A Misima Jukio - Ian Curtis emlékest után
Váradi Róbert - A halálos seb (Yukio Mishima emlékére)
Megszerezni a halálos sebet!
Ragaszkodni hozzá a végsőkig…
Viselni aztán a kárhozott bélyeget,
Harcolva hinni, hogy túlélik.
Megszeretni a halálos sebet!
Forrón bugyogó bordó ármány
hadd öntözzön holt lelkeket!
Hadd dőljön fel minden bálvány!
Megszenvedni a halálos sebet!
Visítani végtelen csillagokhoz…
Tűrni a hulló hópelyheket;
Várni, amíg lágyan feloldoz.
Elhullani végül, mint egy róka.
Látni még a viharvert felhőket,
Ünnepelni, ha megállt az óra.
És feledni bort.
(M)ámort.
(N)őket...
Fenes Tibor
Miért haltál meg, Ian Curtis?
Indul a repülő,
vár a gép, Amerika végtelen, háború,
sokkoló arcok, megnyílt terem,
lógsz egy lezárt egyenleten,
nincs többé feltéve a kérdés,
továbbléptél a csenden,
csinálják helyetted a rutint,
neveden épül az új rend,
asszony ott sír:
mégis kár, házadat azért eladják,
tombol a jelen, jubileum,
tucatszám játszanak, divat az arcod,
könyvekben leírják harcod,
meg hogy beteg voltál
vibráló fénynél, nyált köptél,
a karoddal úgy izéltél, mint árnyékharcos
a vásznon, kiterítik most világod:
Szebb vagy, mint éltél!?
Miért, meghaltál, Ian Curtis?
Ködös az Albion,
a város közepén várnak,
megfogják kezed,
rád várnak normális örömek.
Zenéd még eljátssza néhány,
csinálják úgy, mint Te is csináltál,
azt hiszik, ismernek, tudnak:
Megtettek téged lobogónak!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
