A Kraftwerket német experimental és még sok egyéb besorolással fémjelzett együttesnek nevezik. Önmaguk szerint a "robot pop" az ő zenéjük műfajának neve. Mindenesetre széles körben az elektronikus popzene keresztapjaként tartják őket számon. Eredeti tagjai Ralf Hütter (sz. 1946, Krefeld, Nyugat-Németország) és Florian Schneider (sz. 1947, Düsseldorf, Nyugat-Németország - 2020) voltak.
Hütter és Schneider a düsseldorfi konzervatóriumban folytatott klasszikus zenei tanulmányaik során ismerkedtek meg az 1960-as évek végén, és az Organisation nevű öttagú zenekarral folytatott korai munkájukban a német Tangerine Dream billentyűs zenekar hatása volt érezhető. A Kraftwerk ("Erőmű") nevet felvéve Hütter, Schneider és egy sor munkatársuk szigorú hangzást és arculatot alakítottak ki a német zenekarok kis létszámú, de nagy hatású kultuszának részeként, akik már jóval azelőtt kísérleteztek elektronikus hangszerekkel, hogy ez divatba jött volna. A brit újságírók által "Krautrock"-nak nevezett mozgalomhoz olyan innovatív zenekarok is tartoztak, mint a Can, a Faust és a Neu!, de a Kraftwerk lett a legismertebb.
A Kraftwerk zenéjének alapja a mindennapi élet hangjai voltak, és ez a koncepció először az Autobahn album (1974) 22 perces címadó dalában valósult meg teljes mértékben. Az ismétlődő, monoton, altató és magával ragadó "Autobahn" valószínűtlen sláger lett Európában és az Egyesült Államokban (ahol a kereskedelmi rádiók erősen szerkesztett formában játszották). A következő albumok olyan témákat vizsgáltak, mint a rádiók és a vonatok, a gyermeki rácsodálkozás és a hideg tárgyilagosság kombinációjával. A zenekar forradalmasította a "rock" turné kinézetéről és hangzásáról alkotott elképzeléseket azzal, hogy az Egyesült Államokban egyforma próbababák bőrébe bújva jelentek meg, akik kizárólag billentyűs hangszereken adták elő a zenéjüket. The Man-Machine (1978) című albumuk címe megtestesítette a koncepciót. Bár a zenekar az 1980-as és a '90-es években ritkán készített felvételeket, és gyakorlatilag nem is turnézott, zenéjük nagy hatással volt a New York-i hip-hopra, különösen Afrika Bambaataa "Planet Rock" című slágerére; a detroiti techno tánczenére; Neil Young Trans című albumára (1983); David Bowie és Brian Eno együttműködésére; valamint a Depeche Mode, a Soft Cell és számtalan más együttes szinti-popjára.
A 2000-es évek elején a csapat újra korlátozott turnéra indult, és megjelentette a Tour de France Soundtracks (2003) című albumát, amely 17 év után az első saját anyagot tartalmazó albumuk. A Minimum-Maximum, az első élő albumuk 2005-ben jelent meg. Schneider kilépését a Kraftwerkből 2009 elején jelentették be, de a zenekar továbbra is turnézott. 2012-ben a New York-i Museum of Modern Art bemutatta a "Kraftwerk-Retrospective 12345678" című előadást, amelyben a zenekar nyolc estén át nyolc stúdióalbumát adta elő, kezdve az Autobahnnal. A kiállítás később más múzeumokba is eljutott, többek között a londoni Tate Modernbe, és ez volt az alapja annak a turnénak, amely a Kraftwerket a világ különböző helyszíneire vitte. A több előadásból készült élő felvétel, a 3-D: The Catalogue (2017) Grammy-díjat nyert a legjobb dance/elektronikus album kategóriában. A zenekar 2014-ben Grammy-díjat kapott életművéért, 2021-ben pedig bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be.
forrás: Wikipédia
