Béke az olajfák alatt: Orphaned Land (IL), Stimmgewallt (DE), A38 Hajó, 2015.10.21
A harmadik világháború állítólag megkezdődött – ugyanakkor kevesen merik megállapítani, hogy pontosan mikor kezdődött, hol is zajlik, és mely nációk vívják. Mindezek mellett is egyértelmű, hogy sehol nincs már béke, pedig igény még lenne rá: ezt példázza az a különös esemény is, melynek 2015.október 21-én az A38 hajó adott otthont.
A koncert beharangozójában az Orphaned Land doom/death metál minősítése nem segített sokat, mivel sejthető volt, hogy az aznap esti koncert során a zenekar messze elhajlik gyökereitől. S bár személy szerint sokkal közelebb áll hozzám a doom metál hangzásvilága, mint az ígért klezmer és arab népzenei befolyások, kíváncsian vártam az estét, mivel a zenekar kapcsán kiemelt zenei befolyásokat elnyomta az esemény politikai felhangja.
A közel két évtizedes múltra visszatekintő izraeli Orphaned Land frontembere, Kobi Farhi – ránézésre a mindennapi metálénekes melankolikus kvintesszenciája – a közel-keleti békeharc elhivatott katonája, aki azt vallja: a szent föld közös tulajdon, az ott élő népeknek, kultúráknak és vallásoknak meg kall tanulniuk osztozni rajta. A Szentföld mindenkié, ugyanakkor senkié, mivel lakói árván hagyták azt, mikor egymás irtásába kezdtek – innen a zenekar némileg pesszimista neve: Orphaned Land (Elárvult föld).
Az együttes politikai munkásságának szimbóluma a 2013-as All Is One című album borítóképe, melyen a kereszt, félhold és Dávid-csillag olvad egy másba egy grafikai mesterműben. (Ugyanezen jelképet viselte az este folyamán nyakában Kobi Farhi.)
Az este másik – számomra még érdekesebb – tényezője a berlini Stimmgewalta capella kórusegyüttes az este folyamán hat fővel képviseltette magát. Az Oprhaned Land közvetlen felvezetői, valamint – a jelen akusztikus felállásban – háttérvokalistái remek hangulatot teremtettek a különböző szubkulturális himnuszok virtuóz akusztikus feldolgozásaival. - A „Beer, Beer, Beer” című ballada nem volt sokk, de arra sosem számítottam volna, hogy a Rammstein „Engel” című dalát valaha akusztikus feldolgozásban hallom.
„Are you ready for some Jewish music?” – ezzel vezette fel a Stimmgewalt egyik tagja az Orphaned Land-et. A közönség szemlátomást készen állt az élményre, sőt: a fogadtatásból, valamint a zenekar és nézői közötti interakcióból kiderült, hogy a zenekar hazánkban egyáltalán nem ismeretlen. A második dal után már úgy éreztem, hogy kívülálló vagyok egy nagyon jól összeszokott, boldog és optimista közegben: a nótákat mindenki ismeri, a nyelvet mindenki érti, a hátsó sorokban boldog anyukák táncolnak kisgyerekeikkel.
Az este zenei aspektusára nézve elmondható, hogy nagyon erős művészi koncepcióval megalapozott, kiegyensúlyozott, ugyanakkor – főként a Stimmgewallt bevonásából eredően – eredeti hangzású produkciót kaptunk. Kobi Farhi a keleti populáris zene modalitásához alkalmazkodó hangján is időnként átütött az ércesebb metál-tradíció ereje. A zenekar többi tagja az elektromos gitárt nagyrészt akusztikusra, illetve tradicionális keleti pengetős hangszerre cserélte, játékukból és dobkíséretből ugyanakkor meggyőző energia áradt. Ami igazán kellemes meglepetés volt azonban, hogy milyen sikeres volt a két társprodukció – az Orphaned Land és a Stimmgewallt – ötvözése: a kétféle stílus szinte észrevétlenül olvadt egymásba, kétféle eredetű virtuozitás erejével. Feltűnt továbbá, hogy a közös turné rövidsége ellenére mennyire összeszokott és jó összedolgozott volt a két zenekar együttműködése.
Az estével kapcsolatos egyetlen negatív benyomásom a szervezést érintette: a program a meghirdetett kezdésnél jóval korábban megkezdődött, így a közönség túlnyomó többsége – jómagam is – lemaradt az előzenekarok, az olasz Helfir, valamint a német Mollust koncertjéről.
