2007.12.22. Délután 2-kor letettem a munkát, s hogy a Nekromantikán nem tudtam részt venni, kicsit bánatosan elgondolkodtam. Nekromantika, dark estek… Mindjárt ezer emlék jutott eszembe. Nagy idő telt el azóta hogy 2000-ben először egy ilyen estre lenéztem. Egy helyen volt, amely most már csak az emlékeinkben létezik. S ami az akkor még 3 hetente működő dark estnek otthont adott Csepel egy nem is olyan távoli szegletében. Előástam hát táskámból a fényképezőgépet, és kíváncsiságomnak engedve Hévre szálltam a Boráros téren, ahogy tettük azt pár évvel ezelőtt annyiszor. Vajon létezik-e még? Megette-e vajon a mellette felépült ház? Jártak a gondolataim. Leszálltam a Szent Imre téren. A tér mit se változott, a boltok is nagyjából megvannak. Még ott vannak a gazdátlan telkek, házromokkal szeméttel a Voodoo felé vezető úton a fák mögött. Mint régi ismerősök köszönnek vissza, mind nekem, mind a sorstársukká vált Voodoo-nak is. Lezárt kapu fogad. Emelem át gépem fölötte, talán sikerül így belátnom az udvarra. Sikerült is. Az udvaron szemét, rossz hűtő miegymás - szívszorongató látvány köszön vissza a gép kijelzőjén. Csináltam még pár képet, s vettem az irányt a Voodoo söröző felé. Talán az még megvan, talán még létezik… Hát nem így lett. Vasrács fogad, mely szabad betekintést enged szemét és törmelékhalmokra, melyek közt még ott fekszik az a kereszt alakú fekete bot tákolmány ami egykor a falat díszítette. A hely halott, vége, ennyi volt. 1 éve és 3 hónapja végleg bezárta kapuit. Halott, de mégis él. Velünk marad emlékeinkben, mint életünk egy szakaszának fontos momentuma. S él még egy kicsit vágyainkban is. Mert mindig kell egy hely ahol pár boldog órát eltölthetünk hozzánk hasonló emberek között.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
