Őszintén megvallom, többekkel ellentétben nekem nem okozott álmatlan éjszakákat a kilencvenes évek elején felbukkanó Anna-Varney nemi identitása, valamint a Sopor Aeternus köré okosan szivárogtatott misztikus köd sem. A transzneműség manapság már nem nagy kaland, mondhatnánk, de eszünkben sincsen, ez a téma honlapunk alapvetően zenei megközelítésével nem igazán érintkezik, mindenesetre jól jöhetett volna a megboldogult kilencvenesekben a Wikipédia…
Az akkor megjelenő lemezek füzetei nem sok információval szolgáltak ugyanis, de volt, hogy megszámoltuk és 54 fotón szerepelt 16 oldalon Varney, fehér leplekben, fekete szemgolyóval és piercingekkel, tényleg pompásan bizarr látványt nyújtva. Annyira ronda volt, hogy az már szép. Anna/Varney egymagában vezényelte a Sopor Aeternus-t, felkárogta, nyöszörögte-sírta és hangszerelte hiperegóként, nagyon kellemes albumokat téve le sorban, az emlékezetes Todeswunsch-tól a Dead Lovers’ Sarabande I-II-ig. Ez utóbbi Rozz Williams emlékének szentelt, aki a Christian Death tragikus sorsú frontembereként nagy hatással volt Varney-re.
Minőségileg ezután sem beszélhetünk visszaesésről, azonban leginkább a bevált receptet forgatta különösebb fantázia nélkül 2011-ig még hét soralbumot kiadva. Középkori reneszánsz és barokk köntösbe bújtatott dark-wave, ami az öngyilkosság, halál, szomorúság, fájdalom témáját naplószerű folytatásban járja körül lemezről-lemezre. Véleményem szerint a Sopor Aeternus szélesebb körben is hidat vert a dark/goth és a középkori/világzene közt, amiért tisztelet jár neki, valamint ezen oldal hasábjain is helyet érdemel új albuma, a Poetica – All Beauty Sleeps kapcsán.
A korábbi vargabetűk, amelyeket az elektronikus és goth rock elemekkel is operáló motívumok miatt visszalépésként tekintek, ezúttal szerencsésen elmaradtak a Poetica esetében, a réz és fafúvósok, a harangok és orgona a felesleges giccs nélkül is bőven több… Az album tematikája Edgar Allen Poe-nak állít emléket, műveit idézi, ahogyan már Baudelaire és Rozz Williams személyében is jelent meg koncept-album a Sopor Aeternustól. A novumok mellett tartalmaz átértelmezett korábbi szerzeményeket, mint az emlékezetes Eldorado-t vagy a Sleeper-t is. Nem mondanám senkinek, hogy Anna Varney-Cantodea kiállt a tetőre, és megdobálta a repülőt, de abban biztos vagyok, hogy megidézi azt a kellemes melankóliát a vénülő darkerek számára, ami csak a korai kilencvenes évekre volt jellemző, valamint nyugodt lelkiismerettel ajánlható azoknak is, akik csak most ismerkednének meg a Sopor Aeternus & the Ensemble of the Shadows-al.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
