Földi "Tomy" Tamás Születésnapi koncert A38 hajó 2025 07.26.
Ahogyan telnek múlnak az évek, az évtizedek, az ember néha észre sem veszi, hogy az élete egy bizonyos "úgymond" szép korszakához érkezik, az úgynevezett fél évszázados születése napjához. Ez bizony egy zenész életében is így van, aki történetesen nem más mint Földi Tamás, aki idén ünnepli az ötvenedik születésnapját. Bizony egy nagy mérföldkő ez mindenki életében amikor az ötödik ikszhez érkezik, de az élet szépen megy tovább, ebből az alkalomból végezhetünk egy kis számvetést milyen dolgok is történtek velünk
idáig.
A zenész számára egy kicsivel vagy talán jobban, más dolgok zajlanak le az életében mint egy amolyan átlagember mindennapjaiban, kezdve a zenéléstől, az együttesekben való szerepléseken át a koncertek, stúdiófelvételek világába bújva. Egy bizonyos, az ötven az ötven, és fordul az oldal nincs mit tenni.
Tomi 1975 Július 26-án látta meg a napvilágot Budapesten. Általános iskolás évei alatt sokat költöztek családjával. Tinédzser korát a híres, hírhedt nyolckerben töltötte. A zenélés már kicsi korától érdekelte, ennek köszönhetően 1988-ban, tizenhárom éves korában akasztott gitárt a nyakába és kezdett el játszani. Ebben az időben két évet járt Vörös Istvánhoz a Prognózis frontemberéhez gyakorolni, tanulni, amely évek igen meghatározóak voltak számára a későbbiekben.
1989-ben bátyjával Péterrel megalakították a NECROTOMY zenekarukat, ahova csatlakozott Farkas Robi, aki az énekfelelősi poszton tevékenykedett, majd csatlakoztak hozzájuk a Kónya testvérek. A zenéjük a húzós death metál stílust képviselte.
A csapat hamar országos ismeretségre tett szert, ugyanis az abban időben a Nagy Feró által a rádióban sugárzott Garázs című műsorban
hallhatta őket a nagyérdemű. Ez a formáció 1993 végéig maradt meg, majd ezt követte a SYMPHONY zenekar 1994-ben amely már a
dallamosabb doom metál világát vette célba. Ebben a felállásban, Tomi mellet a bátyja Péter szintén tag volt, de itt volt még Maróti László az énekesi poszton, Irtl Melinda hegedűn, Csallóközi József a doboknál, és Mátyus István ritmusgitáron. A csapat 2004 végéig létezett. Ezután következett Tomi életében egy igazi nagy változás, amikor 2005-ben bekerült a híres dark rock formációba az F.O. SYSTEM soraiba, ahol a gitározás mellett billentyűzik is és a mai napig koncerteznek is.
Az F.O. mellett 2007-ben belépett a DHAR - MAN csapatába , akik egy finomabb zenei vonalat képviselnek, amelynek a stílusa inkább az ezotéria felé hajlik;, amely project kapcsán jógagyakorláshoz, illetve kismamajóga DVD-hez is készítettek zenéket.
2009 és 2010 között a YAVA nevű csapat tagja volt, akik a folk és a hardcore zenei stílusokat szedve egy csokorba írták dalaikat. Ebbe a csapatba a VHK egykori kitűnő gitárosa Németh László Fritz (1966-2016) ajánlotta be Tomit és készítette fel a dalok játszására. 2013- ban csatlakozott a CANTARA zenekarhoz melynek vezetője Molnár Lujó, akit a VHK együttesből ismernek sokan. Itt úgyszintén gitározik és billentyűzik úgy mint az F.O.-ban.
2016-ban egy újabb állomás következett az életében, a VHK gárdájához csatlakozott, ahol is a júliusban elhunyt Németh László Fritz helyére lépett, és ahol a mai napig is aktívan zenél. Emellett 1991 óta jó pár album felvételeinek elkészítésében is részt vett természetesen azoknál a formációknál amelyekben muzsikált. Így a VHK csapatával már öt albumon szerepelt, de nem szabad megfeledkezni a Cantara felvételeiről, az F.O. System 2009- es CD + DVD kiadványáról, nem beszélve a Symphony albumáról 2002-ből, a Dhar - Man lemezéről 2009-ből, és az első csapatának a Necrotomy korongjáról sem amit 2016-ban adtak ki.
Elérkezett hát a nagy nap, és mit ad Isten, Tominak pont aznapra esett a születésnapja és a megszervezett ünnepi koncert napja is.
Ezek szerint kedvezett a csillagok állása is. Tíz évvel ezelőtt is szervezett egy ilyen szülinapi zenélős estet, és ma újra egy nagy erőbedobással kezdődhetett ez a szombat este. Belegondolni sem könnyű mekkora háttérmunka van egy ilyen több fellépős szervezés mögött. Ma egy 35 zenei éves pálya - és ami mögötte van - kelt életre a bárka színpadán öt zenekar és huszonkét muzsikus barát részvételével.
Majdhogynem késve érkeztem meg az estély helyszínére ami nem más volt mint az A38 hajó lenti színpada. Az erősen borongós ámde kissé fülledt idő ellenére a ladik belsejében igen kellemes időjárás uralkodott. Ahogy körbenéztem a alagsori placcon, észre kellett vennem, hogy még igen kevés számban voltak jelen ekkor a nagyérdemű képviseletében a rendezvény kezdetén. Annak rendje és módja szerint a meghirdetett fél nyolcas kezdéssel már a deszkákon volt az első csapat a NECROTOMY. Maguk a zenekarok időrendi sorrendben követték egymást, tehát az első fellépő Tomi első bandája volt még 1989-ben. Az öttagú gárda fehér trikókban az együttes lógójával a mellükön vágtak bele koncertjükbe.
Annak idején sajnos nem ismertem őket mint death metált játszó formációt éppen ezért is volt különleges számomra az előadásuk.
Meg kell valljam ez a zenei világ amit képviseltek nekem már rég a múlté, viszont a kis csapat iszonyat lelkesen tolta a dalokat, igazi bevezető energiát pumpálva a közönségnek - amolyan ébresztőt fújva. Igaz mint kezdő fellépők csak négy számot játszottak, de az utolsó dal a "Hatred M." egy igazán jól sikerült szerzemény volt.
Rövidke átszerelés után következett a második zenekar a SYMPHONY. Mint az a beharangozóban is meg volt hirdetve, a csapatoknál lesznek külön meghívott vendégek is. Nos itt az első vendég a VHK dobosa Király Zoli volt aki az első dalban segítette Tomiékat, de fellépett még a zenekarral Molnár Lujó aki annak idején a VHK-ban pengetett, és Kiss Péter "Padre", aki szintén a vendégek listáját erősítette a színpadon. Viszont egy ifjú zenész is tiszteletét tette a koncerten, Balla Máté, aki az Ivan & The Parazol gitárosa, zeneszerzője, és aki valami eszméletlen jól pengette a húrokat. Külön élvezet volt hallgatni, nézni a játékát. Bár a szerelése nekem kicsit furcsa volt, de csodabogarak mindig is vannak. Mindenképpen meg kell említsem az együttes hölgytagját Irtl Melindát, aki hegedűn játszik, és a kezdetektől benne van a csapatban és nem mellesleg Tomi felesége. A Doom metál stílusban tevékenykedő együttes igen jól hozta a hangulatot, nekem kifejezetten tetszett a műsoruk, igaz ők csak öt dalt vonultattak fel ezen az estén, de itt a számok is hosszabbak voltak mint az átlag daloké.
Nekem legjobban a "Megszületés" és a "Remény" nótáik tetszettek a legjobban. A forgatókönyv szerint minden színpadra lépő csapat előadása konferanszié nélkül történt. Az átszerelés, közben volt pár perc venni egy hideg sört és körbenézni mi a helyzet a küzdőtéren, és ekkor már igen szép számban összegyűltek az ünneplők is.
Az estély harmadik fellépője a CANTARA következett. A Molnár Lujó által 2004-ben alapított formációra már nagy érdeklődés mutatkozott a nézőtéren.
Egy középkori bevezető blokkal kezdődött a showjuk, majd az énekesnő Nagy Vera és Tomi lánya Emma kezdték el az énekszólamokat.
A két női énekhang nagyon jól passzolt egymáshoz. Melinda, Tomi felesége itt is fenomenálisan kiegészítette a zenei alapokat hegedű szólamaival. Itt volt még a színpadon Köles Vazul is, aki a VHK üstdobosa is egyben. Az utolsó két nótában Kiss Peti "Padre" vette át a mikrofont és valami káprázatos varázslat töltötte be a színpadot és az egész termet is. Semmiképpen sem szabad kifelejtenem a névsorból Tomi bátyját Pétert, aki az első három formációban végigkísérte basszusgitárján az összes elhangzott dalt. Le a kalappal Péter. Már kilenc óra után járt az idő, amikor is pulpitusra lépett a legendás F.O. SYSTEM legénysége.
A színpadtechnikus valamiért nem akart megválni az erős fények használatától, a koncert kezdete előtt ezért Jerabek Csabi /basszus/ többször is kérte, hogy tompítson a lámpák erősségén, de aztán végül elindult a sötét szeánsz. A már megszokott eufórikus hangulat vette kezdetét, ahogy szépen szólaltak meg a dalok.
A második rögtön a "Hold" című örökzölddel. A muzsikus társasághoz akár az előző csapathoz itt is csatlakozott Köles Vazul a Kékszakállú Herceg", ahogy Matyi megjegyezte amikor meglátta Vazult állni az üstdobok mögött. A "Ne Gondolj Rám" című eposz akusztikus kezdő dallamit Matyi és Tomi együtt pengették el nagy sikert aratva. Sajnos akárcsak a többi esti résztvevő az F.O. is csak néhány dal erejéig állhatott a deszkákon, de így is hatalmas erőket mozgattak meg jelenlétükkel. Ahogy lenni szokott lassan minden jónak eljő a vége, és ez a mai este sem volt másképpen.
Hátra volt még a finálé zenekar a Vágtázó Halottkémek záró műsora. Annak rendje s módja szerint, ahogy elkezdődött az utolsó felvonás a V.H.K. máris a közepébe vágott ahogy azt mindig is szokta csinálni a koncertjein. Külön érdekesség és szerintem sokak számára meglepetés is volt, hogy Molnár Lujó, az egykori oszlopos tagja a csapatnak az első három nótában bizony ott pengetett a színpadon fehér Fender gitárjával. A harmadik de inkább a negyedik dalnál aztán elszabadult az atmoszféra a ladikon. Érezni lehetett, hogy megmozdul alattunk a tánctér, úgy ahogy mindig is lenni szokott amikor a kis csapat rázendít úgy rendesen. Az utolsó két dal a balladából gyors ritmusokba átcsapó "Tündérlány" és a nagy klasszikus az 'Aláírhatatlan Történelem" feltették a koronát a szombati estélyre ezt bízvást mondhatom. És ezzel véget is ért a szülinapi rendezvény, ami tényleg jól sikerült. Én pont erre és ilyenre számítottam, valóban ismét részese lehettem egy időutazásnak, ahogy az már megtörtént az utóbbi években, amikor más, az underground zenei életben jól ismert zenészek tartották jubileumi születésnapjukat a színpadon.
Dícséret az összes fellépőnek mert fantasztikusan összehozták ezt az emlékezetes estét.
Az estélyen elhangzott dalok sorrendben:
NECROTOMY: Intro ( Bach ), Zajok / Vision Off The / Fuck Off P. / Hatred M , Outro ( Bach )
SYMPHONY: Intro / Under The Skin / Illusion / Szívből / Megszületés / Remény
CANTARA : Középkori Blokk / Ördög / Hódítók / Nor Will / Woi
F. O. SYSEM: Ne Félj / Hold / Engedj El / Lebegés / Ne Gondolj Rám / Még
VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK : Ahol Nincs Föld / Végzetes Szerelem / Valaja Ringó Táj / Hunok Csatája / Fények Éjszakája / Tündérlány / Aláírhatatlan Történelem
fotók: Nagy Orsolya és Pereszlényi Csaba
