„Azt hiszem, egyedül a falevelek ismerik a szép halál titkát.”
“I believe only the leaves know the secret of a beautiful death.”
(Robert Franklin Leslie)
fotó: Sándor László
zene: Talk Talk - Runeii
A falevelek úgy hullanak, mintha a világ lélegzete lassan kifújna és visszahúzódna önmagába. Minden levél egyetlen gondolat, amelyet a fa hosszú hónapokon át érlelt: a fény tapasztalata, a szél üzenete, az esők sóhaja. Amikor elengedik az ágat, nem pusztán lezárnak egy évszakot, hanem tanúságot tesznek a mulandóság szelíd törvényéről.
A zuhanásuk nem bukás, hanem átmenet: az anyag útja lefelé, hogy újra földdé váljon, és a föld majd újra fölemelje. A levél nem fél az elmúlástól, mert tudja, hogy a körforgásban nincs vég és nincs veszteség — csak átalakulás.
Így sétálunk mi is közöttük, emberi gondokkal és kérdésekkel, s közben a talpunk alatt zizzenő levelek emlékeztetnek arra, hogy minden élet ugyanarra a csendes ritmusra épül. Ami lehull, az nem tűnik el. Csak új formát keres, hogy tovább meséljen a világ rejtett rendjéről.
