Aszód Pest megyében található, az Aszódi járás központja. A városon átfolyó Breda-patakot a középkorbanAszónak nevezték, innen ered a település neve. Területe az őskor óta lakott, közelében a Galga mentén bronzkori és vaskori településeket is feltártak. Határában a 13. században a Szent Keresztnek szentelt premontrei monostort építettek, a rendház köré kisebb település szerveződött (ez a 17. század végéig állt fenn).
Magát Aszódot az oklevelek 1401-ben említik először Azanéven. A török hódoltság idején elnéptelenedett, de a 18. században újra betelepítették.
A Podmaniczky család birtokai központjává tette a „Galgamente fővárosát”, a fejlődés eredményeként Aszód 1761-ben mezőváros címet kapott, a Podmaniczkyak pedig 1782-ben báróságot.Jelentős ipari központ szerepét mutatja, hogy a kiegyezés után téglagyár, nyomda, kocsigyártó műhely, repülőgépgyár (a Lloyd gyár a Monarchia harmadik legnagyobb repülőgyára volt) és több bank is volt a településen. 1884-ben Közép-Európában elsőként nyitottak itt javító-nevelő fiúintézetet.1991-ben nyilvánították várossá.
A város gimnáziumában tanult 1760 és 1764 közt Hajnóczy József, a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetője. Petőfi Sándor szülei, Petrovics István és Hruz Mária 1818. szeptember 15-én Aszódon kötöttek házasságot, valamint Petőfi Sándor 1835 és 1838 között szintén a gimnázium tanulója volt. Neumann Istvánnénál, egy kelmefestő özvegyénél lakott. Itt írta az évzáró ünnepélyre a Búcsúzás című versét. Aszódi diákemlékeiről az Úti emlékekben emlékezik meg.
A település mértani középpontjában terül el a zsidó temető. A javarészt XVIII-XIX. századi sírkövek fölé magasodik a Baumhorn Lipót által 1913-ban tervezett keleti hatású, rézkupolás mauzóleum, melyet báró Schossberger Rezsőné megbízásából építettek, és a család több tagját temették el itt.
