Doppelganger

Ez az orosz zenekar nem egy „mai gyermek”, 1994-ben alakultak Moszkvában. Már a következő évben egy albummal örvendeztették meg az orosz gothic fanatikusok táborát, ez a „Doppelganger” album volt. Aztán beindult a banda szekere: élő fellépések sorozata és 1996-ban a „Serpent’s Land” album jelent meg, mely ugyancsak remek gothic zenét tartalmazott.

A zenekar életében ezután egy 5 éves szünet következett, gondolom Oroszországban sem fenékig tejfel egy goth banda élete. Bár jó pár élő fellépésük volt, turnék, önálló koncertek és fesztiválok, hanghordozóval csak 2001-ben jelentkeztek újra, de a „Love Like Suicide” is csupán egy 4 számos kislemez/demo volt. Az igazán nagy visszatérésre 2003-ban került sor, hiszen a „…Desire Lost Forever?” album elég nagy ismertségnek örvendett hazájában és Észak-Európában is. Aztán napvilágot látott 2005-ben a „Dancing” és ez már az egész Európában ismertebb lemez lett, hiszen erre az időre bizonyos mértékig javult az orosz lemezek európai terjesztése. Ez az album egy igazán pompás gothic rock lemez lett, mely magán hordozza mind a nyugati, mind pedig északi bandák sajátos hangzásvilágát, egy semmivel sem összetéveszthető oroszos hangulattal vegyítve. Érdekes, de míg a lemez első három dala a finn sötétebb rockzenék hangzásával rokon, addig a maradék nyolc dal elsősorban a német és angol bandák által kitaposott utat részesíti előnyben. A kellemes férfiének (Dmitriy Flo) mellé káprázatosan szép gitár és billentyűs játék társul. A banda az angol nyelvet részesíti előnyben, melyhez egy kis orosz akcentus is társul. Néha valóban olyan csodálatos gitárjátéknak lehetünk fültanúi, melyet ritkaság manapság felfedezni a modernebb nyugati gothic lemezeken. Még szerencse, hogy vannak akik nem felejtették el, hogy milyen pompás hangokat lehet kicsalni egy húros hangszerből!
2006-ban jelentkeztek újabb lemezzel, ez a „Saturnian Rings” volt. A tagság azonban - mondanom sem kell -, lemezről lemezre változik, itt már csak hárman játszanak, míg előtte a „Dancing”-en öten alkották a zenekart. A tagcsere hatása egy másabb hangulatú lemezt eredményezett. Kevesebb billentyűs hangszert hallunk a lemezen, egy kissé keményedett is hangzásuk, mondhatnám amolyan igazi klasszikus gothic lemez született. Valamilyen szinten eltűnt a csak rájuk jellemző orosz hangulat is. Nem biztos, hogy ez a leghelyesebb szó, de mintha felnőtt volna, komolyodott a zenekar. Szerencsére a minőséget megtartották, jó dalokban itt sincs hiány, bár itt másképp kell értékelni, mint előző albumukon. A gitár itt is remekel, igazán kimunkált témáknak lehetünk fültanúi, egyes dalok már a deathrock határát súrolják. A „Saturnian Rings” 10+4 bonusz dalt (Democracy’s Undead mixei) tartalmaz.
Érdemes kereső tekintetünk kelet felé fordítani, mert rengeteg jó bandával ismerkedhetünk meg!