Egészen új ismeretség köt a svájci illetőségű Veil of Light nevű, egyszemélyes „zenekarhoz”. Utánajárva, a 2012-es születésű „bandához” nem is fűzhetne nagyon régebbi.
A cold és dark wave mezején termő, kókadozó fejű, rémálmok csalogató illatába hervadó virágok hevernek, a 2013. májusában megjelent mini-albumon (EP). Az egyszemélyes zenekarok kompromisszummentességének előnye, és az ugyanennek köszönhető – jótékony – egyirányúság, egysíkúság szülte komor monotonitás, gyönyörű fátylat helyez a fény elé. Megszűri a fényt, és kizárja zavaró, szemsértő természetét. Megteremtve a szürke félhomályt, ahogyan azt…
A nem túl hosszú anyagra (kb. 20 perc) végig jellemző a dobgép minimalista, sistergő lüktetése, amit az egyes szerzeményekben a meghatározó jelenlétű, és eltérő hangzású basszusjáték színesít. Az ének valahol a háttérben, kicsit másodhegedűs szerepben el-elveszeget a visszhangok közepette… mintha nem is lenne fontos az ember ilyen irányú jelenléte. Aláveti magát a csattogó ritmusoknak és az arcbamászó gitárnak, miközben feleselve visszaszólogat, és segítségül hívja a – néha – többszólamban is felbukkanó billentyűs folyamokat.
A néhány hónappal később (2013. november) kiadott kislemez, a Cold Skin (amely digitális kiadása, további két dalt is tartalmaz), ugyanezt az irányt tartva, halad tovább a besötétített, fátylakkal betakart úton.
A teljes mini-album meghallgatható a Bandcamp oldalán.
A teljes kislemez
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
