Egy mindeddig még feltérképezetlen csoportot próbáltam meg bemutatni, melyet saját ideológiája, szabály- és normarendszere miatt, szociológiai kifejezéssel élve, szubkultúrának nevezhetünk. A dark szubkultúra nincs elszigetelve a domináns kultúrától, de attól eltérő élvezeti értéket testesít meg, miközben fontos szerepet játszik a tagok szocializációjában. Ebbe az ifjúsági szubkultúrába való bekerülésben is (mint általában a szubkultúrába kerülésben) lényeges momentumok a fiatalok kortárs kapcsolatok iránti igénye, a valahová tartozás vágya, az önálló identitás kialakítása és az anyakultúrától történő elidegenedés.
A domináns kultúra tagjai érzékelik e fiatalok másságát, eltérését, azt azonban nem tudják meghatározni, hogy ez mit takar, csak azt, hogy mit nem. Megragadnak bizonyos jelentéssel bíró vagy kiugró jegyeket, de ezeket rosszul értelmezik, és általánosítják, ennek következtében elfogult, torzult, sztereotip kép alakul ki bennük, ami előítéletes és diszkriminatív viselkedéshez vezet. Ha pedig a társadalom így reagál egy csoport létére, akkor arra előbb vagy utóbb rásütik a deviáns címkét. Ezt a folyamatot kizárólag a személyes kapcsolat és megismerés állíthatja, és fordíthatja meg.
A 20. század elejéig ifjúság, mint önálló identitással rendelkező társadalmi réteg nem létezett, eleinte (1920-40 közt) illegális, majd féllegális (1950-90 közt) keretek között szerveződtek mozgalmak és szubkultúrák. A világon mindenütt megfigyelhető, hogy a társadalmak kettéváltak, egy domináns, állami és egy alternatív, föld alatti kultúrára. A pluralizmus is ezt segítette elő, külföldön előbb, Magyarországon csak a ’80-es évek vége után, megnyílt a lehetőség saját, önálló identitás, életforma és ideológia kialakítására. A rendszerváltás azonban nem a várt szép, új világot hozta magával, hanem az eddig meghatározott keretek helyébe zűrzavart, a társadalmi rétegek eltávolodását és reményvesztettséget.
A dark szubkultúra a világon mindenütt hasonló alapokból táplálkozik, de minden országnak megvannak a sajátos jellemzői. A legszembetűnőbb jelek például a fekete szín, a filozofikus gondolkodásmód, a gótikával és a transzcendens dolgokkal való aktív kapcsolat, illetve a dark/goth zene iránti rajongás.
A kezdő oldalak valamelyikén feltüntetett célok mellett, a szemem előtt lebegett még az is, hogy a pedagógus társadalomnak többet kellene tudnia a fiatalok szubkultúráiról (nem csak a dark szubkultúrára gondolok), mert sajnos máig tapasztalható az iskolákban a pedagógusok részéről előítéletes, diszkriminatív viselkedés a szubkulturális csoporthoz tartozó fiatalok irányába. Ezek egy része adódhat abból, hogy nem ismerik kellően (sőt általában egyáltalán nem) az ifjúsági szubkultúrákat, másrészt hiányzik a tolerancia, harmadrészt a mai napig él a pedagógusokban az a nézet, hogy a szubkulturális csoporthoz tartozó fiatalok a „rossz gyerekek” és „rossz tanulók”.
Remélem, hogy kitűzött célomat elértem, és ha csak egy kicsivel is változik a dark szubkultúra negatív megítélése, és csökken a szubkultúra tagjaival szemben megnyilvánuló előítéletesség, akkor elégedett lehetek.
Deviánsnak minősített viselkedésformák Magyarországon, A dark-gothic szubkultúra bemutatása- Szakdolgozat; részlet.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni