Lacrimosa

Az Abbey Road Stúdió egy olyan patinás lemezműhely, ahol nem kisebb nevek készítették el albumaikat, mint a Beatles, vagy a Pink Floyd. Az 1997-es Stille után a soron következő hatodik albumát itt rögzítette a svájci Lacrimosa duó (Tilo Wolf, Anne Nurmi). Nem véletlen, hogy a svájci Alpokból a távoli Londonba utaztak, Tilo elképzeléseit a Londoni Szimfonikusok segítségével valósította meg, egymaga vezényelve az egész zenekart. Eme “rock-opera” a szerző véleménye szerint “...a legeredményesebb, leghatásosabb és a legteljesebb albuma egész eddigi életművemnek.” Az Elodia – ami egy szárnyas szerelem-félistennő – valóban az eddigi legigényesebb és legkiforrottabb Lacrimosa mű. Ugyan nem vetkőzte le teljesen a Stille vagy az Inferno számomra negatív élményként megélt gitárszólóit, de sikerült kiverekednie magát a gothic-metál agóniából, és a saját útját megtalálva ismét valami egyéni született, mint ahogy annak idején az Einsamkeit vagy az Angst esetében is.

Az alábbi interjút Lynda Stevens készítette és ajánlotta fel a Tajtékos Lapoknak. Lynda nevével találkozhattunk már bp.-i kiállításokon, vagy a “the goth-bible”-ben, Ő volt 1997. Art-Goth művésze Angliában, üvegcserepekre festett fantázia festményeivel.

Lynda: - Az olvasók kedvéért, légy szíves mond el, hogyan és mikor indult a Lacrimosa?

Tilo: -1990 elején kezdtem el, úgy hogy kevertem az egyik dalszövegemet egy szerzeményemmel. Már addig is komponáltam és írtam szövegeket, de valamely okból teljesen külön. ’90 novemberében adtam ki az első kazettámat a CLAMOR-t. Ezen csak kevés szám volt, és azt hiszem kb. 200 példányt adtak el belőle. Ma már nem kapható.

Lynda: - A nevet Mozart hódolatára választottad – az utolsó, halálos ágyán írt kompozíciója a Lacrimosa. Milyen okból érzed úgy, hogy a zenéd visszaadja azt, amit e géniusz kifejezett ezen utolsó művében?

Tilo: - Mikor megalkottam az első szerzemények borítóját, még nem voltam biztos a névben, és ha adtam is volna nevet e kis zenei darabnak, sosem gondoltam, hogy ez huzamosabb karrierhez vezethet. Akkor is és most is nagyon nagy benyomással vannak rám Mozart bizonyos alkotásai különösen a Lacrimosa, és a tragikus, lenyűgöző kerettörténet. Amúgy nem hasonlítanám össze az én Lacrimosámat Mozart művészetével. Ez inkább amolyan spontán köszönetnyilvánítás (hódolat) volt Mozartnak.

Lynda: - Szerzeményeiden érezhető a klasszikus befolyás. Mely zeneszerzőket neveznéd meg, akik hatással vannak munkáidra?

Tilo: - Mozart, Bach, és Pachelbel néhány műve.

Lynda: - Az ANGST c. első albumodon – a Ketzer- úgy tűnik egy nagyhangú kirohanás volt az Emberek ellen. Római katolikus szülői háttered van, mégis ateista vagy?

Tilo: - Nem, egyáltalán nem. Nagyon vallásos vagyok, és ez az oka, hogy megírtam azt a dalt, és az, hogy én másképp látok dolgokat, mint amit a katolikus egyház felfogása tükröz. Amúgy ez az egyetlen Lacrimosa dalszöveg melyet ki nem állok többé (azóta) – mivelhogy nincsen jogom elítélni senkit ilyen módon.

Lynda: - A második album témája a magány – EINSAMKEIT. A dalszövegek olyan számoknál, mint a Reissende Bliche és a címadó dal nagyon befelé fordulóak, csaknem skizoid típusúak gondolatiságukban. Ez egyfajta nosztalgia, vagy az elidegenedés –ami manapság sok ember számára létezik- kifejezése?

Tilo: - Úgy gondolom, ez nagyon fontos, hogy magadban feltedd e kérdést a maga mélységében. Gondolataid és érzéseid mindig elvezetnek egy olyan helyzetbe (szituációba) mikor önmagadat kívülről szemléled, mint egy idegent, -ezzel együtt használod a megismerést (tudást) magadról, a magad érzéseiről (érzelmeidről)- így ezek a szituációk összekapcsolódnak egy kicsit egy idegenével. Az ilyen kapcsolatok képesek megszülni az általad említett dalokat.

Lynda: - Mit jelent a harmadik album címe a SATURA?

Tilo: - A latin nyelvben két különböző dolgot jelent: az ősi isteneknek való emberáldozathoz használt kupa a mitológiában vagy a kötetbe szedett dalszövegek gyűjteményére utal.

Lynda: - A SATURA, amiben klasszikus hatások a Gothic-kal és a ’70-es évek metál zenéjével keverednek fordulópont volt a kreatív ösvényeden?

Tilo: - Minden lemez az… Amint látod, a Lacrimosa egy könyvhöz hasonlít, és minden album egy fejezet benne, egyik a másikhoz vezet. Amennyiben valamelyik nem létezne ez a "könyv" más irányba változna, úgy érzem hiányos is lenne.

Lynda: - A SATURA-ban még egyszemélyes banda voltál, aki vendégzenészeket használt az albumaihoz. Mik voltak az előnyei és a hátrányai ennek?

Tilo: - Sosem akartam úgynevezett “józenét” csinálni, ahol a legjobb tagokat gyűjtöm össze. Az érzéseimet akartam kifejezni, s egy zenekarban senki sem alkalmas arra, hogy ebben segítsen, mivel sosem élt a gondolataimmal, csakúgy, ahogy én sem tehetem ezt máséval. A zene és a szöveg a lényeges a Lacrimosában, nem az arcok, akik csinálják – én sem.

Lynda: - Hogyan jöttél össze Anne Nurmival, miként lett belőletek duó?

Tilo: - Anne zenekara a Two Witches a Satura-turnén a Lacrimosa kísérője volt 1993-ban. Éppen női háttérénekest kerestem, de társalgásunkkor tiszta lett: azonosak a gyökereink és a céljaink, úgyhogy Anne második tag lett vokalista helyett.

Lynda: - Az INFERNO úgy tűnik, ismét stílusváltás, keményebbek és rockosabb lettetek. Mit mondanál az olyan kritikusi véleményekre, melyek szerint eltávolodtatok a gótikus stílustól?

Tilo: - Azt, hogy fogalmuk sincs az eredeti gótikus rockról! Amúgy az Inferno a leggótikusabb lemez, amit a Lacrimosa valaha készített. Ezzel szemben ott a tény; élő fejlődést is mutat egyben. Bármi, ami nem fejlődik, az halott. A Lacrimosa egyik kifejezési formám, s velem együtt fejlődik. Ne gondolkodj fekete-fehérben, a titkok ott bújnak meg a szövegben, a zene most is ezt tükrözi.

Lynda: - Mi az oka, a többségében igen hosszú szerzeményeknek?

Tilo: - Nem tudom, így alakul. Az igazat megvallva én sem csípem a hosszú számokat. Arról van szó, hogy a szövegre reflektál a zene, s van, hogy sok mindent kell kifejeznie. A leírt szónak van, hogy százféle értelme van, így a pontos gondolatközlés hosszabb.

Lynda: - A STILLÉ-n miért döntöttetek egy szimfonikus zenekar és kórus mellett?

Tilo: - Mert a tökéletes kombinációját keresem a rock és klasszikus zenének. Olyan albumra törekedtem, ami valahol egyszerre mindkettő.

Lynda: - Egy ilyen ambiciózus album után mint a Stille, merre véled kreativitásotok további irányát felfedezni?

Tilo: - Ez csak úgy jön… Nem tervezzük sem az irányokat, sem a fordulókat. Mi megéljük a zenénket, s a zene egyes részeinket fejezi ki. Nem tudom merre fejlődünk a jövőt illetően…

Diszkográfia:

Clamor MC 1990.
Angst CD 1991.
Einsamkeit CD 1992.
Alles Lüge MCD 1993.
Satura CD 1993.
Schakal MCD 1994.
Inferno CD 1995.
Stolzes Herz MCD 1996.
Stille CD 1997.
Lacrimosa Live DCD 1998.
Alleine zu Zweit MCD 1999.
Elodia CD 1999.