Vancouver legendás hely, mintha lenne valami együttállás ott, fényesebben süt a Nap, vagy kerekebb a Hold, passz. Nos, nem az onnan származó már közismert nagyokról lenne ehelyütt szó, írásom tárgya a 2010 környékén ugyanitt alapított Spectres.
Volt szerencsém egy lelkesítő koncertjükhöz valahol Óbudán 2012-13 táján. "A kanadai Vancouverből származó Spectres leginkább goth/dark bandák között van feltüntetve, de zenéjükben a dark vonal mellett meghatározó a punk lendületessége is, ami kiemelkedővé teszi őket. Mint akik goth punk-ot játszanának, de nincs elég türelmük hozzá és felgyorsítják, meg gyönyörűszép postpunk elemekkel színesítik.
Tulajdonképpen nem is történt egyéb, az Európát benzinpénzért végigbuszozó-bulizó csapat ledarált egy háromnegyed órás, de tömény és őszinte műsort a fenti idézet jegyében. Kitettek magukért, kivált az alkatilag Rollinsra hajazó hústorony énekes, kíváncsi voltam, mikor szakad le alatta a raklap-színpad, de ez a showelem ezúttal kimaradt a repertoárból." (Tovább).
Nem véletlenül a Deathrock.hu oldalán számoltam be a megmozdulásról, az akkori stílusjegyek és DIY feeling egyértelműen oda sorolta bennem az azóta is aktív, azonban hangzásban sokat szelídült "Kísérteteket".
Belebotlottam ugyanis a tavalyi Nostalgia című lemezükbe, meglepődve konstatáltam a Smiths és New Order tengely közötti hangulatgörbét... Igaz egy bakancsos láb még visszarúg egyet (Pictures from Occupied Europe) a régi dühös punkból, de úgy összességében egy szerelmes posztpunk(?) lemez a Nostalgia, nagyon is hűen a címhez. Ha nem láttam volna Brian Gustavson énekest nyolc esztendeje annak idején, akkor egy törékeny vékony szelíd énekest vizualizálnék, virágcsokorral a farzsebben, telesírt zsebkendőkkel.
Vannak élethelyzetek, amikor a Spectres nosztalgiája biztosan nagyon jól működik, nálam más mostanság a szitu, így nem nagyon hinném, hogy agyonhallgatott lemezzé fog válni. Mégsem bántanám ezt a szimpatikus csapatot, ezért is kapott helyet méltatásuk a fent írtak ellenére is.
