Arról még nem szólnak a hírek, hogy a tegnap kezdődött német Fields of the Nephilim turné minden helyszínére eljut e a seriff és bandája, de a Münchentől Berlinig ívelő miniturné jegyeit szépen kapkodják - ma éppen a kölni jegyek fogytak el egy szálig. Hiába, Carl McCoy hangja még mindig sokak szívét dobogtatja meg, vagy dermeszti jéggé.
Javukra írható mindenképpen, hogy a másik ikon, a The Sisters of Mercy-vel ellentétben nem vált haknicsapattá az élő koncertek kapcsán a Fields of the Nephilim, mostani hírünk is a március 17-én debütált új nótát, a Prophecy-t hívatott bemutatni. Sokan találgatták, vajon a mérföldköveket elhelyező első albumok világa köszön-e majd vissza, vagy a progresszívabb vonal nyer-e teret ismét. Nos hallgatva a próféciát, a kettő keresztmetszetében szól valahol. A Blue Water és a Chourd of Souls legalábbis mindenképpen visszaköszön, vagy ha úgy tetszik próféciát üvölt.
A három évtizedes múltra visszatekintő banda egyébként utoljára friss lemezzel is több, mint egy dekáddal ezelőtt jelentkezett. Egészen pontosan 2015-ben hagyott nyomott a Mourning Sun albummal - számomra annyira fémes anyag volt, hogy nem tudott a közelembe sem férkőzni. Most hosszú távú bérleti szerződésben stúdióznak, a koncerteken pedig több új szerzemény is elhangzott már. Reméljük fizikai formát is hamarosan ölt, nem érjük be hallhatatlan asztráltestekkel. És akkor "hagyjuk a tüzet égni".