Volt egy film, Párizs-Texas címet kapott. És volt egy zenekar, amely szintén ezen a néven próbálkozott. Nos, ahogy a tekercsek fémdobozai a filmszínházak vetítőiből a raktárakba kerültek, úgy tûnt el röpke alig-jelenlét után a zenekar neve is a pophírek közül.
Pedig nem hangzott rosszul. Nyugati rockzenék nemzetközi piacának vásári zsibongását idézte. Lehet, hogy ez nem tetszett néhányaknak? S a zenészek persze igyekeznek eleget tenni a szakértők igényeinek. A banda maradt, a név ment: ezennel hírül adjuk, hogy a Párizs-Texasként megismert zenekar ezentúl Hold névre hallgat. Amit ugyan a világ minden nyelvén másként mondanak, tehát, egyszer, talán, ha összejön valami, alighanem le kell fordítani - de legalább magyarul sem fejez ki semmit.
A gótikus rockot játszó muzsikusok (Nagy Bence - gitár, Szabó Zsolt - basszusgitár, Sebestyén Vazul - ének) dobosuk kiválása után dobgépre fanyalodva várják, hogy az új névvel szívesebben ismerkednek meg a zenei szerkesztők, és a közönség is. Mert megalakulásuk óta, azaz februártól bizony nem nagyon árasztják el őket ajánlatokkal. S mivel a húsz esztendőt alig számláló fiatalembereknek nincsenek kapcsolataik (s vajon hányan panaszkodnak még ugyanígy, ugyanerről?), igen nehezen jutnak egyről-kettőre. Pedig már önálló mûsort is összeállítottak, tíz számukról pedig váltig hiszik: lemezképes.
Úgyhogy most már csak arra várnak, hogy a szakértők "felfedezzék" őket. Ami a legtöbb, amiben bízhatnak.
Önök, a közönség mindezt hamarabb is megtehetik, hiszen élő koncerten mutatják be programjukat szombaton este az Almássy téren. Ki tudja, ha már a napfényben, egyre kevésbé reménykedhetünk, talán új Hold kel fel a magyar popzenében! Vazul ezt állítja! Legyen igaza...
Rónai Egon, Pesti Műsor 1991. gyűjtés: Fieldy
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
