B. betűi
Egy csigaarcúért sírok, elkap hát a csiga-bú (gás),
mártózom savanyúcukor tengerben,
(most sem vagyok vatta-boldog)
köveket növesztek testemben.
gyermeki kocsmaelegancia szavaiban,
fonott kalács ujjai ecsettel bű(ú)-vészkednek.
Csak ceruzaként hegyezem magam
Mindarra, mi te vagy.
(2006.)
Hóban szobavédettnek,
fagyban harisnyavédtelennek
Lenni ellened.
Hol is?
A legrosszabb bennem, de
A legjobb ellenem.
Nyitott gerincű szívek ködbe burkolóznak.
(?2006?)
Aznap
elleptek a kúszónövények, a levelek éledtek, annak ellenére, hogy nagykabátos tél volt.
)öngyilkosságillat(
Reggel rám nevettek a pocsolyák, de nem értettem miért, akár:
Nevetésbe fulladó sírás
Vagy
Sírásba fulladó nevetés.
Ez komikum és féldeci unikum.
(???2006-2007.???)
Ma
Megrémültem, katatón ré(m)=(v)ület, amikor észrevettem, hogy változik a tenyerem, önálló életet élnek vonalai, ezek az újak szembefordulnak, formát bontanak, mégis dajkálnak, komo(ly)=(r) ellentmondásokat kiáltanak, dárdaként nyúlnak nagyujjam felé a semmiből.
Érzetük: nincs gyökér, az univerzumból kiszakadtan vernek tanyát tenyeremen.
Vagyis:
Ha nem volt ott, tehát nem létezett (ez a vonal),
VAGY
Ha ott volt, tehát létezett (ez a vonal),
VAGY
Ha nem volt ott, de én úgy érzékeltem, hogy ott van (ez a vonal),
VAGY
Ha ott volt, de én mégis úgy érzékeltem, hogy nincs ott (ez a vonal).
Jelentheti- e ugyanazt?
Mindez ugyanaz.
(2008. okt.)
1 értelem a képben
Mellkasunkból kaktusz áll kifelé. Öleléskor a bőrbe fúródik, így:
Kaktuszom mellkasodban,
Kaktuszod mellkasomban.
Ordítanak, szúrnak, könnyeznek, suttognak.
Vér, vér, vér, vér
Tüskék nyomai.
Lyukasztás.
(2007.)
Unom a sémára épülő testeket
Holdsugár, a has, a has (is):
Ruhákon gyűrődő ráncok.
Érzem magam a fák erezetében,
A fák:
A fák megannyi segítségért nyúló kezek.
Csillámpadló lövi szitává szemem,
Minden köz, minden te,
Szivárvány villan szempillámon:
Kanyarodó troli.
(2008. tavasz)
Templom tematika
A Ferenciek terén a templom tetején két ember állt: dolgozó munkások. Hogy bontották meg a tetőt? Hiányoztak a cserepek, helyükön álltak az emberek. (Kitüremkedő munkások.) Mi lenne, ha Mária oltárképét odébb tolva lehet feljutni a padlásra? (Ó, Istenem!!!!!!) Alszanak ott galambok? Nem értem, hogy aki tervezte (templomépítő mesterember), honnan tudta előre, hogy egy szentkép nem fogja –e akadályoztatni a szükséges biztonsági (szökési) útvonalakat? Bár a padlás, tudom, hogy nem feltétlen az (kivéve: angyalok!). Vagy!: Mit raknak oda?
Jézus, Mária, (Ó, JézusMária!) Pál, János ------------- képei használhatatlanok!
Felrakjuk a padlásra:
A szentek padlásra kerülnek!!!!
(2008. tavasz)
Ma. Tematika. (óra)
Műanyag göbök csípőjükön,
A . behorpadó hasa,
Kopogó körme a klorofilos padon, véresre rágva, Ő egy szőke szak-áll.
Rousseau pislog rám fekete-fehéren, fénymásolt képen.
Józanész??????!!!!
Előttem egy zsíros test minden látomást kiirt, szemében csak rontott- rántott húsok tüze ég.
(2008.)
Emlékek a messzi B-ről
A szagokról beszélgettek, s megállapították, hogy E-ből társasház illat terjeng, F-ből kürtőskalács. E-gyiküket egy madár etette egész éjjel - sikoltozós csigával és kenyérrel, a bort folyton kilocsolták a fadeszkákra. Sárban kergetőztek, az állat a bőrét csipkedte, s különböző bókokkal kedveskedett neki, csak hogy megkaphassa. A boka volt perverzitása, E bokája nagy hatással volt rá: „A világ legszebb bokája tiéd,s eddig nem is tudtál róla!”- mondta, majd egy ház mögé rángatta áldozatát, (véletlenül sem: BE!) s véresre harapdálta lábát. Nem ütközött ellenállásba. Közben reflektorok világítottak rájuk. A tollas lény remegett, s lángolt a szeme, orrhangon verseket üvöltözött, s közben E-t becsmérelte, hogy ne beszéljen affektálva. A madár meghallott egy távoli ritmust, futni kezdett (nem repülni!) a hang irányába, E-vel nyomában, aki mikor utolérte, a földre rántotta, s vadul tépkedni kezdte tollait. A madár (kinek célja a felejthetetlenség hajszolása) csak nevetett, mert érezte, hogy E már soha többé nem tudja őt elfeledni. Könnyen kiszabadult a vékony s dühös karok fogságából, és elrepült. E azóta madárkákat hímez a telefonvonalba, alvajáróként él, s annak örül egyedül, hogy zsebre rakott egy madártollat. Azt simítja szüntelen.
(2007-2008.)
Anyám egy csecsemőt fojtott meg a kádban, s végig kellett néznem, hiába ordítottam, ő a gyermek haját tépte, míg ő kapálódzott, én eggyé váltam vele.
A villamoson olajat locsoltam testemre, a bőrüléseken áporodott emberszag, fogságba esett bogarak a neoncsövekben. Az utolsó álombeli emlékem ez.
Nyolcévesen szeretkeztem álmomban, S betűt rajzoltak combomra:
Combom elporladó tömegáru? Felégetnéd szőrszálaim? Vakító kis kövekként borít a fogak hiánya.
(2008.)
Szemlehunyások szikrái az agyban, melyek villanásokként kattannak:
Letépett vérző fülcimpák,
Krumplihámozó a hüvelyben,
kislányok kisfiúnyakakat harapdálnak. Tűnhet –e ártatlannak?
Tolókocsis férfiak haját simogatni,
elektro-kisülés két idegen ujj között.
Másnapos péniszek hidegvízben,
verset szavalunk a zuhanyzó mellett,
részegen nyakláncot csomózok, (már csak nekem sikerül…)
mégis (ezt az) ékszert hagyva nevetek,
ó, hegymászó afrodiziákum!
Szédülsz, a fák karjai nyúlnak utánad, lábuk a föld alatt kapaszkodik, ők sose mozdulnak el, hisz mindig mozognak.
Egy festményben felfedeztem a húsleves hozzávalóit.
Szaladunk a sárban, üvegszilánkoktól véres a talpunk, Dé (m) négykézláb csahol a körúton, s húzom, húzom, nevetünk a véreres szemű kutyán ----
megittuk zöld felhőinket.
(2008.)
Kutyanők
Kutyanőkkel táncoltam az éjjel. Ők dobogtak a padlón, s csaholtak. Az utcán kergetőztek, nekem követnem kellett őket, lakkcipőjük nyomát. Alvajáróként haladtam mögöttük (sosem velük vagy előttük), árnyékukká váltam. Szemük szinte tábortűzként pattogott vad pillantásaik nyomán. Ha belenéztem, maga volt a hasis-őrület, sárga-barna szembogaraik fénykörei nyomán légy zümmög a lámpaburánál, hozzá-hozzá csapódva az átmelegedett fémhez. (Égési sérülések??)
Szőrük szürke, ázott. Suta rajtuk a neonflitteres rikító ruha. Szempilláikban (női smink fedi!) hajszálerek futnak, nem sűrű, így első ránézésre meg tudom különbözteti a szőrtől.
De hiába ez éjjeli őrület, reggelre csak egy sárga őszi fa marad árván mellettem, s szanaszét dobálva nedves avarban a csodás kutyanő-lakkcipők, véresre táncolt szőrcsomók bélésükbe tapadva. Nyomukat reggelre sosem találom.
(2008.)
Köztes lét
hozzád
sólymot
képzelek
megtartják
föld-ujjaid
mert
fakéreg
melege
ősfák
odvai
napsütötte
földek
barna
körei
bólogatnak
benned
olvadjanak
jegek
egem
kékjébe
Át
Harapok az időn
Tegnapom nem változtatom
Tenyeremben simításod hordom
Meg
Mozdulok: lombokon
Levélrengeteg tartja
Fenn testem a szélben
El
Megyek hozzád éjente
Szemmel szemet csókolva
Borítanék álmot nyugtalanságodra.
Egymásban táncol
Tudattalan játszótársaim
Deja-vu kerge-tései mentén
Vonalam vesztem
(a vonal maga az út = én).
Álom s lét-karmok tépáznak:
Keverednek oly módon
Egymásba, mint fecskendőből
Vízbe spriccelő vér.
S ha kinyomtam tövig,
Sem lehetek biztos abban,
Hogy ez az utolsó
Ordításom vérveszteséggel,
Mert cseppjeiket
Elmémben semmilyen
Módon nem ellenőrizhetem.
Mert cseppjeik sokasága az
Aszfalton egymásba(n) táncolva
Vesznek el az extázisban -
S cseppenként felszárítani nem lehet
(nem csak azért, mert nem merem).
Áthaladván
Áthaladván ajtókon:
A köztes lét
Ezüst utcakövein,
A köztes lét
Gumós álom-fülein,
A köztes lét
Fadeszka – körein,
A köztes lét
Törekvő hangjain,
A köztes lét
Elhibázott mozdulatain:
Átutazom.
Hibák foltja
Hibák foltja:
Szemben a barna kör.
Bennem:
Rontó, hibás léptek.
Katatón – szívharapó férgek:
Mitől féltek?
Mikor szőr-lepkék szállnak
Rám egy hátról:
(Az)
Egy másik létbe áttol.
Nem hai-kukk
A szemembe nyomott toll
Úszik mint
Magzatvízben a zsinór.
Képzet(t) -szörnyem kandikál
Aszfalt-tengerből:
Félbevágott aranyhal:
Matuzsálemként
- Kilencszázhetven évvel még -
Rója a körút tengerét.
A vízből az eget
Vashalom, kőbagoly
És hóhalom
Rekeszti el
A folyót
Mégis
Órákat visz el az ár
Kihalászom a vízből az eget
Beugrok nesztelen
Síkos a víz libabőrző testemen:
Vashalom, kőbagoly
És hóhalom
Miket visz
A folyó
Hajnali Ködben
Zúzmarának Éneklek
Sosem Alvó Fákról.
Remegő Ág Ujjaikról
Az Ezüst Szél
Este Süvít Talpam Alá.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
