Gyermekkorom meghatározó momentumai közé sorolható a nagycenki Széchenyi kastély megtekintése. Mint kisgyermek legfőképp a nemesi kripta hátborzongató hangulata maradt meg, ugyanis a család egyik felmenőjét üvegezett tetejű koporsóban tekinthette meg a nagyérdemű. Azok, akik már kisgyermekként átélték ezt az érzést és érettebb fejjel is újra fel akarják idézni, annak ajánlom a váci kiállítást. Számtalan városi emlékhely létezik, amelyben a település polgárainak mindennapi életének tárgyait tárják a nagyközönség elé. Olyan azonban meglehetősen kevés van, ahol magukat a lakókat is kiállítják.
A váci Tragor István Múzeum Memento Mori fiókmúzeumában azonban több is megtekinthető közülük. Természetesen nem a mai élő polgárokról van szó. A váci fehérek templomában 1994-ben került elő egy elfeledett kriptalejárat. A feltárás és a dokumentáció során kiderült, hogy a templom eme részébe 1731 – től hét évtizeden át temetkezett a városi polgárság és a papság. A lezárt helyiségben kialakult klímának köszönhetően, jó állapotban őrződtek meg a koporsók, a testek és minden temetkezési kellék. Így az utókor bepillantást nyerhet a XVIII. századi kisváros polgárainak mindennapjaiba. A nem túl nagy kiállítás kétségtelenül leghatásosabb része a kripta rekonstrukciója a felhalmozott koporsókkal és a közszemlére tett múmiákkal. A Memento Mori Múzeum egész évben látogatható keddtől vasárnapig, tíztől tizennyolc óráig. A helyszín a Fehérek templomától nem messze álló, Március 15. tér 19 - es szám alatti középkori pince.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
