A tegnapi poszt kapcsán felmerült a The Wake zenekar neve, annak idején a MozgaloM fanzine oldalairól megismert amerikai formáció már-már feledésbe merült számomra. Gondoltam futok egy kört, a nosztalgia porát lesöpörve egy friss és figyelemreméltó zenekarba botlottam, alapítása a fent említett Rich W (The Wake) és Robyn Bright (Cockatoo) nevéhez fűződik - ez a Hamsas XIII.
A műfaját tekintve elsősorban gothic, dream-pop és a világzene mezsgyéjén egyensúlyoz, bár elsősorban a sötét tónusok a meghatározóak. Mindezt érzéseim szerint olyan zenekarok nyomdokaiba lépve teszi, mint az elsőre rögtön látókörbe hozható Cocteau Twins, This Mortal Coil, vagy a gitárjátékot hallgatva a korai atmoszférikus Mephisto Walz lemezek.
Ha már a húroknál tartunk, nem kisebb név ragadta meg a Hamsas XIII-ban a gitár nyakát, mint a Red Lorry Yellow Lorry-ban és a The Mission-ben híressé vált David 'Wolfie' Wolfenden.
A tavaly augusztusban megjelent Encompass nem szűkre szabott teljesítmény - 15 nóta sorakozik a lemezen. Érzésem szerint kicsit több egyensúlyt teremtve, talán az erőteljesebb szerzeményeket megtartva egy kivételesen ütős lemezről beszélhetnénk, de talán ennyi kritikánál többet nem is szabad mondanom egy ilyen minőségi produkcióról. Éljen a nosztalgia, ezentúl biztosan többet fogok a múltba révedni - a régiek tényleg értettek valamihez! Régivágásúaknak és újfent szabottaknak egyaránt ajánlom a Hamsas XIII-at.