjtött versek - tallózás
KRISZTUSOK
Krisztus nem volt egyedül
Megszületett mindenhol.
Felbukkan és elmerül,
Most is van egy valahol...
Számtalan sok arca volt,
Sok-sok névvel illették.
Némely képe halvány folt,
Sorsát nekünk ítélték.
Egyikük a mennyben ül,
Mások vörös lobogón;
Egyik keresztre feszül
Másik lövést kap tarkón.
Akárki vagy, nem dönthetsz
Melyikük lehet igaz.
Bárki is vagy, Te döntesz
Melyikükre szavazz.
A kopott felkelőre,
Ki mosolyogva halt meg?
A kereszten levőre,
Kiben sosem bízol meg?
Álszent papok, szónokok:
Ilyenek mindig is lesznek,
Az igazi Krisztusok
Tömegsírban feküsznek.
Krisztus sosincs egyedül,
Megszületik mindenkor.
Felbukkan és elmerül,
Most is van egy valahol...
/2003. október 5./
TELEVÍZIÓK
A valóság rossz álom.
A sorozat végét
már nagyon várom.
Jó sokan nézték
esténként, nyáron.
A lényeget azonban
sajnos még nem látom;
azért, mert az lesz
a saját halálom.
A MÚZSÁHOZ
Használj el!
Törd meg a kenyeret!
Ünnepelj!
Égesd el lelkemet!
Vetess el!
Az embriód én legyek!
Ringass el!
Fogd meg a kezemet!
Temess el!
Hadd legyek nyughelyed!
Pofozz fel!
Úgy ahogy nem mered!
Ijessz meg!
Hogy én legyek félelmed!
Bújj csak el!
Legyek én rejteked!
Tedd csak meg!
Mindezt megengedem
Csak neked!
VILÁGRA JÖVET
Vaknak születtél
Érzéketlennek
Emberré lettél
emberré, ami
Tragikus sorsod
Ezt kiváltani
sehogy nem lehet
Aszkétaként élsz,
hívő vagy, meglehet
mástól mégis félsz,
netán hivalkodsz,
mint naiv gyerek
aztán csak zokogsz,
mert megütnek
"hazug vagy!" - mondják
s földre löknek
Lehet, nem tettél
rosszat, most mégis
Ő téged ítél...
Kérdezni nem mersz
Ha kérdeznek, nem
Tudod mit felelsz...
Tényleg bűnös vagy?
Ki is kérdi ezt?
Hisz egyedül vagy...
A FÉLSZEMŰ DALMATA
Üres szavak, üres életek,
Vérző ajkak, üveges szemek.
Kivert kutyák, megvetett emberek.
Isten azt mondta: "Most nem!"
-lehet hogy az üzenetrögzítő volt...-
Hiába, pedig nagyon kértem.
Üres fejek, üres tettek.
Üres lelkek, üres érzelmek.
Kóbor ebek, becsapott emberek...
Isten az mondta: "Türelem!"
-lehet, hogy a titkárnő volt...-
Vártam, de elveszett mindenem.
Súlyos szavak, súlyos kérelmek.
Súlyos tettek, súlyos félelmek.
Fagyott ajkak, bágyadt fejek.
Megtört lelkek, értelmetlen életek.
NINCS MENEKVÉS
Itt ébredtem, hideg a kő.
Nem vittél el fényes felhő!
Itt maradtam, én és egy kés
Egyedül, de nincs menekvés!
Vigasztalj kérlek sötétség!
Hold Anyám szoríts, ringass még!
Víz testvérem fogadj be,
S áradj széjjel tüdőmbe!
Elterülök az avarban,
Bogarak siratnak halkan,
S gyökerek fonnak körül.
Fájdalmam lassan felőröl.
Mondd meg hát miért vertél át?!
Miért törted szét szívem álmát?
Miért mondtad nekem, hogy látok?
Miért öltél meg zord átok?
A távolban egy harang szól,
Légy száll fel fehér arcomról.
Alattam egy vörös tó,
Holnap elvisz az éjszín ló.
Marján dülled sok sötét ér,
Nyerítése álmot ígér.
Sosem tudok elköszönni,
Éjjel fogok felnyergelni.
/2004. május 17./
SZAVAK...
Gyökerek, fogaskerekek,
Óvó kezek, ütőerek.
Sebek, gyilkos tekintetek.
Gyerekek, meztelen testek.
Érinthetetlenek, szemek.
Női testek, véres kések,
Félelmek, vétek, csalétek.
Étek, műkezek, testrészek.
Emlékek, tettek, enyésznek.
Ingerek, verések, rések.
Öregek, néznek, elégnek.
Mi értelme életnek?
Betegek, félnek, éheznek.
Tettek, emlékek, enyésznek.
Gyökerek, fogaskerekek.
Öregek, néznek, elmennek...
Mit érnek az életek?
APOCALYPTIC NECROLOG
1.
A por örök, a szikla elporlad,
Lebontott épület szavam és szavad.
A humuszhoz tetem kell, a tetemhez vad,
Az ember csak börtönében szabad.
2.
Por lesz majd mit kőbe véstem,
Ha özönvíz esője fogan.
Halálom nem éri tetten
Csak tüzes lován a végzet,
Mint Hamvaim sarába dobban.
3.
Vagyok, mert vannom kell.
Voltak, mert lettek
S vannak akik voltak.
Nem leszünk, mert vannunk kell,
De lesznek akik vannak.
/2005.április 3./
A MAGÁNYOS GYOM
Csak állt ott és csak nézte őket
A pipacs-szerelmű mezőket,
Mint simítják egymást a széllel.
Mézes csókjuk bódítón szállt el.
Csak állt ott a kóró magába,
Mintha valamit talán várna.
Pipacs mellé nem dől vigaszul,
Neki csak a szél dalol.
Nincs a kórónak virág párja,
Szél a társát messze dobálta.
Tüske szíve hiába várt ott,
Míg a pipacs-pár elhervadott.
/2004. május/
AZ ERDŐ
Egy tündér kilehelt hajnal,
S megfogantál harmattal.
Oly csendben és oly vakon,
Mint szél a színes avaron.
És nem bújtál, csak lapultál
Míg szélként hajamba fúttál.
Űzött szarvasként fáradtan,
Páráddal szomjam olthattam.
Harkály voltam csőrrel benned,
Te meg dúvadam etetted
És fák lettünk és madarak,
Ágaink összefonódtak...
Legyél vadvirág, kőorom
Hová fejemet hajthatom,
Mert pipacs vagy és minden fény.
Szeretlek s ez nagyon mély...
S mint farkas téli holdfényt,
Mint gyökér lápos televényt
Kívánlak, akár álmokat,
Mint Hold a sós hullámokat...
/2004. szeptember 14./
IMA
Én Istenem, te Istened
Kinyitódik tán a szemed.
Kinyitódik, be is csukod.
Mit én látok nem láthatod.
Én Istenem hunyd be szemem,
Mert förtelem van köröttem.
Hogy ne féljek e futásban
Add, hogy a mindent ne lássam!
Ne lássak nőben végzetet,
Ne nézzek hátra ki követ!
Ne lássak csecsemők helyett
Pogromot, királyt, sereget!
Terhes anyában se lássam
Angyalt eldőlve kardjában!
Próbálnám ájtatni magam,
De a báránynál fegyver van.
Én Istenem, te Istened
Meghatódik tán a lelked.
Meghatódik, el is adod
Mit érzek, fel nem foghatod.
Nem láthatod más mit hogy lát,
Nem érezheted fájdalmát.
Istenem, te már halott vagy,
Krisztusod máza elolvadt.
Uram lelkiismeretem,
Csak magamat kell követnem.
Látom az ember halálát,
Istenem, nem mondok imát!
/2004. szeptember 27./
A HIÁNY
Nem kapni semmit
És elveszteni a játékot
Alázott, földbe tiprott
Testtel, sebbel, jövővel
A legszebb dolog.
Mozdony vagy törött lábam
Vigyen, s fusson ki merre lát!
Ahogy kicsiny szívemet döfi át
A zene, a lét, a keserű cián.
Minden kincsem: a hiány.
Eltűnni halkan, mint a nyár
S nem jönni vissza többé soha.
Elhallgatni egyszer s mindenkorra
És mindent elveszteni: embernek
Legfájóbb s legszebb dolga.
/2005. május 31./
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
