Zeneileg egy ismeretlen és elszigetelt országnak tűnik Oroszország, és talán minden más megközelítésből is. Ez a válogatás bizonyítéka annak, hogy nemcsak nyugatra, hanem tőlünk keletre is történnek komoly dolgok, sőt. Tizenhat zenekar áll az "éjszaka peremére" az orosz égbolt árnyai és csillagfényei alá.
Kezdődik a Canonis-sal, egy éteri női hang ázsiai gitárhangzás kíséretében. A moszkvai Caprice által Prokofjev tündérmeséi elevenednek meg, romantikus opera-énekhanggal. Az alapvetően klasszikus hangzásból szomorú, lírai hangok röpítenek tovább a kaliningrádi Romove Rikoito elégiájával. Számunkra talán mosolyogtató a No Man's Land oroszul előadott szerzeménye (a zenekarok nagy része angolul énekel), de igazi "ízt" ez ad a válogatásnak. A hangzásában jóval wave-esebb, ennek ellenére nem biztos pillére az anyagnak; sablonos gitárháttér egy erőltetetten keserédes énekhang mögött. Csemballós felvezetéssel indul a moszkvai Neutral, kicsit "Eldritch"-es frontembere jóval figyelemreméltóbb a korábbinál. Hogy a "misztika és okkultizmus" se hiányozzon, arról a Dvar gondoskodik. Engem ez Oswald Henke keményebb pillanataira emlékeztetett, de talán azon is túlmutat különös effektjeivel és hangbetétjeivel. A "moszkvai Portishead"; a Damsel's Dream szellemes válasz a Switchblade Symphony babáinak, erotikus báj keveredik elektromosságba ágyazva. Az ismeretlenebb orosz dark tehetségek nagy reménységei az őket követő Phantom Bertha és a Dreams. Coroner, az orosz gothic mozgalom vezetője a Dead Can Dance és Enya híveinek ajánlja őket, majd egy jóval gépiesebb világba invitál, a nagyvárosok hangulata Szentpétervárról és Moszkvából a Cyclotimia és a Lunophobia. Innen a középkorba utaztat el a Djembe tradicionális folkzenéje, mely talán a fénypontja a lemeznek. Egy végtelenül színes és megragadó gyűjtemény ez, amit egy gondos és hozzáértő kéz munkája dicsér. Bár hasonló kiadvány születhetne valamikor Magyarországon is...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
