Csoport, generációk

A csoport

"...minden láng csak részekben lobban..."

(Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában)

Típusát tekintve a dark szubkultúra, mint csoport, elsődleges csoport. Ez azt jelenti, hogy olyan csoport, amelyre az intim, "szemtől szembe" (face to face) kapcsolatok, a tagok közötti közvetlen érintkezés jellemző. A kapcsolatok az ilyen elsődleges csoportokban általában tartósak, a tagok között tevékeny együttműködés tapasztalható. Az elsődleges csoportokban igen nagy szerepük van a személyes érzelmeknek. Ez a legegyszerűbb társulási mód - bizonyos egyének valamilyen okból közvetlen ismeretségbe kerülnek egymással, kapcsolatokat alakítanak ki maguk között... Azért elsődleges, mert a "leginkább és legtovább meghatározó jellegű" az ember személyiségének alakulása szempontjából... Az elsődleges csoport létszáma általában alacsony. Ez a létszám három és húsz-huszonöt között mozoghat. Minél jobban növekszik a csoport tagjainak száma, annál nagyobb fokú centralizálódás és differenciálódás figyelhető meg a csoportszerkezetben. "Ilyenkor egy újabb személy bekapcsolódása nem változtathatja meg a kialakult formákat, szokásokat, az új tagnak kell alkalmazkodnia, átvennie a csoport normáit, hagyományait." (Keményné (1989)

A csoport egésze egymással szoros kapcsolatban álló és átfedéseket mutató kisebb csoportokból áll, ezért ezek létszámának meghatározása nehéz. Körülbelül 5-10, illetve 5-15 fős klikkekről van szó. A teljesen különálló, a többivel kapcsolatot nem tartó csoportosulás nem jellemző.
A kapcsolatok tartósságára jellemző, hogy vannak, akiknek barátsága, ismeretsége 10-15 éves. A szubkultúratagok nagyobb része (65%) korábban más szubkultúrához nem tartozott, a szubkultúrába kerülésük legtöbb esetben 14 és 19 éves koruk közt történt, ezen okok miatt valószínűsíthető, hogy az itt megtalált kapcsolatok fontosak a számukra, és törekednek azokat tartóssá tenni.

A közösen végzett tevékenységek ugyanolyan változatosak, mint a domináns kultúrában, de más jellegűek. Ezen tevékenységek fajtái és annak folyamatossága csoportonként változik. Három olyan tevékenységfajtát említek, amelyek számos tagra jellemzőek, és mind a folyamatosságot, mind a kapcsolattartást biztosítják.
1. Az öltözködés lényeges szerepet tölt be, emellett a ruhavarratás lehetőséget teremt találkozásra, beszélgetésre, információcserére.
2. A zenék cserélgetése. A tagok 81%-a elsősorban a barátaitól szerez be zenei albumokat, 63%-uk Internetről, 62%-uk pedig megveszi boltban. A harmadik eset általában csak a kedvenc együttesek kazettáira, cd-ire vonatkozik, mert az eredeti hanghordózók ára igen borsos. Legnagyobb részük tehát barátaival cserélget, vagy tőlük kap "zenét"; másolás, zenehallgatás közben beszélgetnek, "pletykálnak".
3. A bulikon, fesztiválokon, rendezvényeken való részvétel - közös készülődéssel, érkezéssel, illetve közös szórakozással - a kapcsolatteremtés és fenntartás fő színtere.
Nem ennyire általános, de egyre fontosabb szerephez jut, az Internet, ahol információkat kaphatnak a látogatók a már említett ruhaboltokról, bulikról, rendezvényekről, az oldalak egyre bővülő kulturális ajánlókat is közölnek, illetve egyre több oldalon van fórum vagy chat, ahol a tagok gondolataikat megoszthatják.

Arra a kérdésre, hogy szerintük mi az oka, hogy valaki dark lesz, kb. a válaszadók fele első helyen jelölte meg a "művészetekhez való vonzódást" és az "igényességet". Második helyre a "manapság divat darknak lenni" válasz került, ami realitásérzékre utal, és egybecseng a kontroll, nem dark, fiatalok által adott válaszokkal is. A harmadik helyre - érzésem szerint az előző válasz logikus következményeként - a "családdal való rossz viszony" és az emiatti "lázadás" került, ami főleg a fiatal, "harmadik generációs", darkokra jellemző (egyébként természetes életkori sajátosság), akik sokszor megkapják a "hétvégi" vagy "divat dark" jelzőt.
Hogy hogyan viszonyulnak a "hétvégi darkokhoz"? 33%-uk elítéli őket, 29%-uknak nincs véleménye róluk, és mindössze 26%-uk nem ítéli el ezeket a fiatalokat.
Az "újakhoz", főleg a "harmadik generációsokhoz", való viszony kedvezőtlenségét fokozhatja, hogy a tagoknak csak kb. 1/5-e tartja "nyitottnak" vagy "nagyon nyitottnak" a közösséget, míg több, mint 3/4-ük "átlagosan zártnak", "zártnak" vagy "nagyon zártnak".
Mivel a témában tudományos kutatás eddig nem készült, így arról sincs adat, hogy hány tagot számlálhat a szubkultúra. Gondoltam, mivel ezek a fiatalok sokat mozognak saját szubkultúrájuk tagjai között, talán nekik nagyobb a rálátásuk erre a kérdésre. Nem volt teljesen igazam. Ez a kérdés nagyon megosztotta a véleményeket, sokan semmilyen választ nem tudtak adni, és, volt, aki megkért, hogy az eredményről értesítsem.
A budapesti létszám a válaszadók legtöbbje szerint kb.: 150-300 fő, de érkeztek válaszok 5-től 10.000 főig. A válaszok Magyarország viszonylatában: kb.: 500-2000 fő; szélső értékek: 15-től 20.000 főig. A legnagyobb megosztottságot talán az utolsó kérdés okozta - Németország: 20.000-40.000 fő, a szélső értékek: 0-tól 1.000.000 főig.
(Véleményem szerint az átlagos válaszok körülbelül a valós létszámokat tükrözik, a pontos adatok beszerzése azonban, egy hosszabb, nagyszabású kutatás feladata lesz.)
A csoportról alkotott lényeges elképzelés még, hogy ahhoz alapvetően hozzátartozik az extrémitás, 61%-uk érzi így, szemben azzal a 26%-kal, akik tagadják ezt.

Generációk

"Ha kilépünk a sorból, újra besorakozhatunk. A sor nyitott alakzat."

(M. Kundera: A nevetés és felejtés könyve)

A csoporton belüli alá-fölérendeltség egyik meghatározója a kor, mert abból következtetni lehet a csoporton belüli státusz egy lényeges összetevőjére: a szubkulturális életben eltöltött idő hosszára. Ez alapján a csoport egésze három alcsoportra osztható fel:
- Az első generáció: a punkból váltak ki a '70-es évek vége, '80-as évek közepe táján Angliában. A '80-as évek közepe, vége felé halványodott a szubkulturális élet, de nem szűnt meg... Magyarországon az "első generáció" a '80-as évek közepe, vége táján jelentkezett, és főleg a fővárosban található Fekete Lyuk és a Cure klubok köré koncentrálódott. Ezek a fiatalok ma 25 - 35 éves kor közöttiek.
- A második generáció: külföldön, a '80-as évek végtől, a '90-es évek közepéig szignifikánsan növekedett, és szétágazott részcsoportokra, kitolva a határait annak, amit korábban darknak tartottak... Nálunk a "második generáció" fiataljai a '90-es évek eleje, közepe táján bukkantak fel. Ma a 18-25 év közötti fiatalokat tekintjük "második generációsoknak".

- A harmadik generáció: a '90-es évek végén jelent meg, és erősen átalakította a szubkultúrát. Sokan közülük a világszerte hozzáférhető kereskedelmi eszközök segítségével "tanultak" a dark szubkultúráról.
Az "első és második generációs" darkok gyanakodva nézték az "új generációt", kételkedtek valódiságukban, és nem kedvelték azt a megvilágítást, amelyben a szubkultúrát feltüntették, mely jobban szeretett volna a háttérben maradni. Ám most, húszévnyi "underground lét" után, elkezdett változni, nőni, mutálódni. Az ellentét másik oka, hogy a "régiek" szerint az "újak" csak felületes, lázadó, sokkolni akaró, Manson rajongók. Hasonló a hozzáállás a "harmadik generációsokhoz" - a 18 éven aluliakhoz - Magyarországon is. A '90-es évek végén világszerte reflektorfénybe kerültek az underground szubkultúrák, a médiát azonban jobban érdekelte a botrány, mint a valóság bemutatása. A feltűnősködni kívánó fiatalok örömmel meséltek színesebbnél színesebb történeteket, melyeknek hatására "boszorkányüldözés" kezdődött. A csendes, nyugodt "underground létre" vágyó idősebb tagok állandó zaklatásnak lettek kitéve, és olyan dolgokkal azonosították őket, amelyekhez semmi közük sincs. (www.gothics.org/subculture nyomán)

Deviánsnak minősített viselkedésformák Magyarországon, A dark-gothic szubkultúra bemutatása- Szakdolgozat; részlet.