Az "öreg motorosoknak" egészen biztosan nem kell bemutatnunk a Mephisto Walz-ot. Az 1985-ben alakult zenekar nyugodtan nevezhető a 2. generációs gothic rock egyik úttörőjének. Már az egykori tagok névsora is illusztris, elég William Faith-et (Faith & the Muse) vagy az alapító Barry Galvin-t (Christian Death) említenünk, utóbbi töretlenül egyengeti-vezeti egyes források szerint a Liszt-darab után elkeresztelt bandáját, amely mások szerint nem is a magyar zeneszerző révén, sokkal inkább Valor Kand dühítésére (The Danzig Waltz, az Atrocities 4. száma, itt szállt ki Bari Baria a Christian Death-ből) kapta nevét. A valóság azonban az, hogy a Mephisto Waltz című 1971-es horrorfilm a visszagöngyölíthető fonál, ha az eredetet firtatjuk.
Akárhogyan is van, nem annyira fontosak ezek a részletek - ki nem haragszik már manapság Valorra? - sokkal inkább azok a falysúlyos albumok, melyek sorban kényeztetik a 90-es években a rajongókat, ezek közül is kiemelném a "Terra Regina" (1993)-t és az "Eternal Deep" (1994)-t, mint személyes kedvenceket, de az életműről egészében is elmondható, hogy kiegyensúlyozottan minőségi albumok látnak napvilágot. Több inkarnációt él meg a banda, a harmadik 2011-re tehető, ekkor tér vissza a lipcsei fesztiválon is turnézó "IIIrd Incarnation"-nel a legenda. Jómagam tisztelettel hallgattam élőben Őket, de mély benyomást nem gyakorolt rám, ami elsősorban a szerencsétlenül megszólaló női vokálnak volt köszönhető, valahogy a régi nóták nem ültek úgy amit én vártam volna.
A szomorú tény, hogy a Faith & the Muse feloszlott komoly űrt hagyva maga után, csak emeli annak az örömteli eseménynek a fényét, hogy Bari Bari-nak esze ágában sincsen sarokba vágni a gitárját, bizonyítékként 2013-ban új korongot tett le "New Apostles" címen. Ez utalás lehet az 1992-es "As Apostles Forget" maxi-ra is, annyiban mindenképpen, hogy ezen is hallhatóak feldolgozások (Led Zeppelin, France Gall, Nightwish). Olyan gitárzene ez, mely képes megdobogtatni minden "régivágású" szívét - minden ott feszül a húrok között, amiről a gothic rock egykoron szólt és szólnia kell napjainkban is. Siránkozó gitár, metsző-rideg basszusfutamok (Benn Ra a Frank the Baptist, Hatesex-ből), sötét és ködös hangulat - a Mephisto Walz bizonyította, hogy továbbra is helye van a borús ég alatt.
Számlista: 1. New Apostles, 2. I Died Inside, 3. The Folie, 4. Blue Aether, 5. Goodbye Innocence, 6. How My Heart Beats, 7. Poupée De Cire, Poupée De Son, 8. Wretched Survivors, 9. Embers, 10. When Day Falls, 11. Walking In The Air, 12. Isolation, 13. Kashmir
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
