Entrópia Architektúra; Corrections House (Scott Kelly –Neurosis, Mike IX Williams –Eyehategod, Bruce Lamont – Yakuza, Sanford Parker -Minsk, Nachtmystium)
2013. december 19., Dürer Kert
Negative Art produkció
Az év legmélyebb pontjához közeledve, amikor konzumerista és felszínes világunk a legrosszabb arcát mutatja, nem árt egy kis kompromisszumok nélküli önreflexió, és megengedett a mindennaposnál némileg zordabb valóságkritika. Minderre remek alkalmat szolgáltatott december 19-én a Dürer Kertben a Negative Art budapesti évadzárója az Entrópia Architektúra és a Corrections House közreműködésével.
A konzumerizmus átka sajnos még egy ilyen estét se hagyott érintetlenül: a Corrections House turnébusza a bevásárlóhisztéria okozta forgalmi dugó miatt egy órát késett. „Holyday-crazy” – legyintett a fotelbárban melegítő Bruce Lamont a koncert kezdete előtt. Mindez persze nem volt igazi probléma, a szép számban összegyűlt közönségnek legalább volt alkalma kellően bemelegíteni az előttük álló élményhez.
Az Entrópia Architektúra pár legutóbbi megmozdulását sajnos kihagytam, így fellépésük jó pár meglepetéssel szolgált. A legjelentősebb újdonság számomra az volt, hogy Orosz Philippe Balázs a fagottot szaxofonra cserélte. Míg a fafúvós eszköz mindeddig üde disszonancia forrása volt az alapvetően fémes jellegű zajkompozíciók részeként – az élőben rég hallott Wandering-et például nehezen tudnám másként elképzelni –, a most hallott produkció a szokottnál is tömbszerűbb, súlyosabb hangzásvilágában sokkal markánsabban érvényesült a fúvós vonal.
Kósa Csaba és Walch Márton vokálja is a szokottnál élesebb kontrasztokat kapott a produkció masszív, ritualisztikus tónusú háttere előtt, mellyel azonban éppen azok további részletei rajzolódtak ki.
Az Entrópia Architektúra fellépései sosem koncertek, hanem a zenei alap részleteiben kidolgozott koncepcióra épülő, részben improvizatív kibontásai. Minden alkalom egyedi, megismételhetetlen élmény. Jelen esetben a számomra legmeghatározóbb benyomás a tradicionalizmus, a zenekar témarepertoárjában gyakran felbukkanó ősi, meghatározó kulturális elemek felsorakoztatása volt. Mindez jelen volt a virtuóz vokális felvezetésben, a zenekarra jellemző professzionalizmussal kidolgozott vizuálban, zenei vonalon pedig a hagyományosan értelmezett ritmusélmény a megszokottnál hangsúlyosabb érvényesülésében.
Nem egy jelenlévő jegyezte meg, hogy mekkora szervezési zsenialitásra vall az, hogy az Entrópia Architektúrában sikerült megtalálni a Corrections House kiváló felvezetőjét. (Szándékosan nem előzenekart írok, a két produkció teljesen egyenértékű volt.) Ehhez annyit tennék hozzá, hogy nem kis szerencse, hogy hazánk fel tud mutatni egy ilyen formációt, a Corrections House ugyanis közel sem egyszerűen behatárolható és értelmezhető jelenség.
Ami a Corrections House-t koncepciózusan összetartja, az a rabság, bezártság-érzet, korlátok tematikája. (A formáció nevét is egy létező fegyintézettől kapta.) Ennek gyökere Mike IX Williams „Cancer as a Social Activity” című verseskötete, melyből részletek is hangzanak el a koncertek folyamán.
Nehéz elképzelni, hogyan íródhatnak egy Corrections House album (Last City Zero) dalai. Nyilván mindenki hozza a magáét, és mindez a kész műbe bekristályosodva meg is őrződik: az eredmény stílusok szempontjából szegmentált. Mindenhol fel-felbukkan valamennyi a Yakuza atmoszferikusságából, a Neurozis könyörtelen erejéből, az Eyehategod sludge agresszivitásából. Ezek után nehéz megmondani, hogy mi formálja mégis mindezt egységgé. Talán a kiszámíthatatlanság valójában nagyon is jól kiszámított motívuma, a különböző hatások között végig jelenlévő arányérzék. Sosem tudjuk, hogy mi lesz a kompozíció következő eleme, de mikor megérkezik, úgy érezzük: éppen ezt vártuk.
Az este két formációja két egyformán egyedi, mindenféle besorolás-kísérletet ellehetetlenítő, meghatározó jelenség. Produkcióik két teljesen ellentétes kiindulási pontot határoztak meg: a masszívan egységes koncepciót, illetve az egységet szinte tagadó diffúzitást. A kettő együtt tökéletes, utolérhetetlen zenei, művészi élményt teremtett, méltó betetőzése volt a 2013-as év zenei felhozatalának.
Köszönjük a Negative Art-nak a szervezést (és az egész évi megalkuvást nem ismerő munkát), a zenekaroknak pedig a maradandó élményt.
fotók: Mátyus Andrea
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
